A megemlékezés báró Jeszenák János síremlékénél kezdődött, ahol Prőhle Gergely mondott ünnepi megemlékező beszédet. Az országos felügyelő a vértanú életének és érdemeinek bemutatása mellett felhívta a figyelmet, hogy a szabadságharc személyiségei közül nagyon sokan voltak evangélikusok, többek között Petőfi Sándor, Görgey Artúr és Kossuth Lajos, akik mind más-más mentalitású emberek voltak. Jeszenák János talán a legjobb példa arra, hogy az evangélikus mentalitás milyen módon válhat a haza szolgálatára, s hogy egy olyan kötelességtudó, alapos, tisztességes ember, mint Jeszenák János, akinek az udvarhoz való hűsége is nyilvánvaló volt korábban, hogyan vált mégis nemzeti hőssé, olyan személyiséggé, aki belátta, hogy a Habsburg-uralom elleni felkelés, a nemzet szabadsága olyan ügy, melyért küzdeni kell és érdemes, s hogyan vált a szabadságharc hívévé s végül áldozatává. Az országos felügyelő Jeszenák Jánost idézve zárta beszédét: „Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát."

A beszédet követően dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke megáldotta a vértanú báró emlékét és az emlékezőket, majd a résztvevők megkoszorúzták Jeszenák János sírját. (Királyfiai báró Jeszenák János – Pozsony, 1800. január 22. – Pest, 1849. október 10. – politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja.)

Az esemény Rázga Pál evangélikus lelkész, mártír sírjánál folytatódott, ahol Fabiny Tamás mondott ismét igei áldást, majd a koszorúzás következett. Rázga Pálné sírjának felújítási költségeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház is hozzájárult. A püspök az áldás előtt kifejezte azon reményét és a közösség közös elhatározását, hogy Pozsony belvárosában, az evangélikus egyházközség tulajdonában lévő épület falának üresen álló részére ismét visszahelyeződjön Rázga Pál vértanú emléktáblája. Az áldást követően a megemlékezők elmondták az Úr imádságát, majd elénekelték a nemzet imáját, s elhelyezték a megemlékezés koszorúit. 

Rázga Pál kivégzése után özvegye és öt gyermeke méltatlan sorba jutott, az evangélikus hívek adományaiból tudták csak fenntartani magukat. A vértanú sírjától néhány méterre temették el özvegyét és egyik lányát, a sír fölött német feliratú kőkereszt állt. A sírra a Pozsonyi Casino tagjai találtak rá, s akkor bár elhanyagolt, de még kivehető volt rajta a felirat. Néhány év elteltével a sírt összetörve találták, így született az elhatározás, hogy adakozást szerveznek, és újra felállítják. A közadakozásból mintegy kétezer euró gyűlt össze, ezt egészítette ki a Magyarországi Evangélikus Egyház.

A pozsonyi vértanúk névsora: báró Jeszenák János, Dressler (Kurz) Dániel, Baldini János, Barta József, Petőcz György, Nimrichter János, Gruber Fülöp, báró Mednyánszky László, Rázga Pál evangélikus lelkész, Mészáros Dávid, Stift József, Bugyik József, Tóth József, Treksler Ferenc. Tardoskeddi vértanúknak is nevezik őket, mivel ott fogták el őket. Közéjük tartozik Gasparich Márk Kilit ferences rendi szerzetes is, akit 1852-ben végeztek ki.