Kilencedik alkalommal zárul a házasság hete rendezvénysorozat a Bálint-naphoz legközelebb eső szombat esti, igehirdetéssel, áldással egybekötött templomi koncerttel. Idén február 13-án, szombaton a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Cantate vegyes kara és Laudate gyermekkara adott felejthetetlenül szép koncertet a telt házas Deák téri templom gyülekezete előtt.

A tartalmas másfél óra utolsó, közösen énekelt szeretethimnuszát, az Ahol szeretet kezdetű Taize-i ének verssorát idéztük a címben – ez lehetne a rövid összefoglalása ennek az estének, melyen párokat, házaspárokat, egyedülállókat, fiatalokat és időseket egyaránt láthattunk a padokban.

Az egyhetes rendezvénysorozatot lezáró alkalmon először B. Pintér Márta evangélikus lelkésznő – a házasság hete evangélikus szervezője, képviselője – és Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója, a program koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket. Herjeczki Kornél úgy szólt a házasságról, mint „a jövő intézményéről”, s értékelte az elmúlt héten országszerte, ökumenikus körben lezajlott mintegy kétszáz eseményt. Kiemelte: több település komplett, egész hetes programmal csatlakozott a rendezvénysorozathoz, s ez az idei újdonság; e korábban példátlan összefogás is azt bizonyítja: szükséges a keresztény házasság ilyetén megünneplése, értékeinek felmutatása. Ezután köszöntötte a házasság hete idei „nagyköveteit” is: a Hegedűs Endre–Hegedűs Katalin zongoraművész házaspárt.

B. Pintér Márta pedig rámutatott: Isten az az erős vár, aki megerősíti, oltalmazza emberi kapcsolatainkat. S rögtön az este kezdetén arra is biztatott a lelkésznő, hogy ne „csak” a párok, hanem az egyedülállók, az özvegyek, a társra várók is menjenek az oltárhoz a lelkészekhez a záró liturgiában osztott áldásért, az igehirdetőhöz, dr. Fabiny Tamás püspökhöz, a Deák téri házigazda-lelkésznőhöz, Gerőfiné dr. Brebovszky Évához, és a Pesti Egyházmegye espereséhez, Győri Gáborhoz.

A koncert a Laudate gyermekkar műsorával kezdődött, melyben népdalcsokor, Bartók-, Kodály- és Bárdos-művek szerepeltek. A kristálytiszta gyermekhangok betöltötték a templomteret, az Őszi szél kezdő népdal például a tágas tér minden pontjáról visszhangzott és gyönyörű kezdő akkordja volt a koncertnek. A dalok természetesen a szerelemről, a társtalálásról, a menyasszonyról, a vőlegényről, az emberi kapcsolatokról szóltak. A kórust Horváthné Bátki Hedvig és Sapszon Ferenc, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar karnagy, zeneszerző, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítója vezényelte. A gyermekkórus műsora után igehirdetést hallgattunk. Fabiny Tamás püspök a Biblia szerelmeskönyvéből, az Énekek énekéből választott textust: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja."

Az Énekek éneke az Isten és az ember közötti „szerelem” dokumentuma, arról tesz bizonyságot, hogy Isten és ember vágyódik egymásra. A könyv emellett merészen és hitelesen szól arról a vonzalomról is, amely ember és ember között van. A szentíró két jelképet használ az igében: a pecsétet és a tüzet. Előbbinél eszünkbe juthat a sokat hallott kérdés: mi szükség a (pecsétes) papírra, a házassági okiratra, nélküle is boldogok lehetünk. A pecsét nem önmagában fontos, a döntő az a szándék, amely mögötte van. Nem a bürokrácia jelképe, sem a rabszolgák jelzése. Az ókorban így, pecséttel jegyezték el egymást a párok. A szerelemnek, egymás vállalásának vannak látható és láthatatlan jelei. Az összetartozás szívbeli jele csak a két emberre és Istenre tartozik, de a karra tett pecsét a világ számára is egyértelmű: a hitelesítés jele. Azé, hogy más, illetéktelen ne férhessen hozzá, ahogyan a levélre tett pecsétet is régen csak a címzett törhette fel.

A tűz, a láng jelképe a textusban a családi tűzhely vagy a tűzfészek képére irányítja figyelmünket. Nem mindegy, hogy melyik uralja életünket. Hogy a keresztény családok, házaspárok tudnak-e vonzó képet mutatni a világnak összetartozásuk erejéről? A szeretet hármas egységből áll, ezt az Énekek éneke is szépen ábrázolja: ezek az erósz, a fília és az agapé.

A házasság hete idei jelmondatát, a Hegedűs házaspár gondolatát is idézte Fabiny püspök: a szeretet szenvedély és döntés. Emberi döntés és Isten döntése is, amint a gyermekek léte is, akik jelei annak, hogy „Isten még nem esett kétségbe az emberiség felett”. A tüzet táplálni kell, a házasságot ápolni, gondozni, hogy ne váljon rutinná, megfáradássá. Az Úr lángja arra utal: Isten színe előtt kötjük a házasságot, ez Isten rendje. Ma az evangélikus templomokban nincs akadálya annak, hogy ökumenikus esküvői szertartással kössünk házasságot. A lényeg a keresztény házasságon van, a felekezet a színe lehet, amely gazdagítja azt. Istenhez kötődve áldás a keresztény házasság, amelyben az ökumenikus lépések eredményeképp már az úrvacsora vétel sem választja ketté a feleket. Ferenc pápa erről nemrég, a római evangélikus gyülekezetben tett látogatása során adott fontos útmutatást a híveknek.

Igehirdetése végén Fabiny Tamás megerősítette: a Krisztushoz tartozás áldását ma is az oltárnál vehetik a házaspárok, s az egyedül lévőket sem feledjük, Isten irgalmába és gondviselésébe tartoznak. Adjunk hálát társunkért, hűséggel álljunk helyt, és fogadjuk az áldást, amelyet Isten ad a házasságra, mert ez a szövetség az ő akarata – zárta szavait a szószéken a püspök.

A koncert második részében a Cantate kórus énekelt: először az esküvőkön leggyakrabban énekelt 128. zsoltárt, Goudimel művét, majd egy Palestrina-alkotást, részletet az Énekek énekéből. Műsoron volt Saint Saens gyönyörű éneke és egy norvég szerző, Gjeilo Ubi caritas-feldolgozása.

Az áldásra ezután a templom gyakorlatilag egész népe az oltárhoz ment, melyet B. Pintér Mártával együtt négyen osztottak a lelkészek. Először a Hegedűs-házaspár kapott áldást a Döbrentei Ildikó megfogalmazta áldás szövegével, amit kilencedik éve mindig kapnak a házasság hete arcai. Végül a „nagycsaládos indulóval” (a tavaszi szél kezdetű dal négy versszakos verziójával), és a már említett Taize-i énekkel ért véget a program.