Március első hétvégéjén kevesen készültek nyitásra, valami újnak a kezdetére. Nem így mi, Káposztásmegyeren. Az ősszel tervezni kezdett ifjúsági vezetők (animátorok) képzésének első csoportjai hosszú előkészületek és pályázás után, március 6-án indultak el. 

Tavaly nyáron fogalmazódott meg az ötlet a nyári napközis táborok tapasztalatai alapján, hogy a Káposztási Családok Egyesülete (KCSE) is, a káposztásmegyeri evangélikus misszió is örülne, ha felkészített fiatalok lennének jelen a (napközis) táborainkban. Aztán szó szót követett, és az álom egyre nagyobbra nőtt: a fiataloknak szüksége van olyan projektekre, melyekben értelmesen teljesíthetik a közösségi szolgálati idejüket, számukra is értékesen tölthetik a nyári szünidejüket, továbbá szívesen vállalnának diákmunkát, szívesen tartoznának közösségbe. A helyi közösségek pedig örömmel látják a fiatalokat, valamint a helyi vállalkozóknak is jó lenne, ha ajánlással tudnának diákmunkásokat fogadni, továbbá sok szülő is keres nyárra gyerekvigyázót. 

A kereslet és a kínálat között teremtettünk hidat a képzés életre hívásával. A négyszer egy napos képzésben (plusz egy kirándulás és egy „vizsgarendezvény”) játékvezetést, játékismeretet, csoportvezetői ismereteket, elsősegélynyújtást, munkavállalással kapcsolatos jogi ismereteket, mini (tábori) lelkigondozási alapszempontokat tanítunk nekik, kommunikációs gyakorlatokat, speciális gyerekekkel való foglalkozáshoz érzékenyítést tartunk a fiataloknak. 

Úgy terveztük, arról álmodtunk, hogyha összejönne 12–15 középiskolás, az csudajó lenne. Esetleg két turnust is indítanánk, egyet márciusban, egyet májusban. Aztán az első turnus meghirdetésekor (ki mert akkor még másodikra gondolni) a várt 12 helyett 54 fiatal jelentkezett, mi pedig mertünk nagyot álmodni, kinyitottuk a naptárjainkat, újragondoltuk a szombatjainkat, és nem mondtunk nemet senkinek. Akkor még úgy gondoltuk, maximum 10 fő találkozásával el fogunk tudni indulni, 8–8 fiatal és 2–2 vezető minden csoportban. Megszerveztük a márciusban induló 4 csoportot, és összeállítottuk az ötödiket májusra. 

A rajt előtti napokban derült ki, hogy személyes találkozással ezt nem fogjuk tudni indítani, így ismét újraterveztünk és összevonva őket, 2 online csoporttal (16 és 14 fővel) indultunk el, a többiek számára pedig később újabb csoportokat szervezünk. Bennünk, vezetőkben is, a fiatalokban is volt (kiben több, kiben kevesebb) félelem, hogy hogyan fog ez működni online, hogyan lesz az egymás számára ismeretlen emberekből közösség; egyáltalán, a középiskolások a két őszeleji hónapot leszámítva online tanulnak, roppantul elegük van belőle. Ezek után katarzis volt mindkét csoport záróköre – a fiatalok azt jelezték vissza, hogy érdekes, interaktív, meglepően pörgős volt, és „nem volt unalmas, nem is kellett közben mással foglalkozzunk” (jó tapasztalataik lehetnek az iskolai online oktatásról…). Az egyik csoport rögtön szervezett is magának még délutánra további közös játékot. Valami elkezdődött. 

Közösség épül. A jövőbe nézünk. Valami elkezdődött, most kezd kibontakozni. Majd meglátjuk.