Az egyházmegyei közgyűlési 15/2019 (04.26.) határozata alapján az alábbi nyilatkozatot teszik közzé.

A Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye közgyűlésének nyilatkozata a homoszexualitásról

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” (1Móz 1,27–28a)

Az északi és nyugati evangélikus egyházak egymás után adtak ki nyilatkozatot arról, hogy az azonos nemű párok megáldásával és az ilyen életközösségben élők szolgálatba állításával egyetértenek. Ezek a hírek akár az egyházi sajtónkban is biblikus reflexiók nélkül jelennek meg, és megzavarhatnak sokakat egyházunkban. A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének elnöksége és közgyűlése 2000. december 3-án közzé tett egy állásfoglalást (Evangélikus Élet, 65. évfolyam, 49. szám, 2000. december 3., 3. oldal) és Magyarország Alaptörvénye is elfogadja a fent idézett teremtettségi rendet: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” (Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés L) cikk (1)); mégis tapasztaljuk, hogy egyre erősebb a korszellem „érzékenyítő” nyomása ezen a téren hazánkban is. Különösen a szexuális érés szakaszában lévő fiatalok veszélyeztetettek, akik nem rendelkeznek stabil családi háttérrel, követendő keresztyén mintával. Ezért fontosnak tartjuk, hogy határozott, szeretetteljes, biblikus állásfoglalást fogalmazzunk meg.

1. A Szentírás alapján valljuk, hogy

– Isten teremtése tökéletes. Az eredendő bűn ezt a tökéletes állapotot megrontotta. Ez megmutatkozik az élet minden területén különféle bűnökben: az embernek Istennel, a másik emberrel, önmagával, a teremtett világgal való kapcsolatában.

„Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.” (1Kor 6,18)

2. A Szentírás alapján valljuk, hogy

– férfi és nő házassága Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatát hivatott kiábrázolni (Ef 5,21–33), melyből következik, hogy ha az egyház a házasság Istentől való rendjét eltorzítja, identitásválságba kerül.

– a szexuális területen elkövetett bűnök ezért is különös súllyal bírnak, megkötöznek és függőséget okoznak, sokszor társulnak sátáni, okkult bűnökkel (1Kir 14,23–24; 15,11–13; 2Kir 23,4–7). Ide tartozik a szabados és házasságon kívüli szexuális élet, szexuális erőszak, pornográfia, prostitúció, pedofília, homoszexualitás, vérfertőző kapcsolat, állatokkal közösülés stb.

– a heteroszexuális kapcsolatban megnyilvánuló erőszak, visszaélés, bántalmazás, megalázás és kényszerítés bűn.

– a homoszexualitás bűn, függetlenül a korszakonként változó definícióktól (betegség, veleszületett hajlam, extrém szexualitás stb.), de pusztán a férfivá és nővé teremtettségünk elsődleges nemi jellegeiből és a szaporodásra adott parancsból fakadóan a bűneset torzító hatása ellenére is nyilvánvaló annak helytelen volta.

– a fentiekben említett szexuális bűnök Isten ítéletét vonják magukra (3Móz 18; 20,10–23), illetve önmagukban Isten ítélete (Róm 1,18–32).

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,9-11)

3. A Szentírás alapján valljuk, hogy

– a szexuális bűnökből, így a homoszexualitásból is van szabadulás.

– a homoszexuális embernek is Isten mentő szeretetére, kegyelmére van szüksége a pusztán emberi elfogadás helyett, mely átmenetileg megnyugtathatja, de megtartja, megerősíti őt önellentmondásos helyzetében.

– az egyháznak, Isten népének Jézus szabadítását kell hirdetnie a homoszexuális emberek felé is. Isten iránti engedetlenséget, a homoszexuális emberek felé pedig nagy szeretetlenséget tanúsít, ha nem ezt teszi.

– a szabadulás nem csak egyszerűen a homoszexuális gyakorlat elhagyását vagy az orientáció megváltozását, hanem az Istentől elszakadt állapotból a Jézusban kapott új életet jelenti.

– az új életben járás nem jelent kísértésektől mentes életet, de a Krisztussal és a testvérekkel való közösség erőt ad a hitben való megállásra.

– a szabadultak bizonyságtétele megerősítést jelent a védett közeget biztosító gyülekezetek számára és segítséget a hasonló helyzetben lévőknek.

A fentieket figyelembe véve nem tudunk azonosulni azzal a hozzáállással, ha valakit homoszexualitása miatt elutasítanak, megaláznak, megbélyegeznek, és távol tartanak Isten kegyelmétől, de nem tudunk egyetérteni azzal sem, hogyha valakit „homofóbiával” vádolnak, mert biblikus alapokon a bűnt bűnnek nevezi.

Gyülekezeteink ajtajának és gyülekezeti tagjaink szívének nyitva kell lennie a homoszexuális emberek felé is, hogy együtt tapasztalhassuk meg Isten jelenlétét, Jézus szabadítását.

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3,9)