Csak egy harang maradt a legtöbb toronyban az első világháború elmúltával, ugyanis a harangokat lefoglaló rekviráló bizottság számára az volt a parancs, hogy ennyit hagyhatnak meg. A kiürült tornyokat az 1920–30-as években új öntvények töltötték meg. Visszatértek a régi harangok – mondták sokan ebben az időben. Valójában új harangok voltak ezek, amelyeknek az öntése öt nagy, országos és számos kisebb, helyi piacot ellátó öntőműhely között oszlott meg. Országos piaca a budapesti Szlezák László, Szlezák Ráfael, ifj. Walser Ferenc, a németországi Sinnből érkezett Fritz Wilhelm Rincker harangöntő vezetésével működő Ecclesia Harangművek Rt.-nek, valamint a soproni Seltenhofer Frigyes Fiai öntödének volt. Mellettük a bajai Boditsy Sándor, a kisgejőci Egry Ferenc, a veszprémi Tóth Árpád és a pécsi Rudle Ignác is számos megrendelést teljesíthetett ebben az időszakban.

Az első világháború utáni években a keresztyén egyházakban középpontban volt – felekezeti hovatartozástól függetlenül – a trianoni békediktátumra való emlékezés, illetve a háborúban hősi halált halt katonák iránti tisztelet, a rájuk való emlékezés kifejezése. E két eszme megjelenik a harangokon is. Sajátos, ahogyan az evangélikusok több helyen is kifejezték a hősök iránti tiszteletüket és emlékezésüket: a harangra írták a harcban elhunyt helybéli férfiak nevét. Ezek a harangok voltaképpen zengő emlékművek. Közülük a leghíresebb és legnagyobb a soproni „hősök harangja”, amely Magyarország legmélyebb (A0) alaphangú evangélikus harangja. Az evangélikus Seltenhofer Frigyes fiai öntötték, ez az öntöde ötezredik sorszámú munkája. A 3441 kilogrammos, 181,5 centiméter alsó átmérőjű öntvényen kétszáztizennégy név szerepel évenkénti bontásban, fölöttük a neveket egybefoglaló magyar, német és latin nyelvű felirat: „Hősök harangja 1914–1918. Hívom az élőket, elsiratom a megholtakat.” A palástját kereszt díszíti, alatta latinul ez olvasható: „A kereszten át a fénybe.”

A harang komoly veszélybe került 2005-ben: fészekszerű repedés jelent meg a felfüggesztés alatti részén, félő volt, hogy leszakad, ezért le kellett állítani a harangozást. Elindult a gondolkodás a probléma megoldásáról, hiszen e harang az általa őrzött hősök nevei miatt pótolhatatlan érték. Éppen ez időben rendezte meg Budapesten az Országos Műszaki Múzeum (ma Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum) Öntödei Múzeuma a harangtörténeti ankétját, amelyen jelen voltak a nördlingeni Lachenmeyer cég munkatársai is. Ők javasolták azt a technológiát, amellyel a harang végül is megmenekült: hegesztéssel állították helyre a sérülést. Ez a technika elterjedt Nyugat-Európában, így javították meg többek között Nyugat-Európa legnagyobb harangját, a kölni Speciosát. Ágfalva evangélikus temploma II. József idején, 1784-ben, a császár meghagyása szerint magtárszerű formában épült. 1869 és 1870 között a templom késő barokk stílusától teljesen eltérő neoromán tornyot építettek hozzá. Harangjai is csak ez időben készültek, közülük az első világháborús rekvirálást követően csak egy maradt a toronyban. 1150 kilogrammos nagyharangja hasonló a sopronihoz. A különbség, hogy itt hősi harangnak nevezik a helyiek, és felirata német nyelvű.

Ágfalva ötven háborús áldozatának neve olvasható rajta, fölötte az ige: „Ó, hogy elhulltak a hősök, elpusztultak a harci eszközök!” (2Sám 1,27) Másik oldalán: „Ez a harang a világháborúban elesett és hiányzó ágfalvi evangélikus fivérek emlékére 1926-ban Hősök harangjaként újraöntetett a Szentháromság Isten dicsőségére.”

Sopronbánfalva evangélikus temploma számára is készült „hősök harangja”, amely 450 kilogrammos, az ágfalvihoz és a sopronihoz hasonlóan Seltenhofer Frigyes fiai öntötték. Az 1935-ben készült öntvény Bánfalva hetvenhárom hős fiának emlékére készült. Ennek palástján azonban Luther Márton alakja is látható.

A hősök ilyennemű megtisztelése nemcsak Sopron környékén terjedt el, hanem Pápán is, ahol az evangélikus templom kisharangja (190 kilogramm) örökíti meg az első világháborúban elhunyt ötven pápai evangélikus férfi nevét. Másik oldalán egy harctéren elhunyt katona látható. Igei felirata: „Légy hű mindhalálig.” (Jel 2,10) A harang szintén a Seltenhofer-gyárból való, 1927-ben készült.

A Pest megyei Ikladon az evangélikus templom tornyában négy harang is lakik. A második legnagyobbnak a palástján szintén nevek olvashatók, azonban ez a harang különbözik a már ismertetett dunántúliaktól, mert ezen nemcsak az első világháborúban elesettek, hanem az 1942 és 1959 között elhunyt hősök nevei is megörökíttettek az utókor számára. E harang 185 kilogrammos, d2 alaphangú, Szlezák Ráfael öntötte 1959-ben Rákospalotán. Ez az egyik utolsó munkája lehetett, mivel a mester 1959-ben az általa öntött gesztelyi református harang szentelésének napján a ravatalon feküdt.

Evangélikus „hősi harangokat” az ország keleti felén is találunk, azonban ezekre nem öntettek ki neveket. A pusztaföldvári evangélikus templom Szlezák László által öntött középső harangján (220 kilogrammos) a haza földjén elesett katonát angyal tartja a kezében, fölöttük pedig országalma ragyog. A gádorosi evangélikusok „hősök harangján” nem angyal, hanem Jézus Krisztus tartja ölében a sebesültet. Alatta ott a kép üzenete: „Amikor a hősök harangjának szavát halljuk, élessze az szívünkben: a hazaszeretet magasztos érzését! Isten dicsőségére és az 1914–18. évi világháború hősi halottainak emlékére önttette […] a gádorosi ág. hitv. ev. egyházközség híveinek áldozatkészsége.” E 214 kilogrammos harangot 1937-ben Szlezák László öntötte Budapesten.

A nagyszénási evangélikus templom három harangja közül a legnagyobb (220 kilogrammos) készült a hősök emlékére, ezt ifj. Walser Ferenc öntötte 1927-ben Budapesten. Felirata ennek a legszebb: „Nem halt meg az, ki a honért vérzett el! Az 1914– 1918. elesett 119 nagyszénási evangélikus hős emlékére közadakozásból a Nagyszénási Evangélikus Egyházközség az Úrnak 1928. esztendejében. Jézus mondá: »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.« János evangélioma 15. rész 13. vers.”

Nagytarcsán az evangélikus templom tornyának négy harangja közül is az egyik a háborús hősök emlékét idézi, azonban ez nem „hősök harangja”, hanem „vértanúk harangja”. Felirata így hangzik: „Az 1914–1918 évi háború hősi vértanúinak emlékére nagytarcsai ág. hitv. evang. egyház hívei 1922. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. »Tengernyi szenvedéstek megváltónk feltámadásának záloga.«”

Május utolsó vasárnapján, a magyar hősök emléknapján zengő emlékműveink, a harangok is hirdették a 20. század zivatarai között életüket áldozó evangélikus és más vallású hősök emlékét.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 27. számában jelent meg, 2016. július 10-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.