Az ökumenikus szellemű herrnhutterek leginkább a közösség által 1731 óta folyamatosan kiadott Losung, a nálunk is sokak által mindennap használt bibliaolvasó Útmutató révén lehetnek ismerősek a hazai evangélikusok számára. Ma világszerte ez a legismertebb „útikalauz” a Biblia olvasásához. Immár közel kétmillió példányban jelenik meg évente, több mint ötven nyelven. Számos keresztény felekezet hívei forgatják, de olykor világi híradásokból is kiderül, hogy mindennapos olvasmánya akár a vallásukat különösebben nem gyakorló politikusoknak és üzletembereknek is. Sokak már okostelefonjuk kijelzőjén betűzik az Útmutató napi igéit, amelyeket akár sms-ként is érkeztethetnek…

Az Úr oltalmában

1722-ben néhány protestáns hitéért üldözött cseh és morva menekült érkezett a németországi Oberlausitzba, ahol – a pietista beállítottságú Zinzendorf gróf védelme alatt – saját telepet alapíthattak Herrnhut (magyarul: „Úr oltalma”) néven.

Hamar híre kelt, hogy van egy hely, ahol szabadon, az üldöztetéstől való félelem nélkül, a sola Scriptura – egyedül az Írás – elve mentén gyakorolhatják hitüket a protestánsok. Alig telt el öt év érkezésük után, és már kétszázan éltek „az Úr oltalma” alatt. Nemcsak üldözött lutheránusok, kálvinisták, hanem más protestáns csoportok is.

A herrnhuti telep eredeti tulajdonosát, Nikolaus Ludwig Zinzendorf grófot a nagyanyja nevelte fel. Az igen korán eszmélő ifjúra nagy hatással volt keresztapjának, Philipp Jacob Spener teológusnak, heraldikusnak a munkássága, akit a német pietizmus megalapítójaként tartunk számon. A gróf 1710-től 1715-ig Halléban tanult, s itt a pietizmus másik jeles képviselőjének, a Luther számos követelését magáévá tevő és azok gyakorlati megvalósítására törekedő August Hermann Franckénak a tevékenysége szilárdította meg a hitét. (Egyébiránt épp a reformáció jubileumi emlékévében van Francke elhunytának kétszázkilencvenedik évfordulója. Annál is inkább illő ezt megemlíteni, mert személye is témája annak a vándorkiállításnak, amely A reformáció kései felvirágzása: a hallei pietizmus címmel az Eszterházy Károly Egyetem közreműködésével járja hazánkat és a határon túli településeket. A Franckesche Stiftungen által összeállított, húsz paravánból álló tárlat jó szívvel ajánlható minden gyülekezet figyelmébe, hiszen annak idején a pietizmus Magyarországon elsősorban az evangélikus felekezetekben terjedt el.)

Alpárné dr. Szála Erzsébet főiskolai tanár kutatásai nyomán immár jól dokumentált, hogy – a Johann Baptist Röschel wittenbergi tanár által 1689-ben készített tantervi javaslat alapján – a soproni evangélikus iskolában ötvözni kívánták a lutheri ortodoxia és a pietizmus elemeit. Szála Erzsébet szerint ez volt a pietizmus első jelentkezése hazánkban. (Philipp Jacob Spener pietista szellemisége különösen Pápai Páriz Ferencre hatott, gondoljunk csak Ars heraldica című művére.)

Száműzött és misszionárius

Tehát a pietizmus, ez a szelíd kegyességi mozgalom volt igazán nagy hatással Zinzendorfra, aki wittenbergi jogi vizsgáinak letétele után hallatlan lelkesedéssel, elszántsággal vetette bele magát az ellenreformáció elől menekülőkkel, a más hitmeggyőződést vallókkal egy ima- és életközösség szervezésébe.

A hatalmas szervezőmunkával párhuzamosan Zinzendorf folyamatosan képezte magát, elvégezte a teológiát (evangélikus lelkésszé, később pedig püspökké is szentelték). De mindeközben 1727. augusztus 13-án ünnepélyesen kimondatott az Evangelische Brüder-Unität, vagyis a herrnhuti Evangéliumi Testvérközösség megalakulása, amelyet az első úrvacsorai együttlét ünneplésével kötöttek egybe.

A közösség mind nagyobb hírnévre tett szert, önálló, de a lutheránus egyházzal mindvégig egységben maradó ökumenikus mozgalomként. Közben persze voltak azért hullámvölgyek, azonban Zinzendorf kitartó hittel felül tudott kerekedni ezeken. Akkor is, amikor 1736-ban a „túlzott önállóság” okán mintegy tíz évig száműzetésbe kényszerült Szászországból. De ezt az időszakot is gyümölcsözően tudta felhasználni: misszióra. Livónia (Lívföld, ma Észtország, Lettország), Anglia és Észak-Amerika – ezek voltak a gróf és vele útra kelő testvérek számára az első missziós állomások.

Ez idő tájt találkoztak össze a testvérek egy hajóút alkalmával az ugyancsak missziós úton lévő brit igehirdetővel, John Wesley-vel. A metodizmus későbbi „atyjának” személyes üdvbizonyosságára óriási hatást gyakorolt ez a találkozás: Wesley olyannyira a hatása alá került a herrnhuti „morva atyafiak” lényéből áradó, egyszerű, de élő hitű, határozott kereszténységnek, hogy 1738-ban el is utazott Herrnhutba, hogy személyesen győződjék meg a testvérek életviteléről. Naplójában írta: „Remélem, hogy ezekkel a megszentelt életű emberekkel való társalkodás, akik maguk voltak a hit teljes erejének élő bizonyságai, és mégis hordozni tudták a gyengéket is, Isten kezében eszköz lesz arra, hogy lelkemet úgy megszilárdítsa, hogy hitről hitre és erőről erőre jussak…”

Wesley a pietisták nyomában

Így is lett. Élménydús út vezette Wesley-t „az Úr oltalma” alatt álló kis településig Hollandián, a Rajna-völgyön, Lipcsén, Drezdán keresztül. Útközben tanulmá- nyozhatta a pietizmus és a pietista mozgalom kiemelkedő pedagógiai intézményeit, a Francke-féle iskolák és árvaházak, illetve kórházak működését, és személyesen megismerkedhetett Zinzendorffal, majd Christian Daviddal, a herrnhutiak másik kiváló- ságával, alapító tagjával (aki korábban katolikus volt).

Tartalmas, az élő hit bizonyságaiban bő- velkedő napokat töltött Wesley a testvérközösségben. Mélyreható beszélgetéseket folytatott számos taggal, ott volt velük együtt a bertelsdorfi evangélikus istentiszteleten, a telepet rendre körüljáró, zenélő, dicséreteket éneklő vidám alkalmakon. (Érdekesség, hogy a 18. században az egyházi fúvószene gyökereit is a herrnhuti közösség történetében kell keresni.)

Mindezekről – egyebek mellett – épp Wesley-től tudhatunk. Az ő személyes naplója számít az egyik legelső tudósításnak Herrnhut megalapítására, szervezeté- re, életmódjára, rendtartására és egész lelkületére nézve. Nagyon megérintették a herrnhutiak, nehezen is vált meg tőlük. Nem véletlenül jegyezte fel: „Szívesen eltöltöttem volna itt egész életemet; Mesterem azonban szőlejének más részébe hív munkára… Ó, mikor borítja be ez a keresztyénség a földet, amiként a vizek beborítják a tengert?”

Üldözés és ébredés

Már Zinzendorf vezetése idején jelentős külmissziós tevékenységet folytatott a testvérközösség. Eljutottak – a már említett országokon túl – többek között Afrikába, Ázsiába, a karibi szigetvilágba, Grönlandra. Az évszázadok alatt ezeken a helyeken újabb és újabb gyülekezeteik, iskoláik, óvodáik és szociális intézményeik létesültek. Különösen fontos része a tevé- kenységüknek ma is az úton lévők, a bevándorlók, a menekültek szociális megsegítése.

Természetesen Magyarországon is megjelentek a herrnhutiak, elsősorban Erdélyben, illetve a Felvidéken. Rövid ténykedésük nyomott hagyott az ottani protestánsok életén, de szélesebb tömegeket nem tudtak megmozgatni. Kezdetben sok üldözésben volt részük, mind az állam, mind a történelmi egyházak vezetői részéről, azonban a „felébredt” evangélikusok, reformátusok több esetben kiálltak mellettük.

Csillagnagyüzem

Végezetül két érdekesség. Eric Metaxas Bonhoeffer-kötetében (Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém) olvasható, hogy a család nem járt templomba, de gyermekeik konfirmáltak, Dietrich és testvérei pedig – egészen kicsi korukban – részt vettek a herrnhuti közösség összejövetelein. A Bonhoeffer gyermekek édesanyja is ezt a csoportot látogatta hajadonkorában.

Miként az Evangélikus Élet magazin tavalyi utolsó, 51– 52. számában is olvashattuk (dr. Blázy Árpád: Láttuk az ő csillagát), a herrnhutiak „csillaggyártást” is folytatnak. Jó százhatvan esztendeje találta ki a gyülekezet egyik pedagógusa, hogy a herrnhuti diákok karácsony ünnepéhez közelítve – a tantermek és a kollégiumi szobák díszítésére – papírcsillagokat készítsenek. Ezzel egyben a geometria tanulmányozását is megszerettették a gyermekekkel. Napjainkban persze modern eljárással készülnek ezek a szép jelképek. Évente mintegy negyedmillió csillag kerül ki a herrnhuti csillagnagyüzem munkásainak keze alól, ily módon is hirdetve Jézus Krisztus világosságát, eljövetelének reménységét.  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 9. számában jelent meg, 2017. március 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.