– Beszélgetésünk elején arra kérem, tisztázzunk egy alapvető fogalmat: mik a hitvallási iratok?

– Olyan rövidebb vagy hosszabb szövegek, amelyek egyházunk közös hitét foglalják össze; a Szentíráson túl ezeket tekintjük az igehirdetés és a tanítás mértékének. Egyházunk tíz ilyen iratot tart számon. Közülük három úgynevezett egyetemes vagy ökumenikus hitvallás, amelyeket a korai egyház idejétől fogva az egész keresztyénség hivatalosan vagy gyakorlatilag elfogad. A többi hét reformátori hitvallási irat csak az evangélikus egyház sajátja. Közülük hármat Luther, hármat Melanchthon írt, egy pedig az Ágostai hitvallás felolvasása után ötven évvel jelent meg.

– Ez nem tűnik túl soknak. Mi az oka, hogy mégis csak öt kötetben „fértek” el?

– Ez a tíz irat beleférne egyetlen, énekeskönyv méretű kötetbe is, ha magukon a szövegeken kívül más nem lenne benne. A most teljessé lett kiadás önmagában is érthető szövegében azonban jegyzetek sokasága segíti az eligazodást, hogy az egyetemes hitvallások esetében a több mint ezerhatszáz, a reformátoriak esetében a közel ötszáz évvel ezelőtti szándékokat és kérdéseket könnyebben értsük meg. Az egyes kötetekben olvasható tanulmányok pedig a szövegek keletkezésének indítékait és vitáit mutatják be, amelyek segíthetnek a széltében-hosszában hangoztatott leegyszerűsítések elkerülésében. Az ötkötetes kiadás létrejöttében az említett tartalmi vagy terjedelmi okokon túl még két másik megfontolás is közrejátszott. Az egyik az, hogy ha az olvasó a hitvallásoknak csak valamelyikét akarja megismerni és tanulmányozni, megtehesse ezt a teljes gyűjtemény kézbevétele nélkül is. A másik az a gyakorlati ok, hogy amikor jóval túl a hatvanadik életévemen ebbe a vállalkozásba belefogtam, csak remélhettem, hogy a feladat nem marad félbe, hanem végére is érhetek. Hálával tölt el, hogy az Úristen a befejezésig elkísért.

– Mit tanulhat a mai olvasó ezekből az ötszáz vagy ezerhatszáz éves iratokból?

– Az egyetemes hitvallások a keresztyén hit legegyszerűbb összefoglalásai. A lutheri kátékban erőteljes hangsúlyt kap, hogy számunkra mit jelent a Krisztus-hit. Emellett tömören, ugyanakkor ötszáz év elmúltával is hallatlanul aktuálisan fogalmazzák meg azt, hogy mi a keresztyén erkölcs. A többi irat pedig a reformáció korának teológiai vitáit idézi fel, amelyek során az ellenfelek kereszttüzében és a reformátori oldalon tapasztalt félreértésekkel szemben kristályosodott ki a Szentírás reformátori értelmezése. E szerint Isten nem olyan valaki, akinek létét az ember igazolhatja vagy leírhatja, mert Isten szembejön az emberrel, uralkodik, cselekszik. Nemcsak szent, aki számonkér és büntet, hanem irgalmas is, aki Krisztusban lehajol a bűnöshöz, és felemeli. „Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált” – amint Luther találóan megfogalmazta egyik vitairatában. Ez válasz volt a reformáció korabeli embernek, aki a maga erejével akart az üdvösségre eljutni, de fontos üzenet a mai korban élőnek is, aki attól szenved, hogy nem tudja, miként lehetne másokkal együtt tartalmas életet élő és szolidáris ember. A reformátori hitvallások elkerülik azt a csapdát – ebben is megfelelnek a Szentírás tartalmának –, hogy az egyént a tökéletes ember vagy a tökéletes világ megvalósításának lehetőségével áltassák. Azzal számolnak ugyanis, hogy a tökéletesség, a jóság megvalósítása elérhetetlen a földön, de ahol van szívbeli bűnbánat, bűnbocsánat, megújulás és áldozatos szeretet, az javára válik az egyénnek és környezetének itt a földön. A megoldást a ránk nehezedő problémákra sohasem egy ember, a leváltott helyére kerülő másik ember, hanem egyedül az egyetlen igazán másik ember, Jézus Krisztus ajándékozza nekünk.

– A most megjelent, 1. sorszámot viselő kötet a minden Krisztus-követő által jól ismert Apostoli hitvallást, illetve a sokak számára szintén ismerősen csengő Niceai hitvallást is közli. Mi a fő különbség a kettő között, és miért az Apostoli hitvallást mondjuk el közösen az egyházi rendezvényeken?

– Az Apostoli hitvallás a keresztelésre készülők oktatása során keletkezett. A Biblia kifejezéseivel foglalja össze a keresztyén hitet anélkül, hogy bármiféle értelmezési vitába bocsátkoznék, mégis végiggondolt és tudatosan kialakult szöveg. Hivatalos megerősítés nélkül széltébenhosszában használta már az ókori világ keresztyénsége. A Niceai hitvallásnak az első egyetemes zsinaton Nikaiában 325- ben elfogadott első változatát formálta tovább a második egyetemes zsinat Konstantinápolyban 381-ben. Miközben tartalmazza az Apostoli hitvallás fontos elemeit, szövege azt a kérdést válaszolja meg, miként értendő, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és Mária fia. Fokozatosan vezették be használatát a misén, vagyis a szentség kiszolgáltatásával tartott istentiszteleteken, míg a csak prédikációs alkalmakon az Apostoli hitvallást mondták. A gyermekek tanításában, ahol az egyszerű hit kifejtése van előtérben, szintén az utóbbit részesítették előnyben. Nem állja meg helyét az a vélekedés, hogy a Niceai hitvallás a római katolikusoké, hiszen az evangélikus egyház is elfogadta. Jó lenne, ha megtanulnánk, és elmondásával legalább olykor mi is bekapcsolódnánk az egész keresztyénségnek ebbe a vallástételébe.

– A sorozat 2. sorszámú kötete az Ágostai hitvallást tartalmazza. Ez az irat négyszázkilencven éve került nyilvánosságra. Reformátoraink huszonegy fő hitcikkben foglalták össze benne hitük lényegét. Miért számított mindez forradalminak a maga korában?

– Az az Ágostai hitvallás, amelyet a birodalmi gyűlésen 1530-ban felolvastak, két részből állt: a fő hitcikkeket és a megszüntetett visszaélésekről írtakat tartalmazta. A későbbi viták során és a nyomtatott kiadásokban különböztették meg a huszonegy cikket a fő hitcikkek között. Ez a formálisnak mondható lépés azért említésre méltó, mert ezzel a megigazításról szóló cikk egy lett a többi között. Az Ágostai hitvallásnak azonban éppen az a sajátossága, hogy a megigazításunk Isten kegyelméből, Krisztusért, hit által nem az egyik vitatéma sok más vitatéma között, hanem az egyes ember életét, az egyházat és az egész világot is érintő létfontosságú kérdés. A Krisztusban való hit egyrészt persze személyes ügy, mert mindenkinek magának kell hinnie, senkit sem lehet hitre kényszeríteni. Másrészt azonban Isten igéjének befogadása mégsem csak magánügy, mert az igaz hit nemcsak az egyes embert, hanem az egyházat és a világot is formálja. A mai keresztyénségnek nagy szüksége lenne arra, hogy ilyen értelemben újuljon meg, vagyis re-formálódjék.

– A 3. kötetben az Apológiát, az Ágostai hitvallás védőiratát, a 4. kötetben Luther Schmalkaldeni cikkeit, Melanchthonnak az Értekezés a pápa hatalmáról és elsőbbségéről című írását, a Kis kátét és a Nagy kátét olvashatjuk, míg az 5. kötet az Egyességi iratot közli. Professzor úr teológiai gondolkodásához melyik irat áll a legközelebb, melyik a legkedvesebb az ön számára?

– A kérdés csaknem lehetetlen választás elé állít. Több mint hatvan évvel ezelőtt, teológiai hallgatóként kezdtem az ismerkedést a hitvallásokkal. Harminckét évvel ezelőtt kezdtem oktatóként is foglalkozni velük. Nincs a hitvallásoknak olyan mondata, amelyet el ne olvastam, fordítását ne ellenőriztem és számítógépre ne írtam volna. Újra és újra kérdeztem, hogy állításaik összhangban vannak-e a Szentírással. S azt is, hogy így kell-e ezeket a mondatokat magyarul mondanunk. Az egyetemes hitvallások ősi szövegei lenyűgöznek tömörségükkel és ugyanakkor egyszerűségükkel. A reformátori hitvallási iratok lebilincselnek azzal, ahogyan a Szentírást értelmezik, és ahogyan az evangélium lényegét és következményeit megragadják. Elmondhatatlanul sokat jelentettek számomra Isten igéjének és cselekvésének megértésében, személyes hitem érlelődésében is. Gondolkodó teológusként nem szívesen emelnék ki a hitvallások közül egyet sem, mert a többi hiányozna a hit igazságainak ebből a fenséges harmóniájából. De ha arra kell gondolnom, hogy előbb-utóbb minden kihullik a kezünkből, azt szeretném, ha az Apostoli hitvallás és annak Kis káté-beli magyarázata mindvégig elevenen élhetne emlékezetemben. Konfirmációi igémmel együtt [Ézs 43,1b]: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2020. december 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.