2020. szeptember 6-án a hatvani gyülekezet tagjai a gyöngyösi leánygyülekezet tagjaival közösen ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg erről az alkalomról. Az ünnepi díszbe öltöztetett oltár különleges vázái is a gyülekezet történelmét dokumentálták, hiszen a réz virágtartók világháborús töltények hüvelyeiből készültek. 

Az ünnepi megemlékezésen részt vett Horváth Richárd, a város polgármestere is. 

Az igehirdetés szolgálatát Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese végezte. Kiemelte a templomépítő Sztehlo Gábor személyét, mint jó példáját a „jó gyümölcsöt termő jó fának”. Ráirányította a figyelmet arra is, hogy Sztehlo ugyan nehéz háborús körülmények között, sokszor élete kockáztatásával végezte munkáját, de az mégsem volt számára túlzott teher, lehetetlen feladat, hiszen Isten mindig annyi áldozatot kér, aminek teljesítéséhez képességet is adott.  

A gyülekezet és templomépítő munkásságát, zsidó-árva és gyermekmentő tevékenységét, diakóniai szolgálatát – amelyekért 1972-ben a  „Világ Igazai” közé emelték –, dr. Huff Endre Béla társadalomkutató, főiskolai docens, a Raoul Wallenberg  Egyesület es Alapítvány helyi szervezetének képviselője méltatta. 

A hatvani templom építési költségeinek előteremtéséhez Sztehlo országos gyűjtést szervezett, amely sikeres volt. Ebben a nehéz időszakban több evangélikus templom is épült az országban, melyekhez elkelt a testvéri segítség. Szép példája az összefogásnak, hogy míg a hatvani evangélikusok a templom építéshez szükséges anyagi erőforrást keresték, közben a város asszonyai a barlahidai templom részére oltárterítőt készítettek és adományoztak. 

Az istentiszteletet úrvacsorai közösség tette még ünnepélyesebbé, szigorúan megfelelve a járványügyi elvárásoknak. 

A szeptember elsejei tanévkezdés kapcsán a gyülekezet iskoláskorú tagjai külön áldásban részesültek Mekis Ádám esperes által, aki eredményes tanulást kívánt a gyermekeknek és pedagógusaiknak. 

Az emlékezés a templomkertben folytatódott. Kocsik Mónika lelkésznő vezetésével tablókon lett megörökítve korhű fotók és dokumentumok másolataiból a gyülekezet útja a kezdetektől – napjainkig;  a templomépítés menete a tervezéstől – avatásig; az 1944 szeptember 20-i bombázás károkozásától – helyreállításig; a gyülekezetben szolgáló lelkészeknek/lelkésznőknek a hatvani időszaka és tevékenységei. 

Tudjuk, hogy nemcsak a templom építő Sztehlo Gábor, hanem minden azóta szolgálatot végző lelkész, segédlelkész vagy éppen helyettesítő is és a gyülekezeti tagok tanúságtévő szolgálata „jótermő gyümölcsfaként” járult hozzá a közösség életéhez. 

A megemlékezés a járvány miatt szerényebben és korlátozott számú résztvevő mellett ugyan, de alkalmas volt a kezdetek és a küzdelmes 85 év bemutatására, a korszak szolgálattevőinek méltatására, ismeretek átadására, és megfelelő alapot nyújthat a gyülekezet további életéhez. Kifejezi a gyülekezet meggyőződését a meghívó Zsoltárok könyvéből vett idézete: „Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáját, amelyeket véghez vitt.” (Zsolt 78,4)

Az ünnepi alkalomról a helyi televízió felvételt készített, így a templomban történt eseményről a város és környékének lakossága, felekezeti hovatartozástól függetlenül tájékoztatást kaphatott. 

A szerző a gyülekezet felügyelője.