A püspök A jelenések könyve 24. fejezetéből vett idézetből kiindulva a gondatlan gazdával rendelkező háznak a sorsát ecsetelte. Miután a Bibliából felváltva felolvastak a jelen lévő lelkészek, ünnepi igehirdetésében a püspök Ézsaiás próféta könyve 63. fejezete 7. verséből és Ezékiás próféta könyvének 36. fejezete 26. és 28. verseiből kiindulva kifejtette: tavaly és tavalyelőtt a reformáció 500 éves jubileumát ünnepelte a keresztény világ. Ugyanúgy Romániában, Erdélyben és Magyarországon, ezért egyházvezető püspökként az elmúlt esztendőben igen sok dolga került. Rengeteg gyülekezeti megemlékezésen, közösségi alkalmon, csak az evangélikus egyház mintegy 70 nagyobb alkalmán kellett részt vennie. Ezenkívül egyéb meghívásoknak, előadásoknak is eleget kellett tennie, de a szerteágazó munkája közepette volt egy hiányérzete, mert az egyház egyik legszebb templomában, kiemelt fontosságú gyülekezetében nem szerveztek semmilyen ünnepséget, megemlékezést. Arad a jubileumi évben csendben maradt, ezért fel is hívta Jakab István lelkipásztort a kérdéssel: mikor szerveznek Aradon valamilyen megemlékezést, ünnepélyt? Arad valamikor püspöki székhely volt, ezért ehhez méltó gyönyörű templommal, patinás Luther-palotával rendelkezik, tehát jogosan várnák el, hogy élen járjon a jubileumi programok szervezésében is. Jakab István az ő humorával és optimizmusával válaszolt: ami késik, nem múlik, de addig Aradon lázas munkában vagyunk, valami fontos dolog készül, ezért majd eljön az ünneplésnek is az alkalma. Valóban igaza volt, mert amíg máshol 2017-ben folytak az ünneplések, a megemlékezések, addig Aradon csendben, de határtalan lelkesedéssel, szorgalommal és áldozatvállalással folytak a templom külső és belső felújítási munkálatai. Mert amit más évtizedek alatt elhanyagolt, pusztulni hagyott, azt néhány év alatt ki lehetett javítani, és úgy érzi, megújult a közösség is külső, de belső vonatkozásban is. Amit mások elrontottak, azt egy elkötelezett lelkipásztor néhány év alatt rendbe hozott. Közben nem voltak nagy ünnepek, de csendben haladt az igényes munka. Megújultak az épületek, most már méltán lehet Luther-palotának nevezni a legszebbet, a legnagyobbat, és a templom is megújult kívül és belül, tehát értelme volt az áldozatnak. Ezért most, 2018-ban eljött az ideje az örvendezésnek, a hálaadásnak, az ünneplésnek.

A cikk a NyugatiJelen.com oldalon folytatódik.