Délelőtt 10 órakor orgonakísérettel énekeltük: a „Fel, mert az irgalom percei múlnak…” kezdetű éneket. Ezután Verasztó János répcelaki lelkész ajkáról hangzott el Jézus Krisztus személyes hívása: „Jöjjetek énhozzám…, akik megfáradtatok.” (Mt 11,28). Két bizonyságtétel következett, amelyekben arról a csodálatos életváltozásról – pálfordulásról – volt szó, amit csak Isten Szentlelke tud elvégezni bennünk, senki más. Mindkét bizonyságtétel mély hatást gyakorolt a kis gyülekezetünkre.

A kiscsoportos beszélgetéseken mindenki megszólalhatott, és sokan el is mondták, hogy mivel küszködnek, de azt is, hogy Jézusnál újra megnyugvást találnak.

Szerény megvendégelés után folytatódott a program. Isten csodálatos, sasszárnyon hordozó, megtartó kegyelméről hallottunk valós történeteket. Közben ki-ki olvasott egy-egy verset, imádságot az időskor nehézségeiről, de örömeiről is. A nap szüneteiben volt lehetőség az egymással való beszélgetésre, kikapcsolódásra.

A záró áhítatot gyülekezetünk lelkésze, Gregersen-Labossa György tartotta Lk 1,1-4 alapján. Lukács evangelista orvos volt, Pál apostol munkatársa és hűséges kísérője, ápolója. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy áldott, szép napunk volt. Köszönjük a szervezőknek, szolgálóknak a munkáját, és hogy átéltük megint: „Az Úr csodásan működik.”