Ács Sándorné elmondta, hogy a bárányok igen közösségi teremtmények, éppen ezért kettőt vittek belőlük a gyülekezetbe. Az ünnepekre „lízingelt” rackák reméljük békésen legelésznek a templomudvarban és sokan láthatják őket.

Egyébként a racka egy régi magyar juh fajta. Megjelenése sajátságos. Csavart szarva „v” alakban áll, bundája csimbókos és néhol 20-30 cm hosszan lóg. Gyapjúja nem igazán értékes, viszont gereznájából készül a pásztoremberek subája. Így már mindenki tudhatja, hogy miről beszélünk a rackák kapcsán.

„Isten rackája egyedül a világon Magyarországon őshonos, így legfőbb értéke az, hogy megőrizhetjük általuk az eredeti génállományt, amely alkalmazkodott a rideg tartáshoz, jól bírja a zord körülményeket is. A pásztor bárányaival így egész évben a pusztában lehetett, hiszen Őt a subája, az állatokat pedig gyapjas takarójuk védte a melegtől és a hidegtől egyaránt. Mindnyájunkat pedig a teremtő Isten véd, aki esőt ád jóknak és gonoszoknak egyaránt, hogy szülőföldünkön boldoguljunk teremtett javaival gazdagon. Az idők végeztével pedig Isten Báránya is eljön közénk, hogy elhordozza a világ bűneit, kinek-kinek kegyelme szerint. Így gondoltunk Kisapostagon rackánk segítségével az Úr szeretetére” - mondta Stermeczki András lelkész.