Az államfő úgy fogalmazott: 2015 „a migrációs válság” vélhetően kezdő éveként vonul be a történelemkönyvekbe. Mint mondta, a hívő emberek különösen nehéz kérdésekkel szembesültek az elmúlt hónapokban.
„Látjuk a háborús menekültet, az egyes embert, akinek el kellett hagynia szülőföldjét, aki biztonságban szeretné tudni szeretteit, és aki idegen földön szorongva, félelemmel néz a jövő felé. Látjuk, és együtt érzünk vele. És látjuk a migránsok százezreit, akiket a jobb megélhetés vágya csal ide, akikben a szorongás és a szegénység akár a befogadó iránti gyűlöletté is válhat” - fogalmazott.
Áder János felidézte: magyarként vannak tragikus történelmi élményeink a menekülésről, és vannak tapasztalataink arról is, mivel jár egy másik kultúrához tartozó népcsoport hirtelen megjelenése.
Tudjuk, milyen, amikor az érkezők már annyian vannak, hogy az őket egykor befogadó közösségnek föl kell adnia identitását, és illeszkednie kell a jövevényekhez - mondta a köztársasági elnök, aki szerint Európa most ezzel néz szembe.
A keresztény szolidaritás érzése és az európai, keresztény gyökerű kultúra sorsa miatti aggodalom birkózik. Mint mondta: közben szembe kell néznie Európának mindazzal, amit a jólét iránti vágya, önzése előidézett. A demográfiai válsággal, az elöregedéssel, a munkaerőhiánnyal, a valóságra való figyelem helyett az ideológiák vezérelte gondolkodással - mondta. A kontinensnek azzal is szembe kell néznie, ahogyan őshonos kultúráival, nemzeteivel, nemzetállamaival bánt, figyelmen kívül hagyva, hogy az európai kultúra azért lehetett páratlanul sikeres, mert nemzetek, nyelvek, gondolkodásmódok sokféleségére épült - hangzott el.
Ennek a gazdagságnak része a magyar kultúra is - fogalmazott Áder János. Ha elvész, ha Európa vagy a magyarság lemond szellemi örökségéről, nemcsak önmagát veszíti el, hanem az emberiség egy kiemelkedően fontos erőforrását is. Ezért kell vigyázni magyarságunkra, itthon és a világ bármely pontján - hangsúlyozta.
Az államfő szerint a határon túli egyházi vezetők Istent és nemzetet szolgálva az elmúlt években e tekintetben felbecsülhetetlen munkát végeztek, amiért sohasem lehetünk elég hálásak.
Utalva a közelgő karácsonyra, köszönetét fejezte ki, hogy a világosság terjesztésével, a fény győzelmébe, a megváltás erejébe vetett hit megerősítésével bizonyítják: nemcsak gondjaink vannak, hanem reménységünk is.