Jó lenne ha mi, keresztyének is búvárszivattyúk módjára fel tudnánk hozni a mélyből azt, ami fontos, ami nélkülözhetetlen az élethez, ami szomjat olt, és ami gyógyít. Szociális otthonokban, gyülekezetekben és mindenütt, ahol szükség van ránk. Talán egy kicsit sántít a kép, de ha már Andrisnak ez jutott eszébe, én is ezt használom: legyünk olyanok, mint a búvárszivattyú, hogy az „Andrisoknak” és Andris sorstársainak – akik már hosszú hetek óta karanténban vannak –, kicsit jobb, kicsit könnyebb, kicsit derűsebb legyen az élet! 

Weörös Sándor sorait juttatja eszembe a búvárszivattyú és a „karanténlét” párhuzama:

„Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

(...)

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.” 

Szórd szét a kincseid! Hiszen ebben a vírusos időszakban különösen is szükség van rájuk... és Rád.