Tegnap azzal a szóval köszöntem el, hogy „harambee”. Azt hiszem, magyarázatra szorul. A nagygyűlés elő napján többször is előkerült, ez nem egy tipikus namíbiai, hanem szuahéli kifejezés arra, hogy „húzzunk együtt egy irányba”.
Szerepelt Younan elnök köszöntésében, és este az államelnökében is, de ne szaladjunk ennyire előre.

A nagygyűlés hivatalosan tegnap, május 10-én vette kezdetét nyitó istentisztelettel egy olyan sátorban, amit a szálloda parkolója fölé emeltek, és szépen meghagyták benne a majomkenyér(?)-fákat, ami teljesen otthonossá teszi az egyszerű teret. Fantasztikusan felemelő zenével, korrekt igehirdetéssel, méltó úrvacsoravétellel, igazi kommunió-élménnyel. A végén pedig még kaptunk egy makalani-diót is, amibe belefaragták a nagygyűlés üzenetét: Liberated by God’s Grace, azaz Isten kegyelméből szabadon!

Közben a kávézásoknál remek találkozások, itszgudtuszíjuegen-felkiáltások is, hiszen természetesen sokan itt vannak a február eleji svédországi európai előgyűlésről. A többi régióból jövőkkel pedig szintén sok idő van ismerkedni a biztonsági (!) ellenőrzések során, mellettünk a plenáris ülésen etiópiaiak ülnek, előttünk hollandok, mögöttünk pedig a potenciális új LVSZ-elnök-jelölt.

Nem szeretném alábecsülni a biztonság fontosságát, de meglehetősen terhes, amikor egy napon belül többedszer motoznak meg és kutatják át a táskádat, kapcsoltatják be a laptopodat, Tamás püspökkel pedig még fotót is készíttettek a fényképezőgépével. Mindezt tesszük úgy, hogy a nyakunkban lóg a regisztrációs kártya beazonosítható kódszámmal, ill. az arcképes (!) regisztrációs kártya, amit a namíbiai állam köztisztviselői készítettek. Állítólag holnaptól enyhül a rendszer, várjuk nagyon…

A plenáris ülés egyébként egy hatalmas konferenciateremben van, előre felcímkézett asztaloknál ülünk, amennyiben nem angolul vagy németül beszél valaki, akkor tolmácsgépet teszünk a fejünkre, és chipkártyával (!) szavazunk. Tegnap is elfogadtuk az előgyűlések megfogalmazott hitvallásait, ill. üzeneteit, az LVSZ-elnök megszólalását, és még néhány más dologban is szavaztunk.

Este pedig kaptunk egy jó kis protokoll-leckét, hiszen Namibia elnöke, Hage Gottfried Geingob látta vendégül az egész LVSZ-közösséget egy hatalmas vacsora keretében, ahol legalább ezren voltunk egy olyan sátorban a város másik felén, amelybe még csillárokat (egészen pontosan 17 darabot!) is akasztottak.

Zseniális gyerekkórus, lendületes templomi kórus, kamarazenekar előadása közben/után a műsorvezető bemutatja a miniszterelnököt, aki felkonferálja az alelnököt, aki felkéri az elnököt beszéde megtartására – természetesen mindnyájan betartva a protokollt az igényes megszólításokkal és címekkel.

A végén Martin Junge LVSZ-főtitkár (a nyitó képen balról a 2.) egy el-salvadori kereszt másolatát ajándékozta az államelnöknek (jobbról a 3.), a színpadra pedig feljött a Lutheránus Világszövetség elnöke Munib Younan (j2.) és a hét régió alelnöke is: Amerikából Susan Johnson püspökasszony (b1), Ázsiából az ifjúsági küldött koreai EunHae Kwon (b3), Észak-Európából a norvég HelgaByfuglien. püspökasszony, Közép-Kelet Európából Fabiny Tamás (b5), Közép-Nyugat Európából Frank July német püspök (j4) és Afrikából a tanzániai püspök Alex Malasusa (j1).

Meglehetősen fáradtan értünk haza a tartalmas nap után, ahol még öten magyarok sokat beszélgettünk, például arról, hogy milyen jó lenne, ha mi is „harambee”. Holnap újra jövök.
Harambee.

#LWFassembly