Isten igéjéről szólva először is el kell mondanom, hogy miért pont a Bírák könyvének egy szakaszát választottam ma estére. Azért, mert egy nőről van benne szó. És ha az ökumenéről, az egységről akarunk beszélni, akkor először is meg kell keresnünk az okait annak, hogy ez az egység mitől és miért ilyen töredezett, hiányos, repedésekkel teli.

Ezen a héten nagyra becsült lelkésztársaim sokféle irányból és módon fogalmazták meg ennek az egységnek a hiányát, és mindehhez szeretnék hozzátenni magam is egy szempontot, egy olyan szempontot, ami egyszerre vádol bennünket, de ugyanakkor kicsit talán fölmentés is. És ennek a vádló mentésnek, vagy mentő vádnak a középpontjában egy olyan igeszakasz áll, amely egy nő köré épül fel.

Ismerve az Ószövetséget, illetve olvasva az akkori zsidó nép társadalmi viszonyait elég pontosan kitapintható, hogy az a világ egy férfiközpontú rendszer volt, egy nő számára a legjobb helyzet is csak egy elismert, fontos férfi feleségeként jöhetett létre a családi tűzhely melegének fönntartása révén. Arról, hogy egy nő bármilyen szinten is kivegye részét a komoly döntések meghozatalában, szó sem lehetett.

Mózes már meghalt, Józsué elfoglalta az Ígéret földjét, és fölosztotta a héber törzsek között. Király nincs, központi hatalom nincs, a törzsek maguknak élnek, héberesen szólva mindenki magának csinál szombatot. Ez egyfajta ősdemokrácia képét ölti, amikor Izráel törzsei csak abban az esetben egyesülnek, ha nagy külső veszély fenyeget, de akkor egy-egy bíra vezetése alatt összefognak, és ha elmúlt a baj, akkor minden visszazökken a rendes kerékvágásba.

Tovább a KötőSzó blogra.