A missziói parancs utolsó mondata egy ígéret.

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek – hangzik előtte a mennybe induló Jézus parancsa.

Hogyan tudnának a tanítványok, hogyan tudnánk mi bárkit is Jézus tanítványává tenni? Hogyan rendelhetett Jézus ilyen küldetést az övéinek – akkoriaknak és maiaknak? 

Az evangéliumban még előbbre lépve láthatjuk ennek a megoldását. A tanítványok erőtlenségét bátorításként láthatjuk, hiszen a tizenegy, aki először kapta feladatot, szintén nem volt erőtlenség és kétségek, kérdések nélkül való. Ezt olvashatjuk: „És amikor meglátták őt [Jézust], leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek" Az, hogy valóban megtették, amire Jézus elküldte őket, elsősorban tehát nem egyéni alkalmasságukra épült. A misszió nem önbizalomból, hanem Jézus iránti bizalomból fakad. Jézus hatalmára és ígéretére tekintő bizalomból.

Jézus azt hirdeti nekik, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Minden hatalom. Gondoljunk bele a szavak jelentésébe! Nincs olyan erő, amely Jézus felett van. „Menjetek el tehát…" – folytatja. A tanítvánnyá tétel logikus következménye annak, hogy Jézusé minden hatalom. Ha övé a királyi uralom, akkor ezt lehet és kell hirdetni.

Az ígéret pedig így hangzik: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Csodálatos, hogy Máté evangéliuma azzal végződik, amivel kezdődik: „»Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Jézus folyamatos jelenlétéről biztosítja azokat, akik tanítványaiként mindeddig vele voltak, és akik tanítványaiként mostantól fogva abban a küldetésben élnek, hogy tanítvánnyá tegyenek minden népeket - szintén ővele. Mert való és igaz, hogy ma is azok a tanítványok tapasztalják meg Jézus vezetését és jelenlétét, akik odaszánják magukat a misszióra a mindennapokban.

Amikor nem vonakodsz bizonyságot tenni arról, hogyan cselekszik az életedben, amikor nem vonod meg idődet, figyelmedet és energiádat attól, akit felebarátként eléd hoz a szükségében, amikor az igazságot képviseled a hazugsággal szemben, amikor együttérzéssel cselekszel a közömbösséggel szemben, amikor Jézust helyezed a középpontba önmagaddal szemben, megtapasztalod, hogy ma is igaz az ígérete. Ha nem rettegsz attól, hogy általad is követésre hívjon másokat, bátran nyisd meg a szádat. Jézust követve tanítványként, azonosulva elhívásunkkal, hogy mi is tegyünk tanítványokká másokat, miénk az ő ígérete: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." 

Nagypénteki, húsvéti készülődésünkben is ez erősít minket. Krisztus halála és feltámadása így nyer értelmet az életünkben. Így válik igazi ünneppé. Ámen.

Elhangzott 2019. április 1-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.