A tanulóink nagy izgalommal várták a német diákokat. Volt olyan, aki már részt vett a cserekapcsolatban, ismerte partnerét, tehát rutinosnak számított, de olyan is akadt, aki most fogadott először vendég diákot.

Este fél tízre érkeztünk meg a gimnázium elé, ahol a szülők és diákok már várták az érkezőket. Másnap reggel az iskolában találkoztunk, ahol színes programra került sor. Az első órában Kitajkáné Szántai Mária köszöntötte a német diákokat, majd megmutattuk vendégeinknek az iskolánk épületét. A második és harmadik órát az Öveges-laborban töltötték a vendégek. A fizika- és kémiaórán párokban kísérletezhettek a diákok. A fizikaórán a légnyomással kapcsolatos feladatok kerülte előtérbe, még a magdeburgi félgömböt is megpróbálták a tanulók szétválasztani, természetesen eredménytelenül. Annak idején 12 ló sem bírta. A kémiaóra is lázas kísérletezésekkel telt. Az óra végén még a „lángoló kezet” is ki lehetett próbálni. De senki sem szenvedett égési sérüléseket.

A következő órán az angol nyelv volt a középpontban. Játékos feladatokat oldottak meg a tanulók, így nem csak a német nyelvet tudták gyakorolni, hanem az angolt is.

Az utolsó órában a wittlichi diákok számára rendhagyó történelem/földrajzóra következett Magyarországról, Szarvasról. Német vendégeink nagy érdeklődést mutattak országunk, városunk, hagyományaink, értékeink iránt.

Az iskolai ebédet egy közös hajókázás követte a Holt-Körösön. Mindent, amit Szarvasról képeken láttak, itt megelevenedett előttük a verőfényes napsütésben.

A hétvégét szokásos módon mindenki a családokkal töltötte. Szilvanap, szalonnasütések, házibulik, egy kis utazás, lovaglás, tanyaprogram, kenuzás, városok, falvak bemutatása és még sorolhatnám. Nagyjából ezek voltak azok a programok, amikkel a hétvége (is) gyorsan eltelt.

Hétfőn Lajosmizsére látogattunk el. Itt frissen sült pogácsákkal vártak bennünket, melyeket jóízűen elfogyasztottunk. Később lovaskocsiztunk, lovagoltunk, istállót látogattunk, szamarat simogattunk. Egy színvonalas bemutató szemtanúi lehettünk, ahol többek között fellépett a puszta ötös és a négyes fogat, nem beszélve a csikósok színvonalas bemutatójáról. Mindezek után egy ízletes, igazi magyaros ebédet fogyasztottunk el a Tanyacsárdában. A menü gulyásleves és lekváros palacsinta volt.

A délutáni órákban érkeztünk meg Szarvasra, ahol sárkányhajózással folytatódott a program. Három hajóval mérték össze erejüket a vegyes csapatok. Hogy ki nyert? Nem az a fontos! Csak az, hogy kellemes két órát töltöttünk el ismét együtt.

De a napnak még nem volt vége. A szülők finom szendvicsekkel kedveskedtek nekünk. Miután már mindenki jóllakott, jöhetett a röpi a Kacsa-tónál. Már sötétedett, amikor hazaindultunk.

Az utolsó napon az Urbancsok-tanyára látogattunk ki. Bár az idő nem igazán kedvezett, mégis útra keltünk. A tanyán frissen sült pogácsával vártak bennünket vendéglátóink, majd elkezdődött a kenyérlángosok sütése. Egy másik csoport megtekintette a több mint száz malacot és egyéb állatot. Még szelfik is készültek. Egy további csoport a tanyai emberek életével ismerkedhetett meg. Igazi meglepetés volt, amikor megjelent a csikós, aki egy rövid bemutatót is tartott. A nem túl kedvező idő ellenére sokan a lovaglást is kipróbálták.

A délután szabad volt, mindenki készülődött a búcsúestre. Mint mindig, az est a Víziszínpadon fényképezkedéssel kezdődött. A csodálatos háttér, a mocsári ciprusok, a fahíd, a szökőkutak mindenkit elkápráztattak. Vendégünk volt Babák Mihály polgármester úr, aki szívélyesen köszöntötte a német vendégeinket és további sikeres együttműködést kívánt a két gimnáziumnak. A német csoport vezetője, John Mac-Nelly és felesége, valamint egyik tanulójuk elismerő szavakkal méltatta az itt töltött napokat. Külön köszönet illette a szülőket, akik egy héten keresztül gondját viselték a német gyerekeknek.

Következett a műsor. A német diákok énekeltek, zenéltek és megcsodálhattuk Emily csodálatos hangját, aki a német Voice-ban is szerepelt. A mi műsorunkat egy közös éneklés nyitotta meg, majd Sadie kápráztatott el bennünket - mint mindig – csodálatos hangjával. Néptáncosok zárták a programot egy rögtönzött táncházzal, ifjabb Csasztvan András vezetésével.

A hab a tortán a vacsora volt a Szeparé étteremben. A sok finomság hamar elfogyott. Mint mindig, a búcsú pillanata is elérkezett. A mellékelt képek magukért beszélnek. Egy csodálatos hetet töltöttünk el együtt! Partnereink Budapest felé vették az irányt, hogy fővárosunk nevezetességeit megnézzék. Abban a reményben váltunk el egymástól, hogy jövőre Wittlichben ismét találkozunk.

Ez alatt az egy hét alatt igazi barátságok szövődtek, amik az interneten, a Facebookon folytatódnak, és talán még a valóságban is. Mindenkinek köszönjük a támogatást: a szülőknek, az iskolánknak, a Vajda Péter Alapítványnak, a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Körének.