Olvasd: Lukács 16,1-12.

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (10. vers)

A hamis sáfárról szóló példázat egyike Jézus úgynevezett megbotránkoztató példázatainak. Mert hiszen hogy ne botránkoznék meg az ember, mikor ebben a példázatban "hallja", hogy Jézus egy sikkasztó, okmányhamisító, minden hájjal megkent vagyonkezelőt dicsér meg (8. vers) és ugyanezt állítja tanítványai elé követendő például. Jézus akkor szokott ilyen mellbevágó példázatot mondani, mikor valami igen fontos igazságot akar hallgatói szívébe vésni.

Akkor élünk tehát helyesen ezzel a példázattal, ha nem a hamis sáfáron botránkozunk meg, hanem azt a fontos tanulságot próbáljuk kibogozgatni és szívünkhöz közelebb hozni, amiért Jézus ezt a példázatot elmondta. A példázat célját maga Jézus mondja meg, mikor beszéde végén a tanulságot így foglalja össze: „Én is mondom néktek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” (9. vers)

Ezzel a példázattal tehát Jézus a hamis mammon igaz használatára akarja megtanítani az övéit. Tanításának helyes és teljes megértéséhez két kérdést kell feltennünk. Az első ez: Mit nem jelent ez az ige? Nem jelenti azt, hogy Isten megvesztegethető. Vannak, akik azt gondolják, hogy a hamis úton szerzett vagyon bűne elintézhető egy kis jótékonysági sáppal. A hamis úton szerzett vagyonból adok valamit Istennek, avagy Isten céljaira, esetleg a szegényeknek és ezzel a hamisság el van törölve, a nekem maradt vagyonrész pedig már becsületes szerzeménnyé válik, amely megáll Isten előtt is.

Azt sem jelenti ez az ige, hogy a menny kiérdemelhető, a jótékonyság egyengeti utunkat az üdvösségre. A szeretet gyakorlása nem érdem Isten előtt, a szeretet gyakorlása adósságtörlesztés, ez pedig kötelesség. A kötelesség teljesítése pedig nem érdem. Az érdem ott kezdődik, ahol a kötelesség véget ér. Nem az alamizsna, hanem Krisztus kegyelme készít helyet számunkra az Atyánál.

Azt sem jelenti ez az ige, hogy a mammont csak az ember teszi hamissá. Vannak, akik a vagyont önmagában ártatlannak tekintik s azt gondolják, csak akkor lesz hamis mammonná, ha nem becsületes úton szerezzük. Az írás tanúsága szerint a vagyon — származásától függetlenül is — hamis mammon. Becsap bennünket. Úgy mutatja, mintha ő szolgálna nekünk s valójában bálványunkká lesz s rabszolgájává tesz bennünket. Megakadályozza, hogy Istennek szolgáljunk. Ezért mondja Jézus: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Luk 16,13.) Ezenkívül veszedelembe visz, romlásba taszít (1 Tim 6,9-10.) Gazdagnak lenni és nem akarni még gazdagabbnak lenni — olyan bölcsesség ez, melyet nem sokan tudtak elsajátítani.

Másik kérdésünk: Mit jelent ez a példázat, illetve annak Jézus által megfogalmazott tanulsága? Mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy a mammon ne felejtesse el az ítéletet. A hamis sáfárnak az volt a baja, hogy elfeledte, hogy ő csak sáfár, aki számadással tartozik gazdájának. Mi hűséges követői vagyunk a hamis sáfárnak abban, hogy függetlenítjük magunkat mennyei Gazdánktól s elfelejtkezünk a számonkérésről. De arra már nem gondolunk, hogy Isten figyelmeztetését komolyan vegyük s a kegyelmi időt arra használjuk fel, hogy felkészüljünk a nagy leszámolásra. Ebben igazán megszégyenít minket a hamis sáfár. Mennyivel kevesebbet törődünk mi azzal, hol töltjük az örökkévalóságot...

Figyelmeztet minket ez az ige arra is, hogy a mammon ne felejtesse el velünk a szeretetet. A vagyon, ami a kezeink között van, Isten vagyona, Isten pedig közvagyonnak szánta. Nem az enyém, hanem a „miénk”. A vagyon a szeretet gyakorlásának egyik eszköze, még jobb kifejezéssel: a vagyon az élő hit és a Krisztushoz való szeretet bizonyításának egyik eszköze. Élő hit által üdvözül az ember, élő hit pedig  csak az, amely a szeretet cselekedeteiben megmutatható!

Istenünk, Atyánk! Hálát adunk jóságodért, hogy testi-lelki ajándékaiddal megáldottál és az azokkal való sáfárságra hívtál bennünket. Kérünk, mennyei Gazdánk, őrizz meg, hogy jóvoltoddal vissza ne éljünk és el ne fecséreljük, vagy használatlanul ne hagyjuk drága javaidat. Ints, hogy soha meg ne feledkezzünk a számadásról és Szentlelkeddel vezess, hogy e világ kísértései közt is mindig szereteted világosságában, a hűség útján járjunk, egykor pedig kegyelmedből az örök hajlékokba befogadtassunk. Ámen. (Dr. Jánossy Lajos nyomán)

"Áldj meg minket, Úristen, / A te jóvoltodból / Világosítsd elménket Irgalmasságodból. / Orcád világossága Hasson minket által, / Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal." (425. ének)