A kápolnában tartott ünnepi alkalmon Fabiny Tamás elnök-püspök Lk 11,1–4; 5–13 alapján prédikált, felhívva a figyelmet az imádságok különböző típusaira (hálaadó, kérő, bűnvalló) és fontosságukra. Igehirdetésében röviden felelvenítette a gyülekezet megalakulásának történetét: „Van miért hálát adni a gyülekezet múltját illetően: először is az alapítónak tekinthető Mária Dorottya itteni szolgálatáért. Jó tudatosítani, hogy éppen kétszáz évvel ezelőtt, 1819. augusztus 24-én került sor arra a különleges esküvőre a Stuttgart melletti Kirchheim unter Teck várkastélyban, amelyben a már kétszer megözvegyült József főherceg, Magyarország nádora feleségül vette Mária Dorottya Lujza Vilma Karolina hercegnőt.

A jelentős korkülönbség (József negyvenhárom, Mária Dorottya huszonkét éves volt ekkor) ebben az esetben nem számított különlegességnek – annál inkább az a tény, hogy a Habsburg családba beházasodó leány evangélikus vallású volt. A szigorúan katolikus Habsburgok körében ez eleinte megütközést keltett, ám a fiatalasszony tudatosan és büszkén vállalta a württembergi pietizmust, amelyben felnőtt, és immár a budai várba kerülve is ragaszkodott evangélikus vallásához. (…)  Mária Dorottya sokat tett evangélikus egyházáért is. A fővá­rosi lelkészeket rendszeresen összehívta közös bibliaolvasásra. Mivel a budai várban, ahol lakott, nem volt evan­gélikus templom, az akkor már meglévő, pesti Deák téri templomba járt át isten­tiszteletre. Télen azonban nem lehetett átkelni a Dunán, ezért Budán is létesítettek – 1844-ben – evangélikus gyülekezetet. Ebben az évben került Budára a nádorné hívására Bauhofer György lelkész, aki nemcsak az ő személyes lelkigondozója, hanem a gyülekezet első lelkésze is lett. Három évvel később templomot is építettek. Mária Dorottya igen komoly összeggel járult ehhez hozzá, ám az akkor még a Dísz téren álló templom felszentelésén már nem lehetett jelen, megözvegyülése után bécsi száműzetésbe kényszerítették.”

Az istentisztelet, majd a rövid kávézás után következtek a köszöntők, köztük a történelmi egyházak képviselői mellett Elisabeth Ellison-Kramer osztrák nagykövet asszony és Katja Dorrmann, a német nagykövetség kulturális referense beszédével. Ekkor ismerhették meg a jelenlévők a korábban itt szolgált lelkészeket is. Személyes beszámolót tartott itteni szolgálatáról Zsigmondy Árpád, Gémes Pál, Beate Brauckhoff, Johannes Erlbruch, Andreas Wellmer, Dietrich Tiggemann és a jelenről Barbara Lötzsch.

Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője köszöntőjében fontosnak és különlegesnek nevezte a német ajkú gyülekezet létét, szolgálatát, zárásként több magyar-német közös programot, kapcsolatot és még legalább egy újabb huszonöt éves jubileumot kívánva a budavári gyülekezetnek.

A köszöntők után közös ebéddel, délután pedig csoportos programokkal, egyebek mellett közös imádkozással, bibliatanulmányozással folytatódott az ünnepség.

A német ajkú evangélikus gyülekezetről hosszabb összeállítás készül az Evangélikus Élet magazin június 16-ai számában.