A művészet megannyi visszaélésre, magán-mitológia gyártására, ön- vagy politikai célú alkotásra ad teret. A Polgár Rózsa alkotásait bemutató tárlat ezzel szemben tisztaságot, a múlt és jelen megfogalmazását tárja a látogatók elé. A huszadik század fájdalmait nem politikai, sokkal inkább az imádság, a feldolgozás oldaláról megközelíteni akaró művészettel találkozunk. Nem didaktikus, sokkal inkább – fájdalmasan – őszinte. Még a kis posztamenseken található – mintegy társadalomkritikát megfogalmazó – aprócska üzenetek is arra hivatottak, hogy az első pillantásra mosollyá varázsolt találkozás feltételezése helyett felkiáltójelként jelezzék, ahogy mély és tiszta értékek tűnnek félhomályba. Polgár Rózsa nagyobb méretű falikárpitjai pedig az időtlenségből kilépő hitvallásként fogalmazzák meg a hit fontosságát, a haza szeretetét, a család értékét.

Az Erzsébet-napi rendezvénysorozat Szabados Árpád polgármester köszöntő soraival nyílt meg. A kiállításmegnyitón Luther Márton énekével köszöntötte Polgár Rózsát Zádori Mária Liszt-díjas kiváló művész és Virágh László lantművész, a Magyar Régizene Társaság elnöke. Simon Károly, a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat vezetője elmondta: „Meglátásom szerint Polgár Rózsa eddigi életműve méltán tekinthető a hazai kárpitművészet egyik meghatározó újjáélesztőjének. Alkotásai ezért nem csoda, hogy nemcsak idehaza, hanem külföldön is elismert, megbecsült művek.”

Polgár Rózsa alkotásait Sárosdy Judit művészettörténész méltatta. Az életmű kialakulásának nehézségeire is kitérő értekezésben Sárosdy Judit elmondta: „Olyan korba született Polgár Rózsa, amelyben az alkotás feltételeit a művészeknek saját maguknak kellett elsajátítaniuk. Polgár Rózsa mindezt nem csak áldozatos munkával végezte, hanem, tevékenyen vett részt a hazai textilművészet újjáépítésében.” A művészettörténész kitért arra is, hogy a Kossuth-díjas művész alkotásain nemcsak a történelem elevenedik meg, hanem minden kárpiton felfedezhető a transzcendens megfogalmazása is.

„Polgár Rózsa alkotásainak egyik visszatérő motívuma a fény, amely – mint tudjuk – elválaszthatatlan az árnyéktól. A fény és árnyék, mintegy a szent és profán olyan szimbólum, mely szüntelenül figyelmeztet minket a döntés és a felelősség súlyára. Ehhez helyezi hozzá a művész a transzcendens leképezéseként a keresztet. Így válik több munkáin is a mennyei fénykereszt egyértelmű hitvallássá. Polgár Rózsa alkotói életműve jelzi, hogy ő nem a divatot, az eladhatóságot kereste. Ő a röges úton, azonban a kegyelmi úton járt és jár” – mondta Sárosdy Judit.

Polgár Rózsa Kossuth- és Munkácsy-díjas kárpitművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tagjának, számos evangélikus templom oltárképe alkotójának kiállítása 2014. január 12-ig tekinthető meg a pesterzsébeti Gaál Imre Galériában.