Hitbeli ismeretből személyes meggyőződés. Ebben az évben húsz konfirmandusunk van, egyikük felnőtt. Ez tizenegy fővel több, mint tavaly volt. Gyülekezetünk területén egy általános iskola működik, itt a korábbi fakultatív hitoktatást felváltotta a kötelező hittan. Természetesen az iskolai hittan nagyban segítheti a gyermekek hithez kötődő tudását. Így a konfirmációi oktatás már nem az ismeretanyag átadásáról szól, hanem az elmélyítésről. Abban próbálunk segíteni a konfirmandusoknak, hogy személyes meggyőződésükké váljon a hitbéli ismeret. Az „amit hiszek” és az „akiben hiszek” klasszikus megkülönböztetése és egymásra épülése számomra fontos teológiai szempont.
Mi a hagyományos Konfirmációi kátét használjuk, mivel nincs már elérhető forgalomban, kinyomtatott változatban, illetve az internetes megosztás segítségével használjuk. Én alapvetően a beszélgetős órák híve vagyok. A klasszikus káté is egyszerre épít a kérdezés és a forrásra figyelés kultúrájára. Én ezen a nyomvonalon haladok. A vizsga mindig szóbeli, annak felmutatása, hogy honnal indultunk, és hova érkeztünk meg.
Nálunk pünkösdkor van a konfirmáció, és a gyülekezetünk „ruhatárában” vannak fehér köpenyek, ezeket használjuk a konfirmációi istentiszteleten.
Ebben az évben eddig egy felnőtt jelentkezett keresztelésre és konfirmációra. Az idei konfirmáció érdekessége az lesz, hogy őt a pünkösd előtti szombaton keresztelem meg, és másnap együtt konfirmál a fiatalokkal. Ezenkívül a gyermekek között van egy leány, aki még szintén nincs megkeresztelve, így az ő keresztségével indul majd a konfirmációi istentisztelet. Az elmúlt időben évente egy-két felnőttkeresztelés volt gyülekezetünkben.
Laborczi Géza (Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség)
Saját kátéból. A szívem közepe a konfirmáció. Abból, amikor én tizenkét évesen konfirmáltam, sajnos szinte semmire nem emlékszem. Amikor lelkész lettem, megfogadtam, hogy igyekszem a gyerekek számára minden tekintetben emlékezetessé tenni ezt a szép alkalmat. De mivel tudom ezt elérni? Sokat vagyunk együtt, így általában jó közösség alakul ki. Kizárólag nyolcadik osztályosokat konfirmálunk, és már hetedik osztályban tanítjuk őket. Igyekszünk sok közösségi, akár „ottalvós” alkalmat szervezni. Több mint harminc esztendeje ötévente visszahívjuk a jubiláló konfirmandusokat, így azok is találkoznak újra és újra, akik nem egy településen élnek. Nagyon odafigyelünk arra is, hogy maga a konfirmációs istentisztelet is emlékezetes legyen.
Idén kilenc konfirmandusunk volt – négy lány és öt fiú –, öt környező település iskolájába járnak, így kifejezetten nehéz volt összehozni a konfirmációs órát. Tavaly csak négyen voltak. Az utóbbi négy évben fogyatkoztak csak meg ennyire, általában kilenc–tizenkettő között szokott lenni a létszám. Jövőre is csak négyen lesznek. A kötelező hit- és erkölcstan a konfirmációra jelentkezésben nem hozott változást. Itt, Bobán előtte is megkonfirmáltak minden megkeresztelt gyereket, és ez most is így van.
A konfirmációra való felkészülés két évig tart. Káté formában tanulnak, de saját szavaikkal mondják el a válaszokat. Idekerülésemkor összeállítottam egy saját kátét, amelyet egészen három évvel ezelőttig tanítottam. Akkor azonban rá kellett jönnöm, hogy egyszerűsíteni kell a tananyagon, mert képtelenek megtanulni. Ami tíz-húsz éve még játszva elsajátítható volt, az most már nem megy. Mindig ösztönzöm a gyerekeket, hogy a saját szavaikkal fogalmazzák meg a válaszokat a kérdésekre. Kevés kivétellel sikerül is. A „nagybetűs” vizsga szóbeli, de „magunk között” gyakran kérdezem ki őket írásban.
A kilencszázas esztendők húszas éveitől a vizsga Exaudi vasárnapján a főistentisztelet keretében, a konfirmációs istentisztelet pedig pünkösdhétfőn szokott lenni. A pártállam idején, mivel pünkösdhétfő nem volt ünnep, ez pünkösdvasárnapra változott, de amióta pünkösdhétfő újra ünnep, azóta ismét ezen a napon tartjuk az istentiszteletet. Körülbelül két évvel ezelőtt a vizsga átkerült az Exaudi vasárnap előtti szombatra, és mondhatom, családi körbe, mert a gyerekeket zavarta a „nagy” gyülekezet, és jóformán nem szólaltak meg, ezért a presbitérium úgy döntött, hogy családias legyen a vizsga, ahol formaruhában konfirmálnak a fiatalok.
Szinte minden évben van egy-két felnőttkeresztelő is, esetenként több. Ők olyan családok, amelyek beköltöznek a faluba. Idén virágvasárnap konfirmáltam egy fiatal édesanyát, és kereszteltem három kislányát. Nagyon szép ünnep volt.
Rostáné Piri Magda (Bobai Evangélikus Egyházközség)
Káté nélkül, sok játékkal. A konfirmációs képzés nálunk két tanév, ősszel elkezdjük, és két tanév után pünkösdkor van konfirmáció. A tavalyin tizennyolcan voltak, idén épp új csoport indult, szintén tizennyolc résztvevővel. Előtte két dupla éven át tizenkét fős volt a két csoport, korábban valamivel kisebb, de elég változó a létszám.
A hit- és erkölcstan szerintem nem hozott változást. Ez idáig egyetlen olyan konfirmandus sem volt, akit az iskolában ismertünk meg, és a hitoktatást követően eljött volna konfirmálkodni, pedig hívogatjuk őket. A növekvő létszám inkább abból fakad, hogy öt-hét évvel ezelőtt rengeteg ovis és kisiskolás gyülekezeti hittanosunk volt, és ők most érnek konfirmandussá. A hit- és erkölcstan következtében viszont leapadt a hatalmas ovis-kisiskolás csoport. A felkészüléshez a Tanuló közösségben című könyvet [Tanuló közösségben – A konfirmációi oktatás kézikönyve, Luther Kiadó, 2008 – A szerk.] használom. Az ebben szereplő témákat vesszük végig nagy alapossággal, sok játékkal, beszélgetéssel. Kiegészítjük a reformáció, a templom, az énekeskönyv témákkal. A Tízparancsolatot, a szeretetparancsot, a missziói parancsot mindenki megtanulja, és néhány általános összefoglaló kérdést – például a szentségekről – bárkinek feltehetek a vizsgán. Ezenfelül saját témát választanak a tanultak közül, és abból felelnek. Kátét nem tanulunk.
A vizsga szombat délután van, pünkösdvasárnap pedig az ünnepi úrvacsorás istentisztelet. Külön erre varratott, bokáig érő fehér ruhát viselnek. Felnőttkonfirmáció két-három volt ebben a tanévben, ez átlagos számnak tekinthető. Ezt sokszor húsvéthajnalban tartjuk. Tíz éve én viszem a konfirmációt Budahegyvidéken, és nagyon szeretem, sok energiát fektetek bele.
Keczkó Szilvia (Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség)
Inkább beszámoló. Nálunk idén hat konfirmandus van, tizenkét évesek. Tavaly ugyanennyien voltak, a korábbi években többen, és már tudjuk, hogy jövőre is többen lesznek. 2020-ban tíz-tizenkét gyerekkel tervezünk. A vizsga nálunk külön zajlik, inkább beszámolónak nevezem, beszélgetésből, rejtvénymegoldás átbeszéléséből áll.
Május közepén volt a konfirmáció, a konfirmandusok fehér ruhát, albát viseltek. Ez ügyben megoszlik a vélemény, mert van, aki szereti, van, aki nagyon nem. Felnőtt konfirmandusaink is vannak, velük ősztől a három lelkész közösen foglalkozik majd.
Blázy Árpádné (Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség)
Szabad beszélgetés a legfontosabb témákról. Idén tizenegy fiatal készül a konfirmációra. Velük lesz egy fiatal felnőtt tizenkettedikként. Tavaly egy kis létszámú csoport konfirmálkozott. Néhányan az idei jelentkezők közül is kor szerint bekerülhettek volna a tavaly induló csoportba. A változó létszámban az is szerepet játszik, hogy két megszólított fiatal a jövőre induló csoportot tartotta kedvezőbbnek a nyolcadik osztályos felvételijük miatt.
A kötelező hit- és erkölcstan kismértékben hozott változást, bár továbbra is nagyobb szerepe van a testvérek és a barátok vonzerejének. A fasori konfirmandus fiatalok némelyike a gimnáziumi kapcsolópont miatt választja gyülekezetünket, jellemzően azok, akiknek nincsenek élő kapcsolatai felmenőik egykori anyagyülekezetével. Olyan is előfordul, hogy valaki a konfirmációra jelentkezés idején dönt arról is, hogy megkeresztelkedjen.
A konfirmációi felkészítő foglalkozások szeptember végétől pünkösdig tartanak. Idén először döntöttünk úgy, hogy a heti rendszeres másfél órás alkalmak helyett havi két alkalommal egy egész délutánt töltünk együtt, ami négyórás foglalkozást jelent. Ez segít abban, hogy a közösségépítést és a személyes bevonódást segítő feladatok, helyzetgyakorlatok is bekerüljenek a tananyagba.
Írásos dolgozatban kérjük számon a legalapvetőbb tudást, ennek sikeressége feltétele a szóbeli vizsgára bocsátásnak. Jellemző, hogy a gyerekek kötött szövegeket nehezebben adnak vissza szóban. Ha a legfontosabb témák között eligazodva a lelkület és az egyéni érzékenység is érdekes, úgy a kérdésekről szívesebben fejtik ki a véleményüket. Így a szóbeli vizsga sokkal inkább szabad beszélgetés a legfontosabb témákról. A tananyagban az elmúlt évek során helyet kapott nálunk a svéd evangélikus háttérből elterjedt Élet gyöngyei karkötő használata is. [Az említett gyöngyfüzér Martin Lönnebo svéd evangélikus püspöknek a keresztény hit vonatkozásában sokrétű jelentéstartalmat hordozó „találmánya”. – A szerk.]
A Fasorban évek óta pünkösd ünnepéhez kapcsolódik a konfirmáció. Az azt megelőző szombaton tartjuk a vizsgabeszélgetést a gyülekezeti teremben, ahol csoportfoglalkozások is folytak. Néhány éve már az egységes fehér ruha viselését ajánljuk és kérjük, így az ünnepi megjelenés nem jelent felesleges anyagi terhet a szülőknek.
A felnőtt konfirmandusok várható száma idén három-négy fő. Egyikőjüket húsvéthajnali liturgia keretében kereszteltük meg, ekkor volt a konfirmációja is. Van, aki úgy készül a konfirmációra, hogy keresztsége is összekapcsolódik hitvallástételével. Van, aki más keresztény felekezet tagjaként gyakorolta gyermekként a hitét, majd felnőtt fejjel döntött az áttérés és a konfirmáció mellett. Ezt minden esetben csak alapos indokolás mellett, rendszeres istentiszteletre járás, azaz megérlelt döntés meghozatala esetén támogatjuk szívesen.
Aradi György (Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség)
Nem voltunk még ennyien. Idén tizenegy konfirmandusunk van, nem is tudom, volt-e Esztergomban valaha is ennyi. A kötelező hit- és erkölcstanoktatás miatt érezhetően szorosabb a kapcsolat a gyermekekkel, családokkal. Egyéni válaszadásra bátorítom őket a feleletkor, de kidolgozott témák is vannak, amelyekhez az idén szeretnénk vetített képes előadást tartani, azaz a témához kapcsolódó képeket, szimbólumokat is kivetíteni a számukra.
A konfirmáció pünkösdkor szokott lenni, és ebben az évben is erre készülünk. Ezt megelőzően május 16-án Súrra utaztunk a konfirmáció előtti közös lelki felkészülésre.
Kötelező viseletünk a hófehér alba, és ettől sem a gyermekek, sem a szülők nem riadnak vissza, ezt használjuk. Idén lesz felnőttkonfirmációnk is, folyamatban van két felnőtt felkészítése is.
Klimentné Ferenczy Andrea (Esztergomi Evangélikus Egyházközség)
Egymástól kérdezhettek. Idén hat konfirmandusom volt – három fiú és három lány –, eggyel több, mint tavaly. A kötelező hit- és erkölcstan szerintem ebben nem adott többet, mert itt még tradicionálisan nagy ünnep a konfirmáció.
Ők a következőképpen vizsgáztak: az első részben saját szavaikkal bemutatták az általuk kidolgozott tételüket. Ez mintegy három-négy percet vett igénybe. A témát maguk dolgozták ki, a tudnivalókat internetről, könyvekből összeszedve, természetesen általam ellenőrizve, hogy minden fontos információ megvan-e. Kis professzorok lettek a Miatyánkból, az Apostoli hitvallásból, egyházi ünnepekből, a Tízparancsolatból, a Bibliából, Lutherből, a reformációból, a keresztség és az úrvacsora szentségéből. Láthatóan nagyon ügyesen felkészültek. A második részben a konfirmandusok kérdezhettek egymástól, és ezt igencsak élvezték. Természetesen igyekeztek a legegyszerűbb kérdéseket választani, és jó volt látni, hogy mindenki tudta a megfelelő választ. Utána én tettem fel még tíz-tizenkét kérdést, nyilván azokat, amelyek az eddig elhangzottakhoz hiányoztak.
Érdekes tapasztalatom, hogy a legkésőbb felkészült fiúcska volt a legbátrabb a jelentkezéseknél. A „legokosabb” pedig néha csak bátortalanul nézett rám. Minden kérdésnél azt díjaztam legjobban, amikor saját szavaikkal fogalmazták meg a válaszokat.
Idén április 28-án, fehérvasárnap tartottuk a konfirmációt, és nálunk nem kötelező a fehér ruha. A szülői értekezleten megbeszélték a dolgot, és igazán szépen, elegánsan öltöztek fel a fiatalok.
Tavaly két „csoport” felnőtt konfirmandusom volt, két-három felnőtt, akik közül kereszteltem is. Nagyon szerettem tanítani őket, akadt fiatalabb, aki esküvő miatt jött, más keresztszülő szeretett volna lenni. A finn káté alapján beszélgettünk, nyolc-tíz alkalommal. Idén még nincs felnőtt konfirmandusom.
Ihász Beatrix (Beledi Evangélikus Egyházközség)
Jelenettel is készülnek. A cinkotai gyülekezetben évente általában hét–tíz konfirmandus szokott lenni. Néha előfordul felnőttkonfirmáció is, az elmúlt években mindig volt legalább egy. Idén csupán négyen konfirmáltak, mert az eredeti csoportból többen már idősebbek voltak, és az előző csapattal konfirmálkodtak. Egyikük „visszatért” a katolikus egyházhoz – óvodás korától hozzánk járt –, másvalaki pedig édesanyjával együtt három évvel ezelőtt, tízévesen szén-monoxid-mérgezés áldozata lett. Úgyhogy idén ez volt a szomorú aktualitás.
A kötelező hit- és erkölcstan hatására minden csoportban van olyan, aki ennek révén kapcsolódott be a közösségünkbe, illetve versmondás, hittanverseny, jelenetekben szereplés, gyermekalkalmakon való részvétel, egyebek által.
Amikor megjelent a Tanuló közösségben című könyv, gyanakvóan lapozgattam: mi lesz, ha ilyen lazán vesszük az oktatást? Közben öcsémmel sokat beszélgettünk arról, hogy Ausztriában már rég nem „oktatásról” van szó, hanem „integrálásról”. S rájöttem: amióta kötelező hittan van, elvileg már szert tettek a fiatalok olyan ismeretekre, amelyek megalapozzák a döntésüket. Ezért jó, hogy a törvény szerint két év áll rendelkezésre a felkészítéshez. Az első évet „felzárkóztatásra” szoktam felhasználni – bibliaismeret, egyháztörténet –, a második évet pedig a Tanuló közösségben szerint tartom. Sokat beszélgetünk, játszunk, éneklünk és eszünk együtt. Vannak kirándulásaink, fagyizások, gyülekezteti bulik, sőt gyülekezeti szolgálatok, úgymint felolvasás az istentiszteleten, kertrendezés, egyebek.
A konfirmációi vizsgát beszámolónak nevezzük – tudatosan kerüljük a vizsga szót. Három témakörből készülnek fel a fiatalok: Biblia, egyháztörténet, dogmatika. Ők választanak a tanult anyagból tételt. Az egyháztörténeti anyagot én állítottam össze tizenhat A/5-ös oldalon. A dogmatikai tételek a Konfirmációi káté alapján készültek el, nagyrészt dr. Agod Anett megfogalmazásában, szintén tizenhat oldalon; ő ezt akkor írta meg, amikor nálunk volt hatodéves. Ehhez kapcsolódik még a memoriterek ismerete.
A beszámoló úgy zajlik, hogy a „konfirmációi vizsga” liturgiájába illesztve mondják el a konfirmandusok előbb a bibliai, majd az egyháztörténeti tételeiket. Ezt követi egy ének, majd az a jelenet, amelyet a konfirmandustáborban állítunk össze. Általában a csapatnak van egy saját éneke, a jelenet során ezt is elénekeljük. A jelenet célja, hogy megfogalmazzák, mit jelent számukra, hogy most egy evangélikus keresztyén közösségbe kapcsolódnak be. Elvileg tehát nincs magolás. Van lehetőség arra, hogy a konfirmandusok saját szavaikkal mondják el a tételeiket. Nincs írásbeli vizsga.
A konfirmáció hagyományos időpontja fehérvasárnap, és eddig még mindig meg tudtuk beszélni, milyen ruha legyen a lányokon, mi a fiúkon. A fehér ruhát maguk a lányok is szívesen veszik fel. Ügyesek, mert úgy alakítják ki, hogy később is tudják különböző kombinációkban viselni. A fiúk szigorúan öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben vannak. Ez a konfirmációi istentiszteletre vonatkozik. A beszámolón – én azt szoktam mondani – olyan ruha legyen rajtuk, amelyben szívesen eljönnek templomba. Még nem kellett szégyenkezni miattuk.
A felnőttkonfirmáció területén nem látok tendenciát. Általában esküvő vagy keresztszülőség vállalása előtt kérik az „elmaradt” konfirmációt.
Vető István (Cinkotai Evangélikus Egyházközség)
Az iskolai hittan hatása. Óbudán május 26-án volt a konfirmáció. Idén nyolc fiatal tett bizonyságot, tavaly hét. A hit- és erkölcsoktatás bevezetése óta évente van nálunk konfirmáció. A gyerekek fele pedig épp az iskolai oktatásnak köszönhető. Előtte két-három évente tartottunk csak konfirmációt. Lehet, furcsán hangzik, de a fehér ruha függ a fiúk magasságától. Idén azt használjuk, mert passzol, és a gyerekek nem érezhetik magukat kellemetlenül benne.
Felnőttkonfirmáció évente egy-kettő van a gyülekezetünkben. Nagy áldásnak tartom a felkészítésüket.
Az éves konfirmáció időpontja mindig a felkészítés szintjétől függ. Az oktatás havonta egy hétvégén folyik. Az anyag egyéni, de a vizsga hagyományos, szóbeli.
Jakab Béla (Óbudai Evangélikus Egyházközség)
Közösségépítés és gyülekezetismeret. Idén Sopronban harminchét konfirmandus van; az utóbbi években harminc-negyven mindig volt. Az egyik sajátosság nálunk, hogy van német nyelvű csoport és magyar nyelvű is; aktívan kétnyelvű a gyülekezet, ez ebben is meglátszik.
A kötelező hit- és erkölcstan hatása nálunk talán kevésbé jelenik meg. A konfirmandusaink fele-kétharmada általában a város két olyan evangélikus iskolájából jön, ahol ez a korosztály tanul, a többiek pedig a város többi iskolájából érkeznek.
A konfirmáció nem annyira a tanulásról, mint a közösségépítésről és a gyülekezetismeretről szól. Az egyéves felkészülés a német és a magyar csoportban is erre fut ki. Nagy hangsúlyt kap a felkészülésben a hagyományos tavaszi révfülöpi hosszú hétvége, a konfirmandustábor. A felkészülés és a vizsga is két csoportban – német, magyar – zajlik, de a tábor és a konfirmációi istentisztelet közös részvétellel, hiszen a cél a gyülekezet ifjúsági csoportjaiba való beérkezés. Az egész éves felkészülést lezáró vizsga formája évről évre változik. Idén a német csoport egy istentisztelet liturgiai szolgálatával és egy ott előadott színdarabbal vizsgázott. A magyar csoport tagjai rövid filmeket készítenek a gyülekezetről, majd játékos vetélkedővel adnak számot az elmúlt évről.
Az utóbbi időben pünkösdvasárnap tartjuk a konfirmációt, idén is így lesz. A konfirmációi istentiszteleten a lányok fehér ruhában, a fiúk fehér ingben, sötét öltönyben vannak, ez saját ruhájuk, nincs külön konfirmandusruha.
Minden évben vannak felnőtt konfirmálók is a gyülekezetben, de ők egyéni felkészülés végén és nem a fiatalok konfirmációjakor kapják a megerősítést. Sokan érdeklődnek a városban hangsúlyos evangélikus jelenlét következtében, vonzó a gyülekezet szép tradíciójának és friss jelenének az együttes hatása.
A soproni gyülekezetben van egy nagyon aktív ificsoport, a csütörtöki és a pénteki ifiórákon kívül rengetegszer szerepelnek a gyülekezeti életben saját alkalmakkal és a közösség felé való szolgálatokkal, istentiszteleti felolvasásokkal, zenélésekkel, színdarabokkal, valamint rendszeresen találkoznak a német és a finn testvérgyülekezeteinkkel. Sokan vannak, bármikor megszólíthatók, és mindig nagy szeretettel vállalják a feladatokat, mert a konfirmációi órákon keresztül megszerették a gyülekezetet.
Tehát a közösségépítési munka hozza a gyümölcsöket, számosan még évekkel a konfirmáció után is abszolút jelen vannak a gyülekezetben. És nemcsak olyanok, akik már pici koruktól a családjukkal együtt ezt szokták meg, hanem többen éppen a konfirmációval kerültek ennek a közelébe. Ez is jellemezi gyülekezetünk életét, és ezért is nagyon fontos a konfirmáció.
Pelikán András (Soproni Evangélikus Egyházközség)
Érettebb fiatalokkal. Idén hatvanöt konfirmandusunk volt, tavaly hatvanegy. Változást nálunk valójában az hozott, hogy tizenkettőről tizennégyre emeltük a konfirmációi életkort. Ez elég jelentős létszámcsökkenéssel járt, viszont jóval érettebbek lettek a gyerekek, sokkal inkább meg lehet beszélni velük az anyagot, és kevésbé bifláznak. Nem bántuk meg a váltást. A vizsga írásban történik. Előtte elvisszük őket egy hétvégés konfirmandustáborba, idén Bonyhádra utaztunk, korábban Fótra.
A konfirmáció mindig a húsvéthoz kötődik. Most fehérvasárnap volt, vagyis ez az ősi hagyományos időpontja az ünnepnek Kiskőrösön. Már vagy húsz éve egyforma fehér ruhát kapnak mind a fiúk, mind a lányok. A lányok hajába kis virág kerül. A finn testvérgyülekezetünkből kaptunk egy öltözéket, azt másoltuk le.
Felnőttkonfirmáció minden évben van, több is, de ez nem kötődik a hagyományos konfirmációhoz, mert ezek a megkeresztelkedő felnőttek általában az esküvő révén kerülnek kapcsolatba a gyülekezettel. Így őket felkészítésük után megkereszteljük, és ezt egybekötjük a konfirmációval.
Lupták György (Kiskőrösi Evangélikus Egyházközség)