Rekordszámú tanuló, pontosan 36 wittlichi diák érkezett hozzánk a Szarvasi Szilvanapok előestéjén. Ideutazásukat mindig ehhez a rendezvényhez kötik, hisz olyankor itt nagyon sok alkalom kínálkozik a szarvasi hagyományok, szokások, helyi kultúránk megismerésére.

A kapcsolatfelvétel már kora tavasszal megkezdődött, így már mindenki ismerősként üdvözölhette társát. Olyanok is akadtak a csoportban, nem is kevesen, pontosan tizenhatan, akik már másodjára térnek vissza iskolánkba. Arról nem is beszélve, hogy a nyár folyamán ez a tizenhat diák egy hetet töltött itt Szarvason a korábbi cserediák társaikkal. Így mindenki izgatottan várta a német diákok érkezését.

Egy kis csapattal elmentünk értük a repülőtérre, és boldogan köszönthettük őket Magyarországon.

Pénteken az iskolában kezdtük a közös hetünket, ahol színes program várta a vendégeinket. Első órában bemutattam nekik az iskolát, meséltem a történetéről, majd következtek a „fagyos percek”. Nem kell valami hideg dologra gondolni, egyszerűen csak folyékony nitrogénnel kísérleteztek vendégeink az Öveges laborban. Az itteni munka mindig nagy érdeklődésre tart számot, és ez az alkalom különösen izgalmas volt mindannyiunk számára. A folyékony nitrogén tulajdonságai nagyon érdekes kísérletekre adtak lehetőséget, megnézhettük, hogyan olvad a jég a só hatására, miért nem fagy meg a kezünk, ha -160 fokos folyékony nitrogént öntünk rá, hogy fújódik fel a lufi, hogyan fagy meg pillanatok alatt egy gyönyörű vörös rózsa és törik porrá, sőt még fagyit is készítettünk hűtőszekrény nélkül. 

Egy szóval: nagyon érdekes órának lehettünk részesei. Ezután a templom bemutatására került sor, majd a bátrabbak felmerészkedhettek a toronyba is. A negyedik órában a Wittlich-i diákok számára rendhagyó történelem/földrajz óra következett Magyarországról, Szarvasról. Német vendégeink nagy érdeklődést mutattak országunk, városunk, hagyományaink, értékeink iránt. Az iskolai ebédet egy nagyon érdekes kiállítás megnyitója követte. Iskolánk rajzszakkörösei kidobásra szánt ajtókra festették rá gondolataikat.  A kis herceg és barátja, a róka történetén keresztül nagyszerű lehetőség nyílt számukra: megmutathatták kreativitásukat, tehetségüket, sokszínűségüket nagyobb közönség előtt is. Ezután egy közös hajókázás következett a Holt-Körösön. Mindent, amit Szarvasról képeken láttunk, itt megelevenedett előttünk a verőfényes napsütésben.

A hétvégét szokásos módon mindenki a családokkal töltötte. Szilvanap, szalonnasütések, házibulik, egy kis utazás, lovaglás, tanyaprogram, kenuzás, városok, falvak bemutatása és még sorolhatnám. Nagyjából ezek voltak azok a programok, amikkel a hétvége (is) gyorsan eltelt.

Hétfőn Lajosmizsére látogattunk el. Itt frissensült pogácsákkal vártak bennünket, melyeket jóízűen elfogyasztottunk. Később lovaskocsiztunk, istállót látogattunk, majd egy színvonalas bemutató szemtanúi lehettünk, ahol többek között fellépett a pusztaötös és a négyesfogat, nem beszélve a csikósok színvonalas bemutatójáról. Mindezek után egy ízletes, igazi magyaros ebédet fogyasztottunk el a Tanyacsárdában. A menü gulyásleves és almás palacsinta volt vanília öntettel. Sajnos a késő délutáni programunkat az eső elmosta, a sárkányhajózás és a röpi elmaradt, de mindenki folytatta a közös együttléteket, beszélgetéseket.

Utolsó napunkat Szigeti Erika szervezte meg, aki Ezüstszőlőbe invitált bennünket. 76 biciklis gyerekkel elindulni nem egy egyszerű vállalkozás, de minden rendben lezajlott. Az ezüstszőlői közösségi ház volt a központunk, innen indultunk el kis csoportokban a programokra. Egyik csoport a Cséke–tanyát nézte meg, ahol színvonalas, mindenre kiterjedő előadást hallhattunk a szlovákok életéről, a legapróbb részletekig menően. Nagyon érdekes volt mindannyiunk számára. A másik csoport addig a Sárarany Szalmaportálon kapott betekintést abba, milyen csodálatos dolgokat lehet csinálni szalmából. Mire végeztünk a programokkal, elkészült a finom kenyérlángos, ami pillanatok alatt el is fogyott.

A délután szabad volt, mindenki készülődött a búcsúestre. Mint mindig, az est a Víziszinpadon fényképezkedéssel kezdődött. A csodálatos háttér, a mocsári ciprusok, a fahíd, szökőkutak mindenkit elkápráztattak. Vendégünk volt Lázár Zsolt esperes, aki szívélyesen köszöntötte a német vendégeinket, és további sikeres együttműködést kívánt a két gimnáziumnak. A német csoport vezetője, John Mac-Nelly, valamint egyik tanulójuk elismerő szavakkal méltatta az itt töltött napokat. A német végzős diákok külön is elköszöntek, felsorolva azt a sok mindent, amit nekik ez a cserekapcsolat adott. Külön köszönet illette a szülőket, akik egy héten keresztül gondját viselték a német gyerekeknek.

Következett a műsor. A német diákok énekeltek, és megcsodálhattuk Letitia és Sarah csodálatos hangját, akik a Mamma mia legismertebb dalát énekelték el. Nekünk sem kellett szégyenkeznünk. A két közösen elénekelt dal után Hajnal Cserháti Zsuzsa egyik legszebb dalával kápráztatott el bennünket. Iskolánk frissen alakult zenekara is színesítette műsorunkat egy Zaporozsec-számmal. Néptáncosok zárták a műsort, majd vidám táncház következett. A hab a tortán a finom vacsora volt a Szeparé étteremben.

Mint mindig, a búcsú pillanata is elérkezett. A mellékelt képek magukért beszélnek. Egy csodálatos hetet töltöttünk együtt! Partnereink Budapest felé vették az irányt, hogy fővárosunk nevezetességeit is megnézzék. Abban a reményben váltunk el egymástól, hogy jövőre Wittlichben ismét találkozunk. Ez alatt az egy hét alatt igazi barátságok szövődtek, amik az interneten, facebookon folytatódnak, és talán még a valóságban is.

Mindenkinek köszönjük a támogatást: a szülőknek, az iskolánknak, a Vajda Péter Alapítványnak, a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Körének, Szigeti Erikának és a Csatai busznak.

Auf Wiedersehen!