„Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek az Isten igaz igéi.” (Jel 19,6b–9)

Az Énekek éneke eredetileg szerelmes dalok gyűjteménye volt. Az ókori zsidók körében sok-sok ének, szépséges vagy mulatságos, bölcs vagy keserű költemény született. Ezek közül a legszebb himnuszok és imádságok a zsoltárok könyvévé lettek, és így bekerültek a szent iratok közé. A sok költemény közt még egy csoport, a szerelmes versek gyűjteménye lett szent könyvvé. Azért őrizték meg ezeket, mert a rabbik úgy látták: az itt leírt szerelem éppen olyan, mint az Isten iránti szeretet. Azt mondták: az egész Bibliának ez a könyv a kulcsa. Aki így szereti az Istent, és megérti, hogy az Isten így szereti őt, annak nem lesz nehéz követni parancsolatait, hűnek lenni hozzá minden dolgában, megérteni a szándékát. De Jézus maga is használja ezeket a képeket, például amikor arról beszél, hogy Isten maga gondozza, díszíti még a liliomokat, a füveket és virágokat is, melyek szebben öltözködnek, mint maga Salamon – aki a korabeli felfogás szerint a vőlegény az Énekek énekében. A felolvasott igénkben Jézus, az isteni Bárány ül lakodalmat az övéivel, az őt szeretőkkel, akik az ő szépséges menyasszonyává lesznek.

A szerelem nyelvét használja hát a hit, az istenszeretet, hogy valahogyan kimondhatóvá tegye magát. De az emberi szerelem is tud erről a rokonságról. Maga az Énekek éneke is azt mondja: olyan a szerelem, mint az Úrnak lángja a csipkebokorban. És sok-sok szerelmes vers hasonlóképp cselekszik. Gondoljunk csak József Attila Ódájának legtestibb, negyedik részére: „vérköreid, miként a rózsabokrok”, „mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!” Tényleg így van ez: az ember néha felcseréli az énekeket, a képeket, innen oda, onnan ide viszi őket. Szerelmes szavakat mond az Istennek és vallásos képeket a szerelmének.

A cikk a KötőSzó blogon folytatódik.