A kettős ünnep alkalmából zsúfolásig megtöltötték a templomot a hívek és a meghívott vendégek. Az istentisztelet fényét a Vox Savariae Ökumenikus Vegyeskar emelte szolgálatával.

Gregersen-Labossa György lelkész homiliájában arról beszélt, hogy míg a templomot a habarcs és az építészeti bravúr tartja össze, addig a keresztény gyülekezetet az élő Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával elhozta a megbékélést a világnak.

„Adjunk hálát – mondta, – hogy a szombathelyi templom falai között a fenyegetettségek ellenére soha nem szűnt meg az evangélium hirdetése, az apostoli alapra épülő szolgálat. Igehirdetése végén visszaidézte, amit csaknem negyed századdal ezelőtti beiktatásakor kikötött: funkciót vállalok, de funkcionárius nem leszek. Minket, papokat arra hívott el az Úr, hogy az evangélium hirdetői legyünk, s a hívekkel mint építőkövekkel lelki házat, krisztusi gyülekezetet építsünk. Bízom abban, hogy a helyemre kerülő Menyes Gyula és Uram Zsuzsanna lelkészek is ugyanerre az alapra fognak építkezni.”

Az úrvacsoraosztás után Rostáné Piri Magda esperes kérte Isten áldását a távozó lelkészre.

A továbbiakban Steindl-Papp Judit lelkész az egyházközség ajándékát, egy liturgikus keresztet és egy emblematikus keresztelési kagylót adott át a búcsúzó parókusnak. Mészáros Tamás felügyelő a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, Rostáné Piri Magda az egyházmegye részéről búcsúzott.

A hála és a köszönet szavait tolmácsolta a presbitérium, a püspökmolnári fília, a Reményik-iskola, a férfi kör, a Vox Savariae Vegyeskar és a kaubeureni testvérgyülekezet képviselője. Istentisztelet után a hívek a templomkertbe vonultak, ahol Gregersen-Labossa György a gyülekezeti tagokkal együtt egy magyar tölgyfát ültetett el huszonnégy év papi szolgálata emlékére. A fánál elhelyezett táblára egy Illyés Gyula-idézetet véstek: „A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol.”