Hévíz szinte összenőtt Keszthellyel, a Balaton fővárosával. Területén található a világ legnagyobb tőzegmedrű, fürdőzésre alkalmas, természetes, meleg vizű gyógytava. A feltárt leletek alapján valószínűsíthető, hogy a tó gyógyhatását már a rómaiak is ismerték. Céltudatos hasznosítása az 1791-ben keszthelyi nagybirtokára „visszavonult”, felvilágosodott gondolkodásáról közismert gróf Festetics Györgynek köszönhető. A mai település Hévízszentandrás és Egregy községek egyesítésével jött létre 1946-ban. Városi rangját 1992-ben kapta, s az üdülőváros népszerűsége ma már Budapestét követi.

A kezdet: istentisztelet fürdőzőknek

Bár 1608 óta végvári katonaságát megillette a vallás szabad gyakorlásának joga, Keszthely hosszú ideig a katolicizmus szilárd hadállása volt. Ez is oka lehet annak, hogy a közeli települések lakóit nem érintették említhető módon a Balatonfelvidék falvaiban meghonosodott protestáns tanok. Keszthelyen a 18. század közepén – a Festetics család jóvoltából – letelepült német evangélikus iparosok között tűntek fel először protestánsok, de igazán csak a 19. század harmincas éveiben a földesúr ménesbirtokán alkalmazott anglikán vallású trénerek és az időközben letelepedett újabb német iparosok vétették észre magukat.

A tudós lelkész, Horváth Zsigmond kővágóörsi evangélikus esperes buzdítására Carl Anton Opel nyerges- és szíjgyártómester gyűjtötte össze a Keszthelyen és környékén élő evangélikusokat, akik 1848-ban hatvanan voltak. Évtizedeken át – különböző státusban – Kővágóörs vagy Nagykanizsa anyagyülekezetéhez tartoztak; önálló – keszthelyi székhelyű – missziói körzetté csak 1926-ban szerveződtek. Ezután épült meg 1929-ben Keszthely evangélikus temploma. (A református templomot 1932-ben emelték.)

Bár a lutheránus gyülekezet választási névjegyzékében ekkor még nem szerepelt „hévízi” személy, vasárnaponként 10 órai kezdettel a fürdővendégek részére evangélikus istentiszteletet tartottak a gyógyfürdő gyógytermében. (Az egyházkerület 1933-ban kiadott névtára Hévízszentandráson négy, az 1940-es névtárban hat evangélikus személyt tart nyilván. Egregyen egyetlenegy evangélikus sem volt.)

Templom utáni vágy

Az előbbiek tükrében különösnek tűnik, hogy Hévízen már az 1930-as évek elejétől gyűjtés folyt protestáns templom építésére az ott üdülő (gyógyuló) evangélikusok és reformátusok körében. Ehhez a templomairól ismert Szeghalmy Bálint műépítész 1941-ben többváltozatú tervet készített. A kivitelezéshez az állam jelentős pénzügyi támogatást nyújtott, de megvalósításra a háború miatt nem kerülhetett sor. Békeidőben ismét feléledt a templom utáni vágy, de tervbe vett megépítésére mind az ötvenes évek végén, mind a hetvenes évek közepén összegyűlt pénz kevésnek bizonyult. Hévíz város képviselő-testülete 1993-ban telket adományozott közös evangélikus–református templom építésére. Ennek hatására a Keszthely szórványaként nyilvántartott településen nyolcvan evangélikus személy leánygyülekezetté szerveződött, majd református testvéreivel együtt arról döntött, hogy Szeghalmy Bálint régi tervét valósítják meg – korszerűsített változatban. A terv átalakítását Zoób Mihály építészre bízták, a kivitelezésre pedig Csiszár Sándor vállalkozót kérték fel.

Az építkezéshez szükséges több mint harmincegymillió forint – az önkormányzat jelentős hozzájárulásával – bel- és külföldi egyházszervezetektől, a Hévízre üdülni járóknak, valamint a két felekezet tagjainak adományából jött össze. (A templom oromfalába helyezett keresztet a kivitelező saját költségén faragtatta ki fehér márványból.)

A templom alapkövébe 1997. június 16-án helyezte el a szokásos iratokkal és tárgyakkal ellátott urnát Nagyné Szeker Éva evangélikus és Kuti Géza református lelkész. A templomszentelő istentiszteletet 1998. december 6-án tartották D. dr. Harmati Béla evangélikus elnökpüspök, dr. Márkus Mihály református püspök, Smidéliusz Zoltán evangélikus esperes és Császár Attila református esperes szolgálatával.

A templom 2003-ban Polgár Rózsa Kossuth- és Munkácsy-díjas kárpitművész szárnyasoltár-képével, 2004-ben pedig az Albert Miklós győri orgonaépítő által tervezett és épített orgonával gazdagodott. A hangszer első megszólaltatója Trajtler Gábor evangélikus orgonaművész volt.

Hálaadás az évfordulón

A 2018. december 8-án tartott ünnepi istentiszteleten megjelent híveknek – és mindazoknak, akik az eltelt két évtized alatt az itt hallottakból lelkileg is erősödtek – volt miért hálát adniuk.

A jubileumi együttlétre zsúfolásig megtelt templomban együtt imádkoztak a régi és az új szolgálattevők: Dieter Bögel, a német ajkú evangélikus gyülekezet prédikátora, Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész, Péntekné Vizkelety Márta református lelkipásztor, Smidéliusz Zoltán nyugalmazott evangélikus esperes, Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész és Császár Attila református esperes, valamint Steinbach József református püspök.

Húsz éve áll tehát Hévízen a közös evangélikus–református templom. Vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre hangzik benne Isten igéje, havonta egyszer német evangélikus testvéreink anyanyelvén is. Soli Deo gloria!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2019. január 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.