Az eredeti jelző a szokásostól, a megszokottól való eltérésre utal. Használhatjuk nyelvi kifejezésekre, különböző jelenségekre, de emberekre is – XY eredeti figura vagy szlengesen: arc. Nagyon érdekes, hogy szociológiai felmérésekkel kimutatták, hogy manapság az emberek többségének a kultúra által közvetített szépségeszménynek megfelelően az egészen szokványos, átlagos arcberendezés tetszik. A szabályos, ún. „babaarc”, amelynek különleges ismertetőjele igazából nincs is, nagyon baba, és kész. Erre felcsillanhat például a markáns orrstruktúrával rendelkezők, de a szabálytalan szépséget kedvelők szeme is. Lehetséges, hogy ez utóbbiaknak jobban van szemük a látásra. Jobban érzik, mi az, ami valóban egyszeri, egyedi és utánozhatatlan.

Vegyünk más példát! Ma már kvázi élményszolgáltató intézmény kényszerül lenni az egyház akkor, ha szeretne fiatalokat az akolba terelgetni. Nyilván van ennek az igyekezetnek egy határa, a tendencia azonban jellegzetesnek mondható. Ha beülsz egy it-re (istentiszteletre, protestáns szleng), csak akkor jössz ki onnan jó érzéssel, ha a lelkész „tudott újat mondani”, ez annyit tesz, eredetien adta elő/át az evangéliumot, tehát jóarc. Ez a megközelítés egészen átlagosnak mondható, érthető és védhető. Élménytársadalomban és szolgáltatásverseny-szférában élünk.

Tovább a KötőSzó blogra.