– Mi jellemzi a debreceni közösség mindennapjait?

– Mozgalmasan telnek mindennapjaink, a Miklós utcán található központunkban a gyülekezeti terem, a bibliaórákat szolgáló helység, valamint az új családi bölcsődénkben is, melyet a presbitériummal egyetértésben az egykori lelkészlakásból alakítottunk ki. A pandémia miatt még nem működik teljes kapacitással, így a Napocska és Holdacska csoportokba egyaránt várjuk a jelentkezőket. A bekerülésnek nem feltétele az evangélikus felekezethez tartozás, sem a keresztség megléte. Tágas, modern, higiénikus, barátságos és esztétikusan kialakított helyiségben több éves gyakorlattal rendelkező, szakképzett gondozónők várják a legkisebbeket. Az volt a célunk, hogy olyan szigetet biztosítsunk a kisgyermekeknek, ahol biztonságban érezhetik magukat és szerető, gondoskodó környezetben lehetnek, míg szüleik dolgoznak.

– Mennyire jellemzi az egyházközséget az elöregedés?

– A templom néhány héttel ezelőtti újranyitását követően a vártnál is több fiatal vett részt az istentiszteleten, ami reményteli jele annak, hogy a társadalmi korfa mutatói ellenére az evangélikus közösség képes a megfiatalodásra. A családi istentiszteleten például dramatizált formában dolgozzuk föl az adott igeszakaszt, különös tekintettel az ünnepekre. Ezek kiváló alkalmak arra, hogy a már fél évezredes evangélikus identitástudatot a gyerekekben is elmélyíthessük. Debrecenben ezerötszázan vallják magukat evangélikusnak, ami bár nem sok, az elköteleződés mégis rendkívül jelentős. Ez abban mutatkozik meg, hogy nem csak az istentiszteleteken vesznek részt, hanem szívvel-lélekkel jelen vannak a közösségi eseményeken, akár egy közösen elkészített és elfogyasztott szeretetebédről, akár bibliaóráról is legyen szó.

A cikk itt folytatódik.