A múltban is sok házasság létrejöttét köszönhettük az anyagi megfontolásoknak. Nincs ez másként napjainkban sem és valószínűleg része ez a jövőnek is. A híradások szerint az anyagi természetű állami támogatásnak köszönhetően megnőtt a házasodási kedv Magyarországon. Azt persze nem tudjuk, hogy tényleg ez áll-e a növekedés hátterében, mégis felvetődik a kérdés, hogy a házasságoknak milyen célból kell köttetniük? Szerelemből? Jól megfontolt gazdasági érdekekből? Vajon akkor is összeházasodtak volna-e sokan, ha nincs állami támogatás? A házasság eszköz a jobb anyagi létért? Az Isten tudja rovatban ismét vallási tanítókat kérdeztünk meg, ezúttal erről a témáról.

A konkrét kérdés így hangzott: Támogatja-e az ön vallása a gazdasági céllal megkötött házasságokat, amelyek egyébként nem feltétlenül köttettek volna meg?

Mézes Zsolt László, evangélikus teológus

Ha az életet, megannyi vetülete közül leszűkítjük a gazdasági, a fizikális megélhetést jelentő területre, nyilvánvalóan egy fontos részt emelünk ki belőle, viszont nem a teljeset. A gazdaság olyan az ember számára, mintha csak a testi szükségleteit tartanánk szem előtt, a lelkieket és szellemieket pedig nem. A rész pedig nem lehet cél abban az esetben, ha a vallást, religióként, reintegrációként, az egységbe való visszavezetés gyakorlataként értelmezzük.
A keresztény felekezetek közül a protestáns egyházakban a házasság nem szentség, mivel nem tartozik Krisztus megváltó művéhez és nem kötődik hozzá az üdvösség ígérete. A férfi és a nő megtartására, nem pedig megváltására szolgál. A megtartás azonban a vallás útján, az Isten felé közeledésben egy hatalmas erőforrás. „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1Móz 2,18.
Az evangélikus egyházi esküvőn két ember szerelme kerül előtérbe. A szerelem a teremtő Isten ajándéka a férfi és nő számára. Ahogy a férfi is ajándék a nő számára, úgy a nő is ajándék a férfi számára. Ezért, akik házasságot kötnek, esküvel erősítik meg, hogy a házasság szeretetközösségében hűségesen kitartanak egymás mellett. Ehhez kérik Isten áldását, vagyis azt, hogy aki megáldotta a férfi és a nő házasságát általában, áldja meg az övékét is, testi, lelki és szellemi szempontból.
Miközben a házasság Isten ajándéka, a mindennapok számára feladatokat jelent. Olyan életforma, amely a mindennapokban megtartó erő. Megadja az életnek azt a szilárd keretét, amelyet maguk a házaspárok töltenek meg tartalommal, Isten szeretetének egységében.
Manapság korántsem magától értetődő, hogy két ember arra vállalkozzon, hogy életét Isten és egymás iránti hűségben élje tovább. Viszont ha erre vállalkoznak, akkor e magasabb rend átöleli őket és életük egy nagyobb egység megvalósítását szolgálja.