Mondhatjuk, hogy Kerala messze van Magyarországtól, de most a mi számunkra – a Kodaikanalban élő és dolgozó magyar misszionáriusok szempontjából – itt van a szomszédban. Ez a katasztrófa bennünket is csak közvetetten érint, hiszen mi kétezer-száz méter magasan élünk a Palani-hegységben, de több diákunk és kollégánk családja nagyon is érintett.

A Kodaikanal Nemzetközi Iskola Tamilnádu államban található, amely szomszédos Keralával. Ha nyugatra indulunk le a hegyről, akkor néhány órán belül már ennek a csodálatos, a gasztronómiájáról, az élővilágáról és a hajózható tengeri holtágairól híres államnak az útjain utazhatunk. Kerala ismert lehet még a Tamás apostol hagyományain alapíttatott ortodox keresztyén közösségeiről, illetve arról, hogy az írástudatlanság ebben az államban a legalacsonyabb, így innen kerül ki India hivatalnokrétegének nagy része.

Az iskolában természetesen azonnal beindult a gépezet, hogy a vasárnapi istentiszteleten és az értekezleteken, imareggelin és egyéb alkalmakon elmondott imádságokon túl aktív anyagi segítséggel is tudjuk támogatni a keralaiakat.

Az evakuált emberek száma egymillió felett volt, akiket mintegy háromezer-ötszáz különböző táborban szállásoltak el. Az árhullám ugyan már levonult, de az ivóvízhiány és a különböző fertőzések még mindig nagy problémát jelentenek. Ezért mi is olyan csomagokat állítottunk össze a készpénzadományon kívül, amelyekben főleg fertőtlenítőszerek és gyógyszerek voltak.

Sajnos halálesetek is voltak, körülbelül négyszázan vesztették életüket az államot sújtó áradásokban és fölcsuszamlásokban, hiszen a hatalmas mennyiségű eső nemcsak a földeket áztatta, és az épületeket tette lakhatatlanná, hanem mintegy tízezer kilométernyi közutat tett járhatatlanná, illetve Kocsín város repülőterét is napokra megbénította. Az anyagi kárt hárommilliárd dollárra becsülik, az államon és a szomszédokon kívül számos civil szervezet is segít.

Sokan felteszik a kérdést, hogy a negyven százalékkal megnövekedett csapadékmennyiség hogyan okozhatott ilyen hatalmas katasztrófát, hiszen önmagában a vízmennyiségnek nem kellett volna ekkora pusztuláshoz vezetnie. Többen elmondták, hogy bár nagyon gyorsan érkezett ez a víztömeg, de valójában a termőföldek elmúlt években való beépítése, az erdők kivágása, valamint a szakszerűtlenül, tervezés nélkül kialakított épületek rossz minősége segítette elő a katasztrófát.

A termőföldek beépítése az egyik legnagyobb probléma egész Dél-Indiában. Ezt most osztálykirándulásra készülő iskolai csoportjaink is tapasztalni fogják, amelyek szeptember végén indulnak különböző célú tanulmányi kirándulásokra, és ezek közül három is érinti Keralát. Gondolkodtunk az úti cél megváltoztatásán, de aztán az iskolavezetés úgy döntött, hogy megfelelő előkészítéssel engedélyezi ezeket az utakat. A résztvevők itt is meggyőződhetnek róla: szó szerint saját magunk alatt vágjuk a fát, ha minden létező területre épületeket húzunk fel, mert azt gondoljuk, hogy a túlnépesedés és egyéb szolgáltatások miatt erre szükség van.

Ugyanígy szomorú volt a közösségi médiában olyan bejegyzést is olvasni, amelyben valaki úgy nyilatkozott, hogy „a keralaiak megérdemlik” ezt a büntetést, hiszen „minek esznek marhahúst”. 

Az illető arra utalt ezzel, hogy Keralában sok keresztyén nem tartja a hindu vegetáriánus, sőt a muzulmán étkezési szokásokat sem.

Ugyanakkor üdítő volt látni olyan hirdetéseket is, amelyekben például építészcég fiatal munkatársai messziről, Mumbaiból ajánlottak fel ingyenes konzultációkat az újjáépítéshez, hogy ne kelljen néhány év múlva újra ilyen méretű katasztrófával szembesülni.

Adja Isten – és ezért szabad otthon is imádkozni –, hogy tényleg ne kelljen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2018. szeptember 9-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.