Ki volt Husz János?

Husz János (Jan Hus) 1370-ben vagy 1371-ben született a dél-csehországi Husinecben, szegény családban. 1390-ben iratkozott be a prágai egyetemre, melyet 1394-ben végzett el. 1396-ban baccalaureatusi fokozatot szerzett, majd egyetemi tanár, később 1401-ben a filozófiai fakultás dékánja lett Prágában. Eleinte Arisztotelészt adott elő, s az angol vallási reformer, John Wycliffe filozófiáját, melyet lelkesen fogadtak a nemzeti érzelmű cseh magiszterek.

A cseh egyház az ország földbirtokainak felét birtokolta, az alsópapságot felháborította a főpapok gazdagsága és szimóniája (az egyházi posztok adásvétele), a parasztokat nyomasztották az egyházi adók, így jelentős igény alakult ki a társadalmi reformok iránt. A pápaság helyzetét rontotta az 1378-1417 közti avignoni-római egyházszakadás is. IV. Károly cseh király ugyancsak reformokat akart, s Kroméri Jan Milic nemzeti mozgalma is Wycliffe munkáira épült. Mivel a prágai egyetem fizetést nem adott, 1400-as pappá szentelése után Husz elfogadta a Milic-tanítványok alapította Betlehem-kápolna prédikátori és plébánosi posztját, ahol csehül hirdették az igét. 12 éves működése során Husz a mozgalom élére került. A hazmburki Zbynek Zajíc, aki 1403-ban Prága érseke lett, őt választotta tanácsadónak. Zajíc később a reform ellen fordult, így Husz lett a reformisták vezetője.

A francia király IV. Vencel cseh királlyal együtt 1409-ben zsinatot hívott össze Pisába az egyházi szkizma felszámolása céljából. A csehek, így Husz is támogatták Vencelt, de az érsek s a német professzorok ellene voltak. A király ezért módosította a prágai egyetem alkotmányát, három szavazatot adva a cseheknek s egyet a németeknek. Ekkor a németek tömegesen elhagyták Prágát s 1409-ben Husz lett a cseh többségű egyetem rektora.

A zsinat egyaránt letette a Csehországban elismert XII. Gergelyt és XIII. Benedek ellenpápát, s V. Sándort választotta meg egyházfővé. A leváltottak ezt nem fogadták el, így egyszerre három pápa működött. Az érsek és a főpapság XII. Gergely mellé állt, Husz és a reformpárt V. Sándort támogatta. Zajic megvesztegetéssel rávette Sándort, hogy tiltsa be a prédikálást a kápolnákban, így a Betlehemben is. Miután Husz ezt nem tartotta be, az érsek kiátkozta s feljelentette Rómában. Husz - merénylettől félve - nem ment el az idézésre, úgy vélte: „Isten igazságából kevés lelhető fel a pápai udvarban”, s három hívét küldte Rómába. Bár a cseh király melléje állt, az érsek 1411-ben elérte, hogy a szentszék kiközösítse Huszt, ám ő tovább prédikált és tanított.

Ellenfelei ekkor eretnekséggel vádolták Wycliffe remanencia-tanának terjesztéséért - eszerint az oltáriszentség kenyere és bora a maga mivoltában megmarad, Jézus teste és vére csak jelképesen van jelen. Wycliffe szerint a biblia minden keresztény tan egyetlen forrása. Vencelt felháborították a vádak, mivel azok rossz fényt vetettek országára. Zajic elmenekült Prágából, eltiltotta a szentségek kiadását s kiátkozta a király tisztviselőit. Mindezt egy királyi döntőbíróság érvénytelenítette, az érsek ekkor Zsigmond magyar királyhoz menekült, majd Pozsonyban hirtelen meghalt.

1411-ben XXIII. János ellenpápa keresztes háborút és búcsúcédula-árusítást hirdetett XII. Gergely s annak híve, László nápolyi király ellen. Husz ezt elítélte, de szembekerült Vencellel, mivel a király részt kapott a cédulák hasznából. Ellenfelei ekkor felújították római perét, mire Husz Dél-Csehországba menekült. Az ellene írt vitairatokra itt felelt, fő művében, Az egyházról című röpiratban az egyház fejéül csak Krisztust ismerte el, vitatva az egyházi hierarchia és a pápaság létjogosultságát.

Zsigmond 1411-ben német király lett, és az egyház egyesítése végett XXIII. Jánossal zsinatot hivatott össze Konstanzba. Meghívta Huszt is, ám ő nem akart menni, de amikor Zsigmond menlevelet adott neki, igent mondott. 1414-ben elment Konstanzba, ahol egy hónap múlva lefogták, majd bíróság elé állították. Hívei elérték, hogy nyilvánosan védekezhessen, így a vádak egy részét visszavonták. Egy 30 pontos listát állítottak össze, ezt meg kellett volna tagadnia. Husz három hét gondolkodás után, 1415. július 6-án, az utolsó tárgyaláson, a konstanzi dómban kijelentette: nem tagadhat meg olyat, amit nem is vallott. Ekkor eretneknek nyilvánították, s még aznap máglyára vetették. Halála a személyes bátorság és elvhűség jelképévé tette, kivégzése után az egyházi reformmozgalom fellángolt Csehországban s másutt is.

Husz részben Wycliffe követője volt, egyetértett a predesztináció elvével, s a biblia egyház feletti tekintélyével. Nézeteit a cseh reformmozgalom csúcspontjának tartják, hívei s a későbbi hitújítók huszitának nevezték magukat. Husz cseh nyelvű írásai a nemzeti irodalom klasszikusaivá lettek, a prágai nyelvjárást ő tette irodalmi nyelvvé s új helyesírási rendszert dolgozott ki. Történetét többek között Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című drámája is feldolgozta.

Mai aktualitások:

Elismerően nyilatkoztak róla a jelenkori pápák

II. János Pál 1999-ben sajnálkozását fejezte ki Husz kivégzése miatt, a reformátor rehabilitációjára azonban mindmáig nem került sor.

A napokban azonban I. Ferenc pápa a Cseh Köztársaság egyházi küldöttségét fogadta. E delegációt Miloslav Vlk bíboros, a Husz-emlékév pápai delegáltja, Joel Ruml, a Cseh Testvérek Evangélikus Egyházának moderátora és Tomáš Butta, a Csehszlovák Huszita Egyház pátriárkája vezette. A pápa egyházi képviselőkhöz intézett beszédében Husz Jánost az egyház jelentős prédikálójának és reformálójának nevezte. Beszédében II. János Pál pápa szavaira emlékezett, aki egy 1999 decemberében tartott római konferencián mély sajnálatát fejezte ki Husz János könyörtelen halálát illetően. Ferenc pápa kifejezetten hangsúlyozta, hogy szükséges továbbá Husz János tevékenységét és személyiségét tanulmányozni, mivel ő ma már nem a keresztény ellenségeskedés, hanem a párbeszédre való ösztönzés tárgyát jelenti.

„Ez az ideológiai, feltételeket nélkülöző kutatás egy fontos szolgálatot jelent a történelmi igazság irányába, minden keresztény és az egész társadalom számára, országhatárokon átnyúlóan is" – mondta a pápa a csehországi egyházak képviselőinek. Emellett felhívta a figyelmet egymás hatékonyabb megismerésének fontosságára és az evangélium üzenetének közös hirdetésére, valamint biztosította a jelenlévőket arról, hogy részt fog venni azon a kiengesztelő istentiszteleten, amelyet a képviselők aznap délután tartottak.

„Az irgalommal uralkodó Isten adjon kegyelmet nekünk, mellyel bűnösnek ismerhetjük el magunkat és képesekké válunk megbocsátani egymásnak" – kívánta Ferenc beszéde végén. Joel Ruml moderátor köszönetet mondott a cseh delegációnak a megindító találkozóért, valamint átadott a pápának egy üvegből készült Husz János-domborművet. Ő is felvette a gondolatot, miszerint mi mind megbocsátásra szoruló bűnösök vagyunk, illetve szintén fontosnak tartja az egyházak közötti hatékony együttműködést is. Ruml biztosította a pápát, hogy a kereszténység Csehországban jó úton halad, illetve kinyilvánította a pápa csehországi látogatásával kapcsolatos reményeit is.

A cseh delegáció sok cseh, illetve nemzetközi résztvevővel tartott kiengesztelő istentiszteletet a pápai Nepomuki Szent János tanulóház kápolnájában. A résztvevők között a vatikáni cseh nagykövet, Pavel Vosalik és egyéb országok nagykövetei is jelen voltak, a prédikációt Walter Kasper tartotta. A 2.Kor.5,20 alapján a boldog megbékülésről beszélt, amely minden bűnösnek megadatik, és ami éppen az ökumenikus mozgalom feladatául szolgál. Husz Jánost a Szentírás mély ismerőjeként, az egyház nagy prédikálója és reformátoraként méltatta, valamint hozzátette: „Husz egy evangélium szerinti hitért és egy hihető egyházért harcolt, mely szembehelyezte magát a korrupcióval és a klerikalizmussal, mely egy az egyház komoly betegségei közül... Ma több pontban meghallgatásra találna Ferenc pápánál". A liturgiát, melynek kialakításában az egész delegáció részt vett, a csehországi Husz-bizottság készítette elő.

Magyar evangélikus egyházi vezetők is részt vesznek a megemlékezéseken

Nem csak Rómában emlékeztek Husz Jánosra. Július 6-a Husz János mester halálának a 600. évfordulója, akit 1415. július 6-án a konstanzi zsinat eretnekként elégetett. Ebből az alkalomból július 5–6-án a prágai Óvárosi Térnél és a környező templomokban Husz-ünnepséget tartanak. Az alkalmon részt vesz Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök is.

Szlovákiában Podbrančban lesznek a központi megemlékezések. Itt meghívott vendégként jelen lesz Szemerei János evangélikus püspök is.

Nagyszabású történelmi trilógiát vetített Husz Jánosról a Cseh Televízió

Háromrészes történelmi játékfilmmel emlékezett meg a közszolgálati Cseh Televízió Husz János máglyahalálának 600. évfordulójáról. A filmet, amely az utóbbi évek egyik leglátványosabb cseh kulturális projektje, május utolsó három napján láthatták a nézők. „Meggyőződésem, hogy a trilógia méltó hozzájárulás a nagy cseh reformátor emlékének megőrzéséhez” - nyilatkozta Petr Dvořák, a televízió vezérigazgatója újságíróknak.

A Cseh Televízió a filmet a francia-német ARTE kulturális filmcsatorna közreműködésével készítette, hogy könnyebben megtalálja az utat a külföldi nézőkhöz. Az ARTE július elején tűzi műsorára az alkotást.  

A film rendezője Jiří Svoboda, a forgatókönyvet Eva Kanturková írta. A film felvételeit történelmi helyszíneken forgatták, a szereplők számára több mint 1500 jelmezt készítettek. A költségek mintegy 50 millió koronát (550 millió forint) tettek ki. Husz tragikus sorsát korábban a legendás cseh rendező, Otakar Vávra filmesítette meg 1954-ben. 

Kiállítások

Husz máglyahalálának 600. évfordulója alkalmával kapcsolatban életét és munkásságát bemutató kiállítás nyílt meg április végén a prágai Károly Egyetemen, amelynek Husz a rektora volt. A Nemzeti Könyvtár galériájában május közepe óta mintegy 40 korabeli értékes kéziratot és krónikát tekinthet meg a nagyközönség. 

Huszita feliratot kap a prágai Betlehemi-kápolna

Za pravdu! - Az igazságért! - ez a cseh nyelvű jelszó lesz olvasható a prágai Betlehemi-kápolna bejárata melletti falon. A huszita mozgalom jelszava Husz János cseh prédikátor, egyetemi tanár és nagyhatású vallásreformer máglyahalálának 600. évfordulója alkalmával, 2015. július 6-án kerül fel hivatalosan a kápolna falára. Husz a 15. század elején ebben a kápolnában tanított és prédikált. 

A fények és árnyak játékán alapuló installációs feliratot, amelyet az alkotók már június végén Prágában ismertettek újságírókkal, elhelyezik a németországi Konstanzban is, ahol a katolikus papot a zsinat máglyára küldte. Ott a felirat német nyelvű lesz és a Stephansschule épületén lesz elhelyezve. Huszt a zsinat idején ebben az épületben tartották fogva.

Az installáció néhány fémlapból áll, amelyek a falra vannak erősítve. A fémlapokba vésett lyukakon keresztül a feliratot a napsugár írja ki a kápolna falára, az tehát időjárásfüggő lesz. Az ötlet a cseh műszaki egyetem néhány diákjáé és tanáráé, és megvalósítását a Husz János emlékbizottság támogatta. 

Husz példájának üzenete: az egyháznak jobban ki kell állnia az igazságért! – Összefoglaló a prágai megemlékezésekről

Husz János mártírhalálának 600. évfordulójáróól emlékeztek meg a cseh fővárosban 2015. július 5-én és 6-án, a helyi egyházak állami támogatottságú rendezvényein. A helyszínen egyházunk képviseletében Gáncs Péter elnök-püspök volt jelen, akit telefonon szólaltatta meg az evangelikus.hu. A vele készült anyagunk itt olvasható: https://www.evangelikus.hu/husz-praga-gancs

Az evangélium ügyét fontosnak tartó személyek álltak a szlovákiai Husz-megemlékezés középpontjában

A Szlovákiai Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerülete püspökének, Milan Krivdának a meghívására érkezett a Podbrančban tartott missziói napra Szemerei János püspök. Összefoglalónk itt található: https://www.evangelikus.hu/husz-szemerei-szlovakia

A huszita mozgalomról

A késő középkor amúgy is válságokkal terhes időszakában következett be a „nagy" nyugati egyházszakadás (1378-1414), amely a katolikus országokat két táborra szakította szét. 1414-ig folyamatosan két (majd három) pápát választottak, az egyik Rómában, a másik Avignonban tartotta fenn a székhelyét. Ebben az áldatlan állapotban egyre határozottabban fogalmazódott meg az a követelés, hogy a megegyezésre képtelen pápák helyett egyetemes zsinat oldja meg az egyház problémáit.

Ez a „fejetlenség” egyrészt erősítette a reform híveit, másrészt az „eretnek” gondolatok terjedésének is kedvezett. Csehországban ekkor vált a nép ünnepelt hősévé Husz János (Jan Hus, 1370–1415) teológus, prágai egyetemi tanár, aki a szószékről nyíltan hirdette Wyclif betiltott tanait. Reformtörekvései lényegében Wyclif tételeinek átvételét jelentették, de a cseh nyelvű istentisztelet követelése és a cseh egyház önállóságának hangoztatása nála németellenes élt kapott.

Husz igen élesen fordult szembe a fennálló egyházszervezettel, és a két szín alatti áldozás bevezetéséért szállt síkra. E követelés a laikusok egyenjogúsítását jelképezte, a bort tartalmazó kehely a mozgalom szimbólumává vált. Csehországban Husz tanai a társadalom szinte minden rétegében visszhangra találtak, de a szomszédos országokban is terjedni kezdtek. A pápa 1411-ben kiátkozta Huszt, és az egyház könyörtelen szigorral készült fellépni a husziták ellen.

A nyugati egyházszakadás felszámolásának feladatát Luxemburgi Zsigmond vállalta magára, akinek sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie Európa fejedelmeit és főpapjait. A konstanzi zsinat (1414-1418) határozata kimondta, hogy a zsinat az egyetemes egyházat képviseli, a hit, a reform és az egység kérdésében a pápa felett áll. Hosszú huzavona után sikerült lemondatni a pápákat, és 1417-ben a bíborosok egyhangúlag megválasztották a kereszténység új egyházfőjét, az itáliai származású V. Mártont. A nagy egyházszakadás ezzel befejeződött, de az egyház reformja nem valósult meg.

A kiátkozott Husz János Zsigmond menlevelével jelent meg Konstanzban, hogy hitvitán győzze meg ellenfeleit tanainak helyességéről. A zsinat eretneknek nyilvánította, és 1415-ben máglyán elégette a cseh teológust. A huszita kérdés ezzel azonban nem oldódott meg, sőt Husz vértanúsága forradalmi hangulatot teremtett Csehországban.

A cseh társadalom többsége valamilyen formában követte a huszita tanokat, de korántsem viszonyult azokhoz egységesen. A kelyhesek jelentették a mérsékeltebb szárnyat, ők a két szín alatti áldozást, a szabad prédikációt, a papság vagyonának korlátozását és az egyház világi ügyektől való eltiltását követelték. Ezen irányzat mögött sorakoztak fel a nemesek és a városi polgárok. A kisnemesi, paraszti, plebejusi rétegek továbbléptek Husz tanain, ők már a rendi kiváltságok teljes eltörlését követelték. Őket nevezték táboritáknak, az általuk alapított Tabor városáról. Bár a két irányzat messze állt egymástól, de a fegyveres külföldi beavatkozást mindkettő egységesen elutasította. Mindaddig, amíg Zsigmond fegyverrel igyekezett „rendezni” a huszita kérdést, a mozgalom a táboriták befolyása alatt állt, minthogy a fő katonai erőt az ő seregeik jelentették.

A táboriták híres-hírhedt serege legyőzhetetlennek tűnt. A huszita alakulatok elsősorban gyalogságból álltak, és a lovagsággal szemben egy új eszközt alkalmaztak, a harci szekeret. A szekerekkel körülvett és ágyúkkal védett tábor, a szekérvár biztos védelmet nyújtott a lovasság rohamai ellen, támadáskor pedig a lovagok közé nyomuló szekérsorok szétzilálták az ellenséges hadrendet. Zsigmond igen jelentős erőket mozgósított a husziták ellen, de sorozatos vereségeket szenvedett. A husziták katonai sikerei nyilvánvalóvá tették, hogy mozgalmuk erőszakos letörésére nincs esély. Zsigmondnak nem maradt más választása, mint kiegyezni a kelyhesekkel.

1433-ban Prágában létrejött a megegyezés a kelyhesek és a katolikus egyház képviselői között. Kisebb módosításokkal elfogadták a kelyhesek követelését, a kelyhesek pedig elismerték a pápa főségét a huszita egyház fölött. A táboriták nem csatlakoztak az egyezséghez, és ezzel bekövetkezett a végleges szakadás a huszita mozgalmon belül. A kelyhesek és a katolikusok együtt 1434-ben Prága mellett (Lipany) megsemmisítő csapást mértek a táboritákra.

A konstanzi zsinat (1415)

A konstanzi zsinaton Husz János nem volt hajlandó visszavonni tanításait. A felszólalóknak arról kellett szavazniuk, hogy szabadon engedjék-e Huszt avagy sem. A kérdés módfelett megosztotta a jelenlevőket, és csak néhány szavazaton múlott, hogy a cseh prédikátor máglyán végezte. Az alábbiakban a szavazás előtti felszólalásokból idézünk.

Einbecken [a szász választófejedelemség követe]: Itt, Konstanzban, olyan színjáték tárul a világ elé, amely miatt magunkfajta embernek szégyenkeznie kell. Láttuk, hogyan fenyegették papok és világiak halálos fegyverekkel ezt az Isten által védett embert, aki fegyvertelenül indult útnak idegen földre; azután anélkül, hogy az ügyet egyáltalán kivizsgálták volna, jogtalanul fogságba vetették, mint egy gyilkost; imáját, melyet azért mondott, hogy megvilágosodást nyerjen az égtől, kinevették, amit pedig a pogányok sem követnek el... A szabadsága, becsülete, élete mellett szavazok. „Igen!”

Chlum gróf [IV. Vencel cseh király követe]: Az egész római katolikus papság nem egyéb, mint korhelyek, züllöttek és ostobák megvetett tömege... Királyom és minden cseh nevében megesküszöm, hogy a csehek abban az esetben, ha Huszt tovább gyötrik vagy megölik, rettentő bosszút állnak a templomokon, kolostorokon és papokon, hogy Husz esztelen ellenségei ezt a törvénytelenséget ezerszer kegyetlenebbül fizetik meg... Isten és ember előtt megsértették a békét és a cseh lúd [Hus = csehül lúd] a pápisták vérében mossa meg szárnyait. Életet és szabadságot Husznak. „Igen!”

Namegi érsek: Husz még nem követett el halálos bűnt; halálos bűnt azok vettek a lelkükre, akik fokozatosan beragasztották és befalazták a világosság ablakait. Husz éljen. „Igen!’”

A brixeni püspök: Lúdnak nem tesz rosszat, ha megkopasztják és megsütik. Már megkopasztották. Hadd süljön még ma. „Nem!”

A liége-i püspök: Aki a pápa koronájához, a pap hasához nyúl, az vakmerő, aki pedig az egyszerű nép közt a Bibliát terjeszti, az gyöngyöt szór a sertések elé... Ezért én megátkozom Huszt... égjen. „Nem!”

A passaui püspök: Én Huszt fénynek tartom, amely egyházunk hosszú téli éjszakáját beragyogja, és úgy vélem, nem kell ezt a világosságot kioltani, mert már nagyon sokáig aludtunk. „Igen!”

A konstanzi püspök: Ha holnap meg nem égetjük Huszt, holnapután a nép éget meg mindnyájunkat, akik itt vagyunk. Haljon meg. „Nem!”