A reformáció ünnepére megjelent kötetben Kovács Lajos Péter, az Éghajlat Kiadó ügyvezető elnöke kérdezi a három történelmi egyház elöljáróit: Bogárdi Szabó István református püspököt, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspököt, valamint Veres András győri megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét.

A könyv bemutatóját a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) győri csoportjának szervezésében tartották meg Győrben, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának Barsi Ernő termében. A rendezvényen részt vett Németh László, a Győri Egyházmegye általános püspöki helynöke; Bognár István, a győri székesegyház plébánosa; Szemerei János evangélikus püspök és Lanczendorfer Erzsébet, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége győri szervezetének tiszteletbeli elnöke.

A három tartalmi egységből álló kötet első részében a szerző, Kovács Lajos Péter különböző témákban kérdezte a három püspököt, a második részben négyszemközti beszélgetéseket olvashatunk, a harmadik rész pedig az interjúalanyok beszédeiből, homíliáiból, igehirdetéseiből, tanulmányaiból nyújt válogatást.

A kötet első részét Hafenscher Károly evangélikus lelkész, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos ismertette. Örömét fejezte ki, hogy közös válaszok keresésének igényével jött létre a kötet. Méltatta az egységkeresés lelkületét, a krisztusi megoldások keresésére irányuló igényes gondolkodást, a holisztikus szemléletet, a felek egymás iránti nyitottságát, őszinteségét, a személyességet, kiemelte a megújulásra törekvés igényét. „A megújulás fájdalommal jár, sebeket, nehéz pillanatokat, harcokat is okoz. A megújulás próbatétel. Csak Isten áldásával tud megvalósulni, akkor, ha megfogjuk egymás kezét, nyitottak vagyunk, és felfelé, a Szentlélekre tekintünk” – fogalmazott.

Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a KÉSZ elnöke a második részt, a négyszemközti interjúkat és a harmadik részt tekintette át. Krisztus-követő emberek vallanak személyes hangon hitükről, életükről, választásaikról – emelte ki a parókus. Ismertetésében a beszélgetések témáiról nyújtott összefoglalást, és idézetekkel adott ízelítőt a beszédek, homíliák, igehirdetések, tanulmányok gondolataiból.

Isten az embert boldognak szeretné látni címmel Gáncs Péter püspök a missziós szolgálatról, a rendszerváltás körülményeiről, korunk kommunikációs szokásairól, a személyes lelkigondozás jelentőségéről, a példaadás fontosságáról, a lelkészek mai, nehézségeket sem leplező helyzetéről, gondokról és lehetőségekről beszélgetett Kovács Lajos Péterrel.

Az imádságban önmagunkat adjuk címmel kérdezte az Éghajlat Kiadó vezetője életútjáról Bogárdi Szabó Istvánt. Szóba került a családi indíttatás, az iskola, a hivatás kibontakozása, az első legációk élményei és a lelkész életét tartó pillérek, a teológia és az irodalom fontossága – mindez érdekes történetekbe ágyazva.

Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem címmel Veres András püspök életútjáról vallott: a szülőfalu, Pócspetri mindennapjairól és tragikus múltjáról, a győri bencés gimnáziumi évekről, az egri szemináriumról és a katonaságról, a budapesti és római szolgálatról, a papi hivatását meghatározó példaképekről.

A három interjúalany a szervezők által megfogalmazott kérdésekre válaszolva kapott szót.

Bogárdi Szabó Istvánt a közérdekű, aktuális ügyekben való közös fellépés lehetőségéről kérdezték. „Krisztus zászlója alatt állunk mindannyian, ebből evidenciák sokasága következik. Így a család fogalma, a nemek száma, az élet tisztasága, a közéleti tiszta beszéd, az igazság képviselete olyan témák, melyekben hátunkat egymásnak vetve kell fellépnünk.” Furfangos módon próbálnak minket egymásnak ugrasztani – utalt a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Hozzátette: „Vannak vitáink, könnyű egymás ellen kijátszani minket. De Krisztus zászlaja alatt szilárdak közös alapjaink.” Az ökumené lehetőségéről szólva kiemelte: ma már nem élhetünk „bezárva a magunk kapszuláiba”. Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című verséből idézve mutatta be a múltbeli egymás mellett élést, melyben Isten Igéje felett vitáztak, de az ördög bibliája fellett megtalálták a közös hangot: „A kétféle had / és hit várai szemközt állanak / ma is, az én hazámban is: / a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templom / vén tornyai még ágyúként vitáznak / minden beharangozáskor, vasárnap / papjaik bent még ősimód dörögnek, /  de kijövet az utcán átköszönnek / s ujjon mutatják, hogy hány órakor / s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor / s egy kis ital.” Mára változott a világ – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István. Párbeszéd folyik az egyházvezetés szintjén a püspökök között, a mindennapokban pedig a vegyes házasságok tesznek tanúságot az együttélésről – mutatott rá a református püspök, példaként említve, hogy lánya is katolikus fiúval kötött házasságot.

Gáncs Pétert a migrációs helyzetben való közös fellépés lehetőségéről kérdezték. Az evangélikus püspök elmondta, tavaly ugyanebben az időszakban zárt be egy Márton-évet és nyitott meg egy másikat, Luther Mártonra emlékezve. 2016. november 18-án ugyanis Várszegi Asztrik főapát meghívására Pannonhalmán ő volt a jubileumi Szent Márton-év záró szentmiséjének szónoka. Beszédében a keresztnevek egybeeséséről elmélkedett, közös pontokat keresve. „Az egyik meglátta Krisztust a koldusban, a másik halálos ágyán azt fogalmazta meg, mindannyian Krisztus kegyelmének koldusai vagyunk. A migránsok segítésében is ebből kell kiindulni” – mutatott rá. Egyszerre kell orvosolnunk a fizikai és lelki elesettséget. Az evangélikus püspök szerint „pünkösdi csoda, hogy megértjük egymás nyomorúságát. Meg kell látnunk, mit adhatunk oda egymásnak saját életünkből”.

Veres Andrást az evangelizáció és a szocializáció közös területeinek kereséséről kérdezték. Az MKPK elnöke válaszában a felekezetek közjó érdekében végzett közös szolgálatáról beszélt. Kiemelt lehetőségként említette az iskolát, mely a nevelésben, a meggyőződés formálásában betöltött szerepe miatt minden egyházellenes hatalom elsődleges célpontja. A győri megyéspüspök méltatta a felekezetek közötti jó iskolai együttműködést, ami mind a gyerekek, mind a szülők körében megvalósul. A főpásztor kiemelte: az egyházak célja mindig Krisztus országának építése. Ezt a törekvés hatja át a társadalom iránti felelősségvállalásukat, hitbeli elköteleződésüket. A főpásztor úgy fogalmazott: „Hősies példák mutatnak nekünk utat Isten országának építésében, és bizonyosak lehetünk abban, akkor tesszük legjobbat mind az Egyháznak, mind a társadalomnak, ha ezt a célt követjük.”