Géher István (1940-2012)

„verstől versig még, innen a halálon,
így élsz. hány életed van? van-e három?”
(„… a sodrás…”, Új folyam)

Hány életünk van? Ha a képzelőerőnket használni merjük, rengeteg. A költőnek végtelenül sok. Ahány szerepbe bújik. Vagy egy sem. Hiszen mindent kívülről lát, önmagát is, mert a megfogalmazáshoz távolság kell. A „költészet nem a személyiség kifejezése, hanem a személyiség megszüntetése”, mondja a 20. század költészetét meghatározó T. S. Eliot. „Az persze magától értetődik, hogy csupán azok tudják, miben áll ez a »megszüntetés«, akiknek van személyiségük, és van személyes élményük.” (Eliot 1981, 65–66., 71. o.)

Géher egy interjúban (Mesterházi 2013) (később aztán versben is) elmondja, hülyeség, hogy Nemes Nagy Ágnessel, Pilinszkyvel lejárt volna az élménylíra ideje. „Anything goes” (mindent szabad) sugallja a posztmodern, de aztán mégis meg akarja szabni a „minden” határait. Az irodalom, folytatja Géher, különösen a költészet, nem viselhet kényszerzubbonyt. „Szégyelled magad? / A verset nem te írod − / Beléd íródik” − vallja az utolsó, kötetbe nem rendezett versek egyikében (Kafka). 

Belénk íródik az is, amit olvasunk. Ami „úgy vág belénk, mint a fejsze; feltöri bennünk a megfagyott tengert”. A fenti mottóvers címe, „… a sodrás…”, Arany János Híd-avatásából való. Nem vidám vers – miért lenne egy ballada vidám? –, „Mire az óra egyet üt”, elcsendesedik minden, az új hidat az öngyilkosok avatják. Géher verse – az Új folyam kötet darabja, a költő már a kötetcímet is Arany Kapcsos könyvéből kölcsönzi – „váltakozó évszakokat idéz, nyárral indít, és a nyárba érkezik vissza, az így keletkező öt ciklus minden darabjának címe és egy-egy része idézet. A megidézett szerzők a magyar és a világirodalom nagyjai, a Halotti beszédtől Weöres Sándorig, Shakespeare-től Dylan Thomasig vagy Rilkéig minden szó kidőlt fatörzs, kapaszkodó a hömpölygő folyamban. A legtöbb idézet azonban Shakespeare, a versforma pedig a shakespeare-i szonett, az áradó vizet az életén ereszti át: belső tájakra vezet a költő.” (Lázár 2013, 468. o.) A dilemma örök: ki mindenki veszik bele a vízbe, mikor és miért. A körforgás, évszakoké, életé és halálé, az örök vagy csak emberi fogalmaink szerint létező időé, megszédít, kapaszkodni kényszerít, és persze közben alapos önvizsgálatra is. Ilyen a géheri vers. Örvénylő és szellemes.

Ne okoskodjunk, mondja Géher az interjúban, a vers okosabb nálunk. Vas István valamit félreérthetett, amikor készülő, 1981-ben végül Mondom: szerencséd címmel megjelenő kötetéről írott lektori jelentésében (Vas 2010) azért kárhoztatja Géhert, mert sok idegen szót és idegen szöveget használ. Végül javasolja a kiadást, és hozzáteszi, teljesül az elioti feltétel, a vers már azelőtt hat ránk, hogy értenénk. Eliottól, de már Aranytól is tudjuk: a vendégszöveg építőanyag. A modern költő élményvilágának része minden, amit előtte alkottak, gondoltak, éreztek. Szövetségesei vagy ellenfelei élők és holtak. A vetkőzés öltözet és megfordítva. Élmény a létezés és minden hozzá kapcsolódó hiányérzet, a kirándulások tapintható, harangvirágos-gesztenyés élménye mellett élmény a séta az időben: Catullusszal vagy Horatiusszal találkozni pont olyan fontos, mint Tandorival levelezni, evezni a Dunán, vagy tanítványok írásait és életét egyengetni. Fontos a család és fontos a magány, mert mindegyik teret teremt. Élmény, állandó kényszer és egyben az életet elviselhetővé tevő drog: a megfogalmazás. Megélni, érteni és értelmezni kell. Mert ott a híd, amelyre nem csak az élettől búcsúzónak kockázatos rálépni, amellyel együtt mozgunk, ha egyik pillanattól szeretnénk eljutni a másikig. 

Géher összegyűjtött verseit azért (is) nagyon izgalmas olvasni, mert mindezt együtt mutatja fel az egyébként nem olvasóbarát, túl vaskos, túl nehezen fogható könyv. 538 oldalán végig követhető, ahogyan lépegetünk a hídon, a kötetek egymásra épülnek, egyben és külön-külön is másképpen domborodnak, mutatnak formai bravúrt (hendecasyllabus, hexameter, szonett, choliambus, ionicus a minore, ottava rima stb.), és hánynak fittyet a hagyományos formai követelményeknek, például a központozásnak, kis- és nagybetűknek. A lírai én jelmezbe bújva vagy pőrén didereg, nevettetni és gyönyörködtetni is tud, táncol vagy földre rogy: „Ágastul leborultak, törve derékba a nagy fák…” (Anakreón hagyatékából), a költő varázsol, a bűbájjal egyre beljebb csalogat az élet sűrű erdejébe. A kötet szerkesztői, a szerető és tudós irodalmár családtagok, az 1981 és 2008 között már megjelent hét kötetet kronologikusan egymás után helyezik, majd jön a hetedik kötetet folytató Polgár Istók második éneke, aztán Sötét-világos címmel egy újabb „élet”, a haiku-napló, megannyi apró bravúr és szerep: „Beckett, hát persze – / úri kalap, csupasz segg: / nincs új a földön.” (89) Vagy: „Próbál az ember / tisztán megírni mindent / májfoltos kézzel.” (23) Ezt követi az Árnyjáték, majd a Beszéld el ezt még, Ideadallam „Horati Carmina post tempus” ciklusának (2011) nagy versei. Innen a forma és a ritmus segít az olvasónak visszatalálni, a belső táj már a búcsú része. Az „édes élet hervadása” mégis olyan erős életszagot áraszt, hogy véd a zuhanástól, az „élet fénye”, az „ebédi napfény”, a sugárzó emberalakok kiemelnek a sötétből. Eljutunk az Alkalmazott mitológia csodálatos istenalakjaihoz, a Dalban elbeszélve négysoros naplóihoz, és amikor már azt hisszük, átértünk a hídon, fordulhatunk is, mert a könyvet a korántsem súlytalan korai versek, zsengék és az utolsó, kötetbe nem rendezett versek zárják. Például az ötven éven át rendszeresen írt „Szilveszteri disztichonok”: „Tölteni régivel újat jókedvünk ki ne fogyjon! / Telhet az esztendőnk, míg tele van poharunk. / S szívünk. Búval? Bár a keserv is forrna örömmé… / Húzzuk a dalt s az időt: Játszunk. Nem hamisan. (A vén cigány, mint mindig, hazatalál, 1981).

A Minden minden kötet versei pillérek: segítenek talpon maradni és hazatalálni. A hidat tartó habarcs az életanyag, a költőé és az olvasóé. Mert az alkotás bizony, ahogy Sartre mondja, metamorfózis, akkor létezik, ha az olvasó is a teljes lényét, személyiségét adja hozzá. „Bárki megteheti, hogy egy könyvet az asztalon hagy. De mihelyt kinyitja, felelősséget vállal.” (Sartre 1969)

Géher István 2012-ben hagyott itt minket. Persze a költő akkor is van, ha már nincs, sőt: „ha elmentem, veletek maradok, / hogy ezután is olvashassatok / belőlem. kár a polcra tenni rögtön. / a bezárt könyv a lélekben: nyitott könyv.” (Multaque pars)

Egyszer majd felfigyelnek a hangjára, mert hiteles hangból mindig hiány van. Képet-hangot pedig ez a kívülről önmagára közelítő, aztán belülről kifelé mozduló, folyamatosan változó kameraállás tesz hitelessé, a költő illékony szelleme, ami megfoghatatlan, de ha hívjuk, megszólal újra meg újra: „Rátok kukorékolok hajnaltájban.” (Quid est, tanár úr?) És csak nézzük, a tanítványok szemével hogyan tekint vissza önmagára, figyeljük a reneszánsz egyéniséget, a tudóst és a költőt, a tisztes polgárt és a bohémet, a sokféle én és élet között száguldozó, egyik szerepből a másikba szökő lelket. És kicsit talán irigykedve, de gyönyörködünk.

„Nézik, milyen vagy: fiatal – vagy öreg?
Leülsz közéjük: szemük éle tükör.
Beszélni kezdesz: muzsikál az eszed.
Lelkük kezedben: kinyitod, becsukod.”
(Anakreón a katedrán, 61.)

Hivatkozott művek

Eliot, T. S. 1981. Hagyomány és egyéniség. In: Káosz a rendben. Ford. Szentkuthy Miklós. Gondolat Kiadó, Budapest. 

Lázár Júlia 2013. Prospero pálcája. Géher István költészetéről. Jelenkor, 56. évf. 5. sz. 462–474. o.

Mesterházi Gábor 2013. Lehet-e költészetet tanítani? In: „úgyse hiába”. Emlékezések és tanulmányok a műhelyalapító Géher István tiszteletére. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest. 138–141. o. Web: http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2016/02/ugyse_hiaba.pdf.

Plath, Sylvia: Zúzódás. Európa, Budapest, 1978.

Sartre, Jean-Paul 1969. Mi az irodalom? Ford. Nagy Géza – Vigh Árpád. Gondolat Kiadó, Budapest.

Vas István 2010. Lektori jelentés. Géher István: Lyra philologica. Holmi, 22. évf. 9. sz. 1109. 

A cikk a Credo magazin, 2019. 3–4. számában jelent meg.

A magazin  megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.