Másrészt fogadalmi ünnepre és bűnbánati napra gyűltünk össze, hiszen a gyülekezet történetében elmékezetes nap május 1-je.

„1805 tavaszán nagy elemi csapás érte a döröcskei evangélikus gyülekezetet: április 27-én óriási, rendkívüli méretű felhőszakadás zúdult a községre, amely hatalmas károkat okozott. Főképpen a felhőszakadással érkező jégeső, hiszen galambtojás nagyságú jégdarabok hullottak. A sebes áradat (...) magával ragadta a hegyoldalakban legelésző békés állatokat (...) A faluban rengeteg házat elöntött a víz. (...) A lelkipásztor és a hívek a nagy csapás közepette Istenhez fordultak, és Őt hívták segítségül az újrakezdéshez, a nagy pusztulás után. (...) 1805. április 28-án a községi bíró és az esküdtek összegyűltek a parókián, és bűnbánatot tartottak, majd fogadalmat tettek. (...) ezt követően - a lelkész (*Horváth József) javaslatára - május elsejét fogadalmi ünneppé és bűnbánati nappá teszik, amit köteles mindenki szigorúan megtartani.” (Szerdahelyi Pál, egykori somogydöröcskei evangélikus lelkész írása)

Így hát bűnbánati istentiszteletet tartottunk, melyen megemlékeztünk a 211 éve történt eseményekre, és ökumenikus körben kértük a Teremtés Urát, hogy őrizzen meg minket, és vegyen gondviselésébe.

Az istentiszteleten szolgált Galbavy Jenő S.J.P plébános, Arató J. Lóránd evangélikus lelkész, és igét hirdetett Sándor Zoltán református lelkész.

Igehirdetési alapigéjéül a Zsoltárok könyvének 25. fejezetéből a 4. verset választotta:

„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”

S valóban, az Úr útjai kifürkészhetetlenek, nyomon követhetetlen utak, mégis csodálatosak. Minden út egy irányba, az Atyához vezet, aki szeretettel fordul felénk, aki mindig a legjobbat adja nekünk!