Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten. Ugyanazon a kapun lépett be a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, mint két évtizeddel korábban Neumann János vagy Wigner Jenő. Harsányi tizenévesen imádott sakkozni. Sakkőrült cimborái azonban híres nyitásokat és végjátékokat kezdtek memorizálni, így már felül tudtak kerekedni Harsányi intuitív játékán. Ekkor lett elege a sakkozásból. A klasszikusokhoz és a matematikához fordult. Így nem csoda, hogy 1937-ben harmadik helyezést ért el az országos görög tanulmányi versenyen és első lett a Matematikai Tanulmányi Versenyen. Matematikai és filozófiai életpályáról álmodott.

Harsányi édesapjának gyógyszertára volt. Azt szerette volna, hogy fia lépjen a helyébe. Apja kedvéért Harsányi János érettségi után gyógyszerészhallgatónak iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre. Viszont saját érdeklődését követve bejárt Fejér Lipót matematika előadásaira is. 1942-ben kapta kézhez gyógyszerészi diplomáját. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be, de nem sokkal később rákerült a deportálandók listájára. A pályaudvarról sikerült megszöknie, és a háború végéig bujkálni kényszerült. A háború után beiratkozott a bölcsészkarra, ahol filozófiából szerzett doktorátust 1947-ben. A filozófiai tévedések logikai alkata című disszertációját az Atheneaum folyóirat is leközölte. A szociológia tanszéken kapott tanársegédi állást, de a kommunisták politikai kurzusával szemben gyakran hangoztatott véleménye nem maradt sokáig megtorlatlan. Le kellett mondania állásáról, és amikor tudomására jutott, hogy a tulajdonában lévő patikát is hamarosan államosítják, úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. 1950 áprilisában, a zöldhatáron át a Fertő-tó mocsárvidékén, háromnapi bolyongás után sikerült csak Ausztriába jutnia. Néhány hónapos menekülttábori kényszertartózkodás után menedéket kapott Ausztráliában. Ott azonban a magyarországi diplomáit nem ismerték el, így kénytelen volt Sydney-ben kétkezi munkásként dolgozni. Egy váratlanul felkínálkozó alkalmat kihasználva beiratkozott a sydney-i közgazdasági egyetemre, ahol a négyéves stúdiumot két év alatt (!) végezte el. Megjelentek az első publikációi, megkapta a Rockefeller-ösztöndíjat, és 1956-ban az Egyesült Államokba utazott. A kaliforniai Stanford Egyetemen megszerezte a PhD tudományos fokozatot. Kenneth Arrow Nobel-díjas professzor mellett dolgozott, aki ismerve a kollégája matematikai képességeit, rábeszélte, hogy foglalkozzon a matematikai statisztikával is. Ösztöndíjas évei után visszatért Ausztráliába, és Canberrában elfogadta egyetemi tanárrá történő kinevezését. 1961-ben újból, de már végleg Amerikába utazott, a berkeley-i Business Schoolban tanított és végezte kutatómunkáját, egészen a nyugdíjba vonulásáig. Ott kérték fel, hogy vállaljon szerepet annak a kutatócsoportnak a munkájában, amely az USA leszerelési és fegyverkorlátozási tárgyalásait segítené. Mindez Johnson elnöksége idején, a kubai válságot követően történt, amikor a két szuperhatalom között rendkívül feszült volt a viszony.

A cikk itt folytatódik.