Bár Harmati Béla április 23-án ünnepli születésnapját, a nap vigíliáján megtelt tisztelőivel, barátaival az a püspöki hivatal, ahol korábban maga is dolgozott.

Gáncs Péter püspök a nyolcvanadik zsoltár szavait idézve köszöntötte a nyolcvanadik születésnapját ünneplő püspök elődjét. Kapcsolódási pontokat keresett kettejük között, amikor életük fonala szorosabban összefonódott. Beszédében hangsúlyozta, hogy olyan elődje volt, aki ha segítséget kért tőle, mindig készségesen segített neki, ám sosem szólt bele egyházvezetésébe, ha nem kérdezték róla. A püspök ígérte, hogy ő is szeretne majd ilyen örökséget átadni utódjának a kerületben.

Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelőasszony köszöntésében szintén a személyes szálakat elevenítette fel. Elmondta, milyen fantasztikusnak tartja Harmati püspöknek a tömegkommunikációhoz, a médiához való viszonyát. A püspök mindig megfelelően tudta használni vezetése alatt ezeket az eszközöket, így kicsiny egyházunk saját nagyságán túl jelent meg a médiumokban.

Dr. Korzenszky Richárd bencés szerzetes, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója kiemelte, hogy egy olyan korban kellett a püspöknek tevékenykednie, amelyben az egyház előmenetele érdekében sokszor mérlegelni kellett és kompromisszumokat kellett kötni.

Dr. Böcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora az őrállók és örökhagyók két kulcsszava köré fonta mondandóját. Harmati Béla élete és munkássága a rektor szerint mindkét szóval kiválóan jellemezhető.

Szirmai Zoltán nyugalmazott esperes is Harmati Bélához fűződő élete személyes kapcsolatain túl azt hangsúlyozta, hogy a püspök nehéz időben is talpon tudott maradni.

Dr. Harmati Béla lelkész édesapja szavait idézte, aki még gyermekkorában a szívére helyezte azt, hogy mindent úgy cselekedjen és mérlegeljen, hogy Jézus mit szólna hozzá. Ennek a jegyében élte a püspök az életét. Beszédében hangsúlyozta azt is, hogy mindannyian Isten kegyelméből élünk, így ő is vallja, hogy minden, ami életében történt, Isten gondviselő kegyelmének köszönhető. Sokszor érezte, hogy saját egyházában kevésbé örvendett megbecsülésnek, de az ilyen nehéz helyzetekben is a mennyei Atya és Jézus szeretete tudta megoldani a problémákat és tudott újra áldást hozni.