- Miért döntött a lelkészi hivatás mellett? 

- Már gyerekkoromban azzal szembesültem, hogy mi, evangélikusok kevesen vagyunk, és nincsenek magyar lelkészeink. Ez elkeserítő volt. Amikor a gimnáziumban magyar közegben a megmaradás nehézségeivel és az önfeladással szembesültem, eldöntöttem, hogy kitartok, mert szükség van rám. A pozsonyi teológiai karra jelentkeztem, attól tartva, hogy ha Budapestet választom, az anyaországban „ragadok”. Már elsőévesen a pozsonyi magyar gyülekezetben, ünnepek alatt otthon, Nagytárkányban és Kassán tartottam istentiszteleteket. Az egyetem után a püspökeink a budapesti szlovák ajkú gyülekezetbe akartak küldeni, amire nemet mondtam. Rövid időre Dunaszerdahelyre kerültem, ahol kedves közösség vett körül. 2006-ban, állítólag büntetésből a „problémás”, de többre hivatott alsószeli egyházközségbe helyeztek. Isten a büntetést áldássá formálta: otthonra találtam, és szerető családdal áldott meg.  

- Felvidéki magyar evangélikus lelkészként mennyire érzi magát elhagyatottan?

- Nem vagyok egyedül, de égető szükségünk van új munkatársakra. Várunk mindenkit, aki egy kihívásokkal teli szolgálatra vágyik. Sokat jelent, hogy mellettem áll a gyülekezetem, és imaközösséget alkotunk a Felvidék-szerte szolgáló magyar testvéreimmel. Érezzük, hogy bennünket, evangélikusokat is szeret az Isten, és nem hagy elveszni. Igaz, szórványban és halmozottan kisebbségben élünk, ez érzékenyebbé tesz bennünket a kisebbségi lét megélésében, másrészt intő jel vagyunk a magyar közösség számára, hogy érdekképviselet hiányában sokkal nagyobb erőfeszítéssel jár a megmaradás. A legnagyobb örömömre a Gömörben szolgáló magyarországi lelkésznők és más munkatársak mellett Lóczy Tibor sajógömöri testvérem Budapesten végzi a teológiát. Imádkozzunk érte!   

- Mik a Felvidéken élő magyar evangélikus gyülekezetek legfőbb gondjai?

- A legtöbb gyülekezetben nincs megfelelő szintű magyar igehirdetés és lelkigondozás. Ez óriási veszteség, ráadásul a hívőket kirekeszti az egyházi életből. Nincs infrastruktúránk, az anyagiak hiánya korlátozza a szolgálat bővítését, hiányzunk a köztudatból. Kétségbeejtő az állandó védekezésre kényszerülés, mert óriási energiákat emészt fel. Abszurd és elfogadhatatlan a szlovák egyház velünk szembeni bizalmatlansága, mert ez fokozza az elhidegülést.   

A cikk a továbbiakban itt folytatódik.