Ugyan még hátravan két hónap a programsorozatból, az már most látszik, hogy a reformáció értékeinek széles körű megismertetését – amely alapvető célja volt az emlékév szervezőinek – sikerült elérni – vélekedett az InfoRádió Aréna című műsorában Hafenscher Károly, a Kormány Reformáció Emlékbizottságának miniszteri biztosa, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke.

„Megpróbáltuk tágra nyitni a kaput, szélesre nyitni az ajtókat és azt gondolom, hogy sokféle médiumot felhasználva sikerült témává tenni a reformációt, sikerült emberek közelébe hozni azokat a kérdéseket, amelyek nem a múlt kérdései, hiszen 1517 nem csak a reformáció kezdete volt, azóta egy hosszú, ötszáz éves folyamat zajlott le és ennek eredményeként annyi minden, ma is izgalmas, érdekes kérdés van, amivel érdemes foglalkozni – ez téma lett 2017-ben.”

Az emlékév egyik legnagyobb eredménye, hogy nemcsak közel hozták a reformáció eszmeiségét az emberekhez, hanem találkozások is jöhettek létre – tette hozzá Hafenscher Károly.

„Nem akartunk nagy emlékműveket állítani, nem szerettünk volna nagy beruházásokat végezni, emberekbe akartunk invesztálni, hogy találkozzanak, beszélgessenek az élet igazi, mai kérdéseiről, ott van előttük egyfajta modell, a reformáció modellje, a reformáció örökségében számos olyan folyamat, amire ma is érdemes figyelni, ha a megoldási készletünket akarjuk összerakni a hétköznapok és a nagy döntések sorozatához.”

Hafenscher Károly kitért arra is, hogy az emlékévet jövőorientált gondolkodás vezérelte, hogy a múlt és a jelen egymáshoz kapcsolása mellett megjelenjen a kreatív jövőépítés is, ezért szerveztek annyi ifjúsági- és gyermekprogramot.

Megkezdődött a közeledés, a pápa is segített

A reformáció emlékévének egyik fontos mozzanata a protestánsok és a katolikusok közötti párbeszéd erősítése – hangsúlyozta az InfoRádió Aréna című műsorában Hafenscher Károly, a Kormány Reformáció Emlékbizottságának miniszteri biztosa, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke.

„A Reformáció Emlékbizottságban a munkák kezdete óta ott ül a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia egyik prominens személye, most pedig Bábel Balázs érsek, katolikus egyházi vezető. Ők a maguk szemszögéből hozzáadják a gondolataikat a jubileumi évünkhöz. Jó értelemben vett kontrollszerepet is betöltenek. Elmondják, hogy mit jelent mindez a katolikus egyház számára, és megérzik reményeink szerint azt, hogy az egész emlékév nem a protestantizmus belügye és nem a protestantizmus egyfajta másokkal szembeni ünneplése, mert a közös tanúságtétel ma kulcskérdés.”

Hafenscher Károly kiemelte, hogy a katolikus egyház vezetője, Ferenc pápa is fontos gesztust tett a protestánsok felé. Amikor 2016. október 31-én elkezdődött az emlékév, a svédországi Lundban – ahol az evangélikusok világszervezete annak idején megalakult – ünnepi istentisztelet volt, amelyre Ferenc pápa is ellátogatott. Ott közös bűnbánati és előretekintő istentiszteletet tudtak tartani.

„Ez páratlan az elmúlt ötszáz év eseményeit tekintve, hiszen Ferenc pápa nem főnökként jött, hanem testvérként. Ez egy olyan gesztus volt a részéről, amellyel kifejezte a közös tanúságtétel  szükségességét – mondta a miniszteri biztos. – Megtörtént az, hogy kölcsönösen tudtunk egymástól bocsánatot kérni, és kölcsönösen tudtunk előre tekinteni a közös feladatainkra.”

A Reformáció Emlékbizottságának miniszteri biztosa arról is beszélt, hogy az egyházak hogyan tudnak lépést tartani a változó világgal.

Manapság sokkal több új módszert kell találniuk. Ez az emlékév erre egyfajta példatár, hiszen az egyes események, a különféle eszközök, amelyekkel megpróbálták a kulturális és a lelki értékeket is bemutatni, nem egy esetben rendhagyóak voltak. Példaként hozta fel a budapesti Kálvin téri „igazi reformációi program meghirdetését”, amelyben felvettek 95 járólapot és a helyükre olyanokat tettek, amelyeken egy-egy reformátori és magyar irodalmi idézet volt. „Ez egyik oldalról kulturális érdekesség, másik oldalról lelki táplálék embereknek, akik róják a hétköznap útjait, és ott van a lábuk előtt valami, amire érdemes figyelni, amin érdemes elgondolkozni.”

Hafenscher Károly hozzátette: a templomok falain kívül is építeni kell az egyházi közösségeket, amelyek segíthetik az összetartozást.