Túróczy Zoltán evangélikus püspök az 1953-54-es egyházi évben – többnyire íróasztalának – írt igehirdetéseinek gyűjteményét mutatták be a budavári kápolnában. Bencze Imre esperes köszöntőjében kiemelte, hogy „nemcsak Túróczy Zoltán nevére gyűltünk ma itt össze, hanem Isten dicsőítésére is, akinek a hajdani püspök hirdetője volt.”

Ittzés János nyugalmazott püspök, az alapítvány elnöke a kötettel kapcsolatban hangsúlyozta: „A most bemutatásra kerülő prédikációgyűjtemény az időszerű hitvallás lehetőségét mutatja be az olvasónak. A világban – így hazánkban is – minden irányból különféle kísérleteket tesznek az igehirdetés időszerűségének megfogalmazására, azonban legtöbbször ezeknél nagyobb hangsúly kerül a formára mint a tartalomra. Túróczy Zoltán igehirdetései a tartalmat tartják a középpontban, így minden esetben az örök üzenetről beszélnek.”

Terei Gábor a kuratórium titkára, Túróczy Zoltán unokája emlékeztetett rá, hogy a volt püspök október 23-án lett volna százhúsz éves és negyvenkét éve hunyt el. Terei egy általa megörökített hangfelvételen nagyapja igehirdetéséből játszott le részletet.

Ittzés András az igehirdetések történeti hátterébe nyújtott betekintést. Az egyetemi docens emlékeztetett rá, hogy Túróczy Zoltánt, közel két hónapos megbízott püspöki tisztségét követően, 1957. február 6-án iktatták be a budavári templomban. Mint azt állambiztonsági jegyzőkönyvekből is kiderült, Túróczy Zoltán – Vető Lajossal ellentétben – „minden hónapban zsúfolt templomok előtt beszélt.”

Fabiny Tibor professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára előadásában Túróczy Zoltán püspök prédikációiról beszélt. A püspök igehirdetéseit a professzor öt szempont alapján közelítette meg. „Túróczy Zoltán prédikációinál hangsúlyt kapott a megszólító, biblikus jelleg és az Ige leleplező, a lelkiismeretre hatni tudó tulajdonsága. A drámai megszólítás, a sok esetben felszólító mondatok mellett ugyanakkor beszédei minden esetben vigasztaló igehirdetések voltak” – fogalmazott Fabiny Tibor.

Arra a kérdésre, hogy miért fontosak ezek a hatvan évvel ezelőtt keletkezett igehirdetések, a professzor kifejtette: „Meglátásom szerint a textusokat túl gyorsan alkalmazzák a mai aktualitásokra a lelkészek. Túróczy Zoltán az alapigét nem apropónak vagy ugródeszkának tekintette, hanem az Ige számára tényleg szent volt. Jelen kötet vonatkozásában pedig különösen is kiemelendő, hogy 1953-54-ben bár a püspök csak ritkán mehetett fel a szószékre, mégis, minden vasárnapra megírta igehirdetéseit. Meggyőződésem, hogy mindezt nem kényszerből végezte, hanem azért, mert a leggonoszabb emberi hatalom sem volt képes őt korlátozni abban, hogy Urával beszéljen.” A professzor emlékeztetett rá, hogy a 2007-ben létrejövő alapítványt Tekus Ottó evangélikus lelkész, a Túróczy-hagyaték legfőbb gondozója hívta életre.

Túróczy Zoltán: Időszerű szeretet

A Túróczy-hagyaték Alapítvány és a Luther Kiadó közös kiadásában 2013. október végén megjelent Túróczy Zoltán püspök (1893-1971) igehirdetéseinek legújabb kötete.

Az Időszerű szeretet című prédikációgyűjtemény a magyar perikóparend epistolai sorozata alapján született igehirdetéseket tartalmazza, amelyeket a szerző második félreállítása idején az 1953/54-es egyházi esztendő igehirdetési alapigéi alapján írt. Ezért ez a kötet bizonyos értelemben „folytatása” az Evangélikus Teológiai Akadémia kiadásában 1989-ben megjelent – és már régóta nem kapható – Posztillás könyvnek, amely az 1952/53-as egyházi év evangéliumi sorozata alapján született. A 120 évvel ezelőtt született püspökre emlékezve közöljük az alábbi igehirdetést a most megjelent kötetből.

A kötet egyházunk könyvesboltjaiban és az alapítvány terjesztésében kapható.