Október 6-án megszólalt a harang, felcsendült a hálaadó ének, betakarítási hálaadó istentisztelet tartott a kis gyülekezet. A padok megteltek, az állóhelyek is szinte elfogytak, az oltáron ott volt az idei termés; a zöldségek és gyümölcsök legjava, melyek Isten megtartó szeretetének jelei. A gyerekek versekkel és énekekkel köszöntötték a Mindenség Urát és adtak hálát az ő megtartó jóságáért. 

Szabó András, a nógrádi egyházmegye esperese Illésről és a sareptai özvegyről szóló igehirdetésében (alapige: 1Kir 17,17-24) szemléletesen beszélt az ígéretben kapott évszakok állandóságáról, az elmúlt évek sajátosságáról, az idei év terméséről. Majd a mindennapok örömeinek, küzdelmeinek, veszteségeinek eseményeiben kiemelte, hogy nekünk van kihez fordulnunk, van kitől új életet kérnünk. Keresztény emberként a mi életünk ígérete nem a védettségünkben van, hanem abban, hogy ha mi Istentől oltalmat, (új) életet kérünk, mint Illés az özvegyasszony fiának, akkor Isten segítséget ad, lehajol hozzánk és felemel. Jézus Krisztusban ilyen hálás, megvigasztalt és új élete lehet a hozzá kiáltó embernek. 

A gyülekezet lelkésze, Torzsa Tamás a liturgiában és az ifjúsági szolgálatban vett részt, míg Szvákné Széles Ildikó a gyermekek felkészítésében végzett szolgálatot.

A betakarítási hálaadó istentisztelet után rendhagyó módon a hívek, a meghívott gyülekezetek presbiterei, tagjai és a helyi lakosok nem az otthonaikba mentek, hanem együtt, énekszóval betöltve az utcákat, („Az Úr csodásan működik…”) elsétáltak a csesztvei evangélikus gyülekezeti házhoz. Az elmúlt öt évben folyamatosan zajlott itt munka, egyházmegyei támogatással, országos és megyei GAS-segítséggel, rendszeres gyülekezeti gyűjtéssel és a gyülekezet áldozatos kétkezi munkájával. Megújult a tető, megszépültek a külső falak, szigetelve lett és új burkolatot kapott az imaterem, a fűtést új cserépkályha segíti, használhatóvá vált a nagyterem mellett lévő vizesblokk. 

„Mindez nem emberi igyekezet és kitartás eredménye, hanem az Isten áldása a gyülekezeten. Az Úrnak terve van a gyülekezettel!” – mondta a helyi lelkész. A gyülekezet asszonyai népviseletbe öltözve, énekkel dicsérték az Istent („Áldva légy házadért, jó Atyánk, irgalmas Isten!...”), majd Krupa Gábor gondnok felolvasta a csesztvei evangélikusság és a gyülekezeti ház történetét, kiemelve az épületben hajdanán helyet kapott iskola tanítóit. 

„Áldott legyen mindazok emléke, akik a betűvetés és a hit magvait elvetették egykor, és Isten által a gyülekezet szolgálatában álltak.” A gyülekezettörténeti dokumentumot Rácz Jenő lelkész állította össze. 

Mindezek után az ünnepség fénypontjaként, Szabó András esperes az ige tanításával szólt az ünneplő közösséghez, majd felszentelte a felújított csesztvei evangélikus gyülekezetei házat.

A jelenlévők ünnepe és öröme a megterített asztalok mellett folytatódott, szeretetvendégségben. Istennek legyen hála az Ő megtartó kegyelméért, a bennünk és általunk végzett munkájáért!