– Sokan kedvelték és sok megosztást is kapott az a cikk, a honlapon és a Facebookon egyaránt, amelyben a megválasztásodról szóló hírt lehoztuk. Többen gratuláltak is. Ez azt gondolom, mérhető szimpátia veled kapcsolatban. Az Országos Presbitériumi döntés után azonban nem lehetett könnyű dolgotok bejelenteni a gyülekezetnek új munkamegbízatásodat...


– A pilisi gyülekezet megértéssel, és a már 16 éve általunk tapasztalt szeretettel fogadta azt a hírt, hogy eljövünk a gyülekezetből. Nekik is, nekünk is nehéz a változás, hiszen ez valóban egy olyan kapcsolat volt, amiben mindkét fél rátalált a másikra. Lassan a gyülekezetet is a folytatás foglalkoztatja jobban, már nagy erőkkel keresik az utódokat.

– A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodáját irányítani nem lehet könnyű feladat, hiszen rendkívül sok területtel kell egyszerre foglalkozni és ezeket a hatékonyság érdekében össze is kell fogni egy egységes rendszerben. Te hogyan látod a kinevezéseddel együtt kapott feladatok nehézségi fokát?

– Az Országos Iroda megítélése a gyülekezeti lelkészek körében nem túl jó. Ha intézményeket kérdeznénk erről, akkor valószínűleg már egy jobb véleményt kapnánk. 
Nem egy hét után, hanem eddigi gyülekezeti és intézményi tapasztalatomból kiindulva úgy látom, hogy valójában sokkal jobb az Üllői út munkája, mint az a kommunikáción keresztül átjön. Az egyik fő feladat az lenne tehát, hogy jobban kellene kommunikálni az elvégzett munkákat és feladatokat. A kommunikáció javításán illetve fejlesztésén mindenképpen munkálkodni kell majd, főleg azokon a pontokon, ahol az iroda közvetlen kapcsolatba kerül a gyülekezetekkel és az intézményekkel.
Azt látni kell, hogy az iroda a gyülekezetek felé is, és az intézmények felé is egyfajta számon kérő feladattal is rendelkezik. A gyülekezeteket – de az intézményeket különösen is – a hitoktatási díjak, és a normatív támogatás miatt folyamatosan ellenőrizni kell. 
Ugyanakkor van egy olyan rész is, hogy a gyülekezeteket és az intézményeket ki is kellene az irodának szolgálnia. A baj azonban ott van, hogy a gyakorlatban ez a két funkció összekeveredik. Tehát nem lehet tudni, hogy az irodán melyik sapka van: a számon kérő vagy a támogató. Ezért aztán van olyan, hogy a segítség is számon kérő formában érkezik és a gyülekezetek, akiket nekünk ügyfeleknek kellene tekintenünk, nem érzik azt, hogy segítenének nekik, hanem úgy érzékelik, mintha központilag újabb feladatot rónának ki rájuk.
Sok, kifejezetten jó szakember dolgozik az irodán, s bár a belső összetartási renden érdemes még dolgozni, de alapvetően jó az iroda működése.


– Te lelkészi háttérből jössz, hiszen 18 éve szolgálsz gyülekezetekben. Sokak részéről azonban felvetődött a kérdés, jó-e az, hogy egy kiváló lelkészt feláldozunk az adminisztráció kedvéért. Voltak olyan hangok is, hogy egy gazdasági menedzsert kellene alkalmazni ezen a poszton. Te hogy értékeled ezt?

– Mindenkinek megvan az előnye és a hátránya is. Egészen biztos, hogy az én szervezéssel kapcsolatos kompetenciámat lehet fejleszteni és én erre kész is vagyok.
 Ami azonban a lelkészi vezetés előnye, az egész biztosan az, hogy ismeri az ember a felhasználói oldalt.
 Egy kiszolgáló irodának a szervezését és irányítását úgy veszi át az ember, hogy pontosan tudja, a másik oldalon mire van szükség. Ez nagyon nagy előny. Sokszor az iroda segítsége, szolgáltatásként adott dolgai között éppen az a probléma, hogy vagy nem jókor jön, vagy nem az igazi kérdésre és igényre válaszol, vagy olyan formában jön, ami nem emészthető a másik oldalon, vagy éppen nem jön, mert nem is gondolnak rá, hogy éppen ilyen területen lenne szükség a segítségre. 
Azzal, hogy valaki a felhasználói oldalról jön, hirtelen egészen más szemmel tudja látni a dolgokat és tud a benti munkatársaknak abban segíteni, hogy ugyanazt a munkaenergiát, amit eddig a kevésbé hatékony segítség formáira meg feladataira költöttek, azt most egy hatékonyabb formában tudják kidolgozni.


– Van-e olyan terület, ami úgy gondolod, hogy ilyen szempontból gyenge lábakon áll? Mi az, amit erősíteni kellene?


– Azt érdemes megjegyezni, hogy a pályázati részt még az érkezésem előtt megerősítette az iroda. Már egy teljesen önálló Pályázati Osztály működik, mutatva ezzel azt, hogy a jövő mindenképpen ez az irány. Ahogyan az északi kerület felügyelője, Fábri György fogalmazott: „A gyülekezetek számára a pályázás a jövőben egyfajta létformává kell, hogy váljon.” Ezzel a gondolattal azonosulni tudok, mert az előttünk álló időszakban egészen biztos, hogy komolyabb beruházásokra pénzt már szinte kizárólag csak ezeken a pályázatokon keresztül lehet majd kapni. Ennek a támogatása, segítése, végigkísérése, a folyamat végigvezetése egy komoly osztály működését feltételezi, de ez most létre is jött.
A másik ilyen terület a Gyülekezeti- és Missziói Osztály, amelyet a beiktatásom napján ülésező Országos Presbitérium határozott el. Ez egy teljesen új osztály lesz, amely az irodán található összes gyülekezeti feladatot majd egy területen fogja integrálni, illetve az eddig működő Gyermek- és Ifjúsági Osztály (GYIO) munkaterületét kiegészíti a felnőtt munkával. Egy olyan osztályról gondolkodunk most, amelynek az lenne a feladata, hogy a teljes gyülekezeti munka (gyermekmunkától az idősek pásztorolásáig) területét segítse háttéranyagokkal, minták-, istentiszteleti rendek átadásával. Így valóságos, kézzel fogható segítséget fog adni a gyülekezetek számára.


– A jelenleg működő Missziói Központ, a Gyermek- és Ifjúsági Osztály, valamint a felnőttképzési rendszerünk hogyan fog ebbe az osztályba a gyakorlatban beépülni?


– Ez egy nagyon fontos kérdés, rengeteg tisztázandó dolog van még e téren, de ezzel az előttünk álló zsinati ülést mindenképpen meg kell várni, hiszen a Missziói Bizottság ott fogja a zsinat elé tárni az ezzel kapcsolatos saját elképzelését.

– Felújítás előtt áll az iroda épülete is. Ez hogyan fogja befolyásolni a munkádat?


– Tény, hogy elhatározás született az irányban, hogy 2017-ig az épületet fel kell újítani. Arra még csak tervek és alternatívák vannak, hogy ez hogyan fog megvalósulni, így erről bővebben még nem nyilatkoznék.


– Nyelveket beszélő ember vagy, ami ebben a pozícióban nagy előny, hiszen testvéregyházi kapcsolataink révén folyamatosan kapcsolatban vagyunk más nemzetek képviselőivel. Hogyan látod, e téren mennyiben tudsz majd igazgatóként részt venni?

– Az Országos Irodának nagyon fontos osztálya a külügyi osztály. A meglevő külföldi kapcsolatok élénkítése, különösen is a Bajor kapcsolat erősítése nagyon fontos feladat. Fontos lenne megtalálni azokat a tartalmakat ezekben a kapcsolatokban, amelyeken keresztül nem csak reprezentatív, hanem a gyülekezeti élet szintjét valóságosan elérő, élő kapcsolatok élhetnének, fejlődhetnének.

– A másik ilyen terület a kommunikáció. Magad is említetted az interjú elején az ebben való erősödés fontosságát. Az alakulóban lévő Információs Központ hogyan illeszkedhet majd ehhez?

– A kezdetektől hangsúlyosnak éreztem az Országos Iroda kommunikációjának javítását. Még inkább így gondolkodom egyházunk egészének kommunikációjáról. Fontos, hogy mihamarabb a Zsinat elé kerülhessen egy átfogó koncepció, ami rendezheti a jelenlegi helyzetet, és egyértelművé teheti az egyház kommunikációjának fejlődési irányait. Ebben a kérdésben nagyon fontos szerepe lesz majd az Országos Iroda és az új Információs Központ közötti kapcsolatnak.


– Az egyház kifelé való megjelenésében jelentős szerepet kap 2013 szeptemberétől az iskolai hitoktatás. Évről évre egyre nagyobb teher hárul e téren a lelkészekre, egyre több osztályt kell majd tanítaniuk. Sok helyen erre szerződött hitoktatóval megoldódni látszik a kérdés, de mások egyre kilátástalanabbnak ítélik helyzetüket. Sok panaszt hallottam lelkészektől, hogy az óratartás időt vesz el, sokat kell utazniuk, az órákra megfelelően készülni kell, de elvesznek az adminisztrációban, amelyre összegyházi szinten sürgős megoldásokra lenne szükség. Hogyan tud az iroda nekik segíteni?


– Egyfelől a hitoktatásnak folyamatosan változó jogszabályi környezete van, amellyel rendkívül nehéz megküzdeni. Sokszor nem hogy évekre, de hónapokra, sőt hetekre előre sem lehet látni azt, mi fog következni, mi fog történni. Ezért aztán nagyon nehéz a gyülekezetek, lelkészek számára valós segítséget adni. 
Másrészről igen bonyolult a finanszírozási rendszer, rengeteg formában, elszámolásban történik. Ez óriási súly és teher az irodán is, illetve az adminisztráció végén álló lelkészeken is.
Mindenképpen szeretnénk egyszerűsíteni a folyamatokat. Megvizsgáljuk azt a lehetőséget, amit a lelkészek már rég óta szeretnének és kérnek, hogy az egész hitoktatás adminisztrációja központilag folyjon. Ennek azonban hátulütője, hogy akkor a jelenleg a gyülekezetekhez kapcsolódó hitoktatók és ott adminisztrált hitoktatók is mind az Országos Irodához tartoznának. Az egész egyházon belül ez minimum 300-400 ember teljes bérszámfejtését jelentené. Ez óriási plusz terhet jelentene. Meg kell nézni, jelenlegi struktúránk elbírja-e, illetve akarjuk-e, hogy ez így legyen.
A hitoktatással foglalkozó stratégiai munkacsoport nagy segítség lehet a lelkészek és hitoktatók számára a megfelelő felkészülésben, háttéranyagok kidolgozásában, de az új missziói osztálynak is lesz feladata ebben, hiszen a tervezet szerint lesz ott egy munkatárs, aki csak a hitoktatással fog foglalkozni.


– Említetted a finanszírozás kérdését, amely nem csak a hitoktatásra vonatkozóan sokszor bizonytalan, hanem az egész egyházra nézve is. A választások után református részről Bölcskei Gusztáv püspök fogalmazta meg azt a vágyat, hogy le kellene ülni a kormányzattal és tárgyalásokat kellene folytatni a finanszírozás új alapokra helyezését illetően. Ők jobbára az egy százalékok gyűjtésének rendszerét kifogásolták. Te hogyan látod e kérdést?


– A Zsinat vagy az Országos Presbitérium vagy az Országos Elnökség vagy a Püspöki Tanács által meghozott döntéseket szívesen képviselem majd e téren a kormányzat felé, és a testvéregyházak felé is, de ezeket a nézeteket vagy irányokat nem nekem kell kialakítani. Az Országos Iroda döntéseket előkészítő és döntéseket végrehajtó iroda lett az új zsinati törvényi meghatározásnak megfelelően, így annak vezetője is a felé delegált feladatokat készíti el, illetve hajtja majd végre.