A hit mérföldkövei – az új középiskolai hittankönyvekről

A hit mérföldkövei – az új középiskolai hittankönyvekről

Share this content.

Fotó: Adámi Mária, szöveg: Seben Glória iskolalelkész, Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium
Budapest – Hitoktatók, iskolalelkészek, gyülekezeti lelkészek és a szerzők gyűltünk össze 2015. november 28-án, szombaton az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE), hogy közösen átgondoljuk az új középiskolai hittankönyvek teológiai tartalmait, szakmai előadásokat hallgassunk, és együtt imádkozzunk az új egyházi év kezdete előtt néhány órával.

Gáncs Péter elnök-püspök áhítata nyitotta meg az eseményt, melyet Szemerei János püspök úr is megtisztelt jelenlétével. Az örök élet vasárnapi evangéliumról (Mt 25,37-51) szólva Gáncs Péter hangsúlyozta, hogy olyan szolgák vagyunk, akik azt az eledelt adják a rájuk bízottaknak, melyből maguk is élnek.

Kodácsy-Simon Eszter, a Katechetikai Munkacsoport vezetője, bevezetésében felidézte az új hittan tantervek koncepcióját, fő szempontjait és céljait. Kiemelt cél volt, hogy a korábban két tanévre korlátozódó bibliaismeret helyett most a Biblia a tanulmányok teljes ideje alatt a diákok kezében legyen, alapvető tájékozódási pontként Isten és önmaguk megismerésének folyamatában. Ehhez az is fontos, hogy a tankönyvek folyamatosan szem előtt tartsák a diákok életkérdéseit és élethelyzetét.

Béres Tamás, az EHE egyetemi tanára vezette elő a 10. osztályos Láss! hittankönyv vitára is okot adó fejezetét. A házasság, párválasztás, szerelem és szexualitás kérdésköre érzékeny, ugyanakkor minden 16 éves diákunkat belülről feszítő téma, ezért fontosnak látták a szerzők, hogy erről több leckén át is szó essék, a megfelelő bibliai szövegek alapján. A szerzőgárda nagy hangsúlyt helyezett az életre szóló elkötelezettség felbecsülhetetlen értékére, ugyanakkor tartózkodtak a fiatalokkal szemben az előírásoktól. Talán ez a téma mozgatta meg leginkább a hallgatóságot, a hozzászólások során új szempontokkal gazdagodtunk. Számomra a leginkább felemelő mégis az a kölcsönös nyitottság és szeretetteli légkör volt, amelyben a véleményeket tudtuk ütköztetni.

Csáky-Pallavicini Zsófia, az EHE pszichológia tantárgyának oktatója a serdülőkorra jellemző pszichológiai sajátosságokról beszélt, kiemelve, hogy a kamaszok provokatív kérdéseit nem szabad gyorsérlelésű, kész válaszokkal agyoncsapnunk. Érett, elkötelezett hívő akkor lehet belőlük, ha melléjük szegődünk a kérdések és kételyek által szegélyezett ösvényen, és őszinte tanúként vállaljuk emberségünket, saját sebezhetőségünket.

Csepregi András, a Fasori Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze, a 9. osztályos hittankönyv Ünnepek fejezetéből a karácsonyt emelte ki, ahol is a két evangéliumi születéstörténet felfedezésével vezethetjük be a fiatalokat a gondolkodó hit világába.

Simon Attilától, fasori gyülekezeti hitoktatótól, korábbi iskolalelkésztől arról hallhattunk, hogy a mai iskolások információhiány helyett információtöbblettel rendelkeznek, így a hittan feladata nem egyszerűen ennek az információ-mennyiségnek a növelése, sokkal inkább az információk rendszerezésére szolgáló vilánézeti alapok kimunkálása. Az előadó kiemelte, hogy Jézus és tanítványai kapcsolatában több reformpedagógiai elvet és módszert is felfedezhetünk, ezek használatától nincs okunk idegenkedni.

Réz-Nagy Zoltán debreceni lelkész a készülőben lévő 11. osztályos könyv Lutherről szóló fejezeteiből adott ízelítőt, kérdezve egyúttal a jelenlévőket, hogy mennyire tartják ebben a formában jól taníthatónak az anyagot. Luther életrajzának fordulatai és a műveiből vett szemelvények segítségével ismerhetik meg ugyanis a diákok a reformátort.

Az új tantervek nyomán az érettségit is változások érik, ezek lehetőségeiről, kihívásairól beszélgettünk Sólyom Anikó, a Deák téri Evangélikus Gimnázium hittan tanára vezetésével a záró szekcióban.

A konferencia megerősítette bennem mindazt, ami miatt szeretek evangélikus lenni. Mindannyian átéltük ugyanis annak a felelősségét, hogyan tudjuk hitelesen, a maga teljességében átadni az evangéliumot a következő nemzedéknek. Hogyan neveljük valódi értékekre a ránk bízott fiatalokat, mikor a középiskoláinkban tanulók elenyésző hányada hozza magával a családból és/vagy a gyülekezetből a hívő hátteret. Ugyanakkor mozaikcsaládok, az egyik szülő hiánya, családi tragédiák nehezítik az amúgy sem könnyű serdülő éveket. Irreális lenne azt várni az evangélikus oktatási és nevelési intézményektől, hogy egyik napról a másikra „felduzzasszák” a helyi gyülekezetek létszámát, már az is nagy eredmény, ha az érettségizők olyan élményekkel lépnek ki iskoláink kapuin, hogy itt biztonságban, szeretettel foglalkoztak velük, nyitott, őszinte beszélgetésekben vehettek részt.

Magam is evangélikus gimnáziumban érettségiztem, de tizennyolc évesen eszembe sem jutott volna, hogy továbbra is szeretném, hogy közöm legyen az egyházhoz. Isten mégis utánam nyúlt, és már egyetemistaként jutottam el a hitre. Akkor ugrott be sok olyan mozzanat – például Andorka Eszter hittanórái, egy-egy elgondolkodtató film, vagy a Kis Kátéból tanult memoriterek – amelyek ellen kamaszként még tiltakoztam, de fontos mérföldkövek voltak a hitem útján. Ugyanezt szeretném nyújtani saját tanítványaimnak: a hit mérföldköveit, törődést, hiteles jelenlétet, hogy őszintén tudjunk beszélni a tabutémákról is. Hogy elengedhessem őket Istennel találkozni, és ezeket az ajándékokat a maguk számára fölfedeztetni.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!