Köszöntőjében Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora a bibliai teremtéstörténetből Isten „elhatároló” tevékenységét hozta elsőként példának, a lenti és a fönti vizek, a nappal és az éjszaka elválasztását: „Kezdetben voltak, vagyis második lépésben jöttek a határok”, fogalmazott. Az örök élet vasárnapja előtt különösen is aktuális a határok témája, a Biblia ugyanis azt jövendöli, az üdvtörténet vége arra a határra mutat, amelynek mentén el lesznek egymástól választva a jók és a gonoszok. A bibliai szövegek maguk is két kultúrkör – a zsidó és a görög határán – születtek. Ugyanakkor a szent szövegek nemcsak differenciálnak, hanem a határok között is elkezdődik a differenciálás. Csepregi Zoltán a legnagyobb „határátlépőnek” Jézust nevezi, aki a szombatra vonatkozó törvényeket eltörölte, és a mesterkélt (farizeus) határokat kritikával illette. A rektor a hallgatóság szívére helyezte: „Ne csak a határok legyenek konokok, hanem mi is, ahogy Máté és Márk evangéliumában a kánaáni asszony.” Majd átadta a szót a konferencia moderátorának, Kőszeghy Miklós történésznek, az EHE Ószövetségi Tanszéke egyetemi tanárának. 

Az első, Birodalom versus nemzetállam Közép-Európában című előadást Botos Máté történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politikatudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense tartotta. A határok kérdése súlyos, aktuális és feldolgozatlan kérdés a magyar történettudományban és történelmi emlékezetben egyaránt. Botos Máté nagy ívű előadásában – kapcsolódva a konferencia mottóválasztásához – Ady Magyarország helyzetére utaló kompország-metaforáját használta. Az évszázadok során hol ide, hol oda tartoztunk. „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.”

Bár ezredéves távlatból a közép-európai határok meglepően stabilaknak bizonyultak, a hatalmi viszonyok változásával újabb és újabb mesterséges határok jöttek létre. „A cseh-morva, a horvát, a magyar, de akár a Német-római Császárság határai is évszázadokon át szolgáltak a politikai közösségek közigazgatási kereteiként. A dunai osztrák birodalom létrejöttével a keretek azonban egymást átfedőkké váltak, és a dinasztia által összefűzött, ám közjogilag elkülönülő területek határai birodalmon belüli határokká is váltak.” Problematikus, hogy a közigazgatási és a kulturális, etnikai határok nem feltétlenül estek egybe. „A Mária Terézia által 1754-ben bevezetett megoldással a probléma kezelhetőnek tűnt, ám 1848-tól kezdve ezek a belső megosztások a nemzeti megújulás akadályaivá váltak.” Az uralkodónő által bevezetett vámhatárok kulturális és etnikai határokká, majd nemzeti és közigazgatási határokká, végül a nemzeti megújulás akadályaivá váltak. 

Az előadás felfedte például, hogy büszkén emlegetett „ezeréves” határaink nem kifejezetten ezerévesek, továbbá, hogy a nemzetállami fejlődésnek ma is számos közép-európai adottság jelent akadályt. A tömény történelemórából annyi mindenképpen világossá válhatott a hallgatóság számára, hogy az egykori határok nyomai kitörölhetetlenek, a múlt ma is hat a jelenre, és „határkijelölő igyekezetünkben” nem tehetjük meg, hogy ezt a történeti kontextust negligáljuk. 

A két előadást a Valami Más egyetemi zenekar szolgálata zárta, akik közös éneklésre hívták a hallgatóságot. 

Kristóf Luca szociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa tartotta meg a soron következő, Ízlések és pofonok – Hálózat és homofília a magyar kulturális elitben című előadását. Az egykori fasori diák aktuális kutatási területeibe, az elitkutatás, a kulturális fogyasztás és a társadalmi rétegződés problematikájába engedett belátást a közönségnek. Az ízlés tekintetében a szociológusokat nem az esztétikai tartalom, hanem a befolyásoló társadalmi tényezők érdeklik. 

A címben megjelenő homofília fogalma a hasonlónak a szeretetére, ha tetszik, „lájkolására” utal, vagyis arra, hogy általánosságban azokat a dolgokat, személyeket, művészeket kedveljük és ismerjük el elsősorban, akik a saját élet- és gondolkodásmódunkhoz közel állnak. Idehaza különösen is jellemző ez az attitűd és tendencia, ahogy erre Kristóf Luca kutatócsapata is rájött szerteágazó felmérése készítése során. A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen társadalmi tényezők hatnak az elismertségre. A magyarországi merítés egyértelműen rámutatott arra, hogy a politikai identitás messzemenőkig befolyásoló tényező: a baloldali beállítódottságúak a magukat baloldalinak valló írókat és egyéb művészeket tekintik mérvadónak, valódi tekintélyt érdemlőnek, míg a jobboldali identitásúak a jobboldali művészeket preferálják. 

A végletekig polarizált hazai kulturális elitet, amelyet minden oldalon a szekértábor-mentalitás ural, teljességgel lebuktatta a kutatás. Ne legyen tehát illúziónk, saját „egyedi” ízlésünk és elfogulatlanságunk tekintetében sem, a kulturális élet ugyanúgy hálózatokból áll, mint a gazdaság, és a művészek hálózatokban való részvétele, mondhatjuk, politikai jellegű megnyilvánulása nagyban befolyásolja hírnevük és tekintélyük alakulását.

A new age különböző irányzatait, valamint a popkultúra és a magaskultúra közötti határokat kutató Fejes János történész, vallástörténész, esztéta rendhagyó témát hozott az evangélikus teológiára Bárdok elektromos gitárral: metál, irodalom, mitológia című előadásával. Ami a tömegkultúrához tartozik, nem biztos, hogy értéktelen, fektette le első tézisét az előadó, majd bevezette hallgatóságát a lázadó karakterű kemény zene látvány- és hangzásvilágába, már ami a metálszövegek tartalmi részét illeti. A kelta kultúrák énekmondóinak hagyományát követő, a ’70-es évek Amerikájából induló, ma már egész Európát meghódító metál bárdok klasszikus témái a teremtés, a halál és a túlvilág, a háború és a hősiesség, az isteni elleni lázadás és az apokalipszis. Néhány illusztratív példán keresztül ezek mitológiai alapjait mutatta be Fejes János, érintve például a sumér-akkád kultúrkör, valamint a skandináv-germán és a kelta (ír/brit) mitológia egyes alakjait és történeteit.

A történelmi feldolgozás, a nagy történetek újra- és továbbírása tehát elektromos gitáron, alternatív-szubkulturális-underground utakon is lehetséges, ahogy ezt például egy izraeli metálzenekar a vízözön történetének átdolgozásával bizonyította. A bibliai történetből Nóét tudatosan kiemelő metál történetmondók a főszereplő helyébe a három ábrahámi vallás reprezentánsait ültették, akik – szimbolikusan és aktuálisan – együtt hárítanak el egy modern kataklizmát, és hozzák el a világbékét. Az előadó – kissé talán metál hangvételben – lelombozta a keresztény metál témája iránt érdeklődő teológusokat a műfajt ideológiailag eleve problematikusnak, képviselőit pedig kevéssé „metálos arcoknak” ítélve. 

Ez után éles váltással – Kőszeghy Miklós a regiszterbeli kontrasztokat érzékeltető, a hallgatóságot megnevettető átvezetőjével – az EHE énekkarának szolgálata következett Gógl Írisz és Finta Gergely vezetésével. 

Az ismeretterjesztő, perspektívatágító, szórakoztató konferencia utolsó előadója Takács Antal cégvezető volt Érték alapon, sikeresen? című interaktív előadásával. Az eredeti szakmájától távolra kalandozott üzlet(etika)i szakember a cégvezetés és könyvírás mellett az ügyfelek elégedettségének hatásmechanizmusát kutatja. Felvezetőjében az előadó elárulta, ennek a témakörnek a tudományos megközelítése még nem eléggé ismert. Majd meglepetésszerűen az okostelefonjuk elővételére és használatára ösztökélte a hallgatóságát egy virtuális játék erejéig, amely egy elképzelt üzleti döntési helyzetbe kényszerítette a vállalkozó szellemű jelenlévőket. A dilemma etikai dimenzióit felszínre hozó játék bevezette a hallgatóságot a magyar üzleti kultúra és vállalkozói éra súlyos kérdéseinek világába. Érdekes, hogy ilyen módon Takács Antal előadása Botos Mátééhoz kapcsolható: történelmi örökségünkből is következő közép-európai sajátosságok uralják a hazai üzleti életet is. Ebben a térségben nem alakult ki a bukás kultúrája, fogalmazott az előadó, holott „fejlettebb gazdasággal rendelkező régiókban” a vállalkozási kultúra része, hogy az ember nem mindig sikeres, és függetlenül az aktuális üzleti sikerétől respektálják a másikat már csak „vállalkozó szelleme” miatt is. 

Fontos észrevennünk – hívta fel rá a figyelmet az előadó számtalan nagynevű cég alapítójának képét felvillantva –, hogy minden márka és brand mögött emberek, emberi motivációk állnak, és morális szempontból elsősorban ezek a mögöttes mozgatók érdekesek. Általában akinek csak annyi a motivációja – és ez nagyon ritka –, hogy gazdag akar lenni, néhány év alatt tönkremegy, közölte a meglepő tényt az előadó. Majd egy kisfilm segítségével bemutatta a morális lejtő különböző állomásait, melynek ördögi körébe kerülve az ember gondolkozásmódja teljesen eltorzulhat, végül a nem etikus út válhat megszokásává és mindehhez újra meg újra önigazolást is találhat. Zárásképp a cégvezető jó döntéseket és jó reflexiós képességet kívánt hallgatóságának.