– Kérem, mondjon párszót eddigi pályájáról!
– 1991 óta dolgozom a közoktatásban gyógypedagógusként. A tanulásban és az értelmileg akadályozott gyerekek nevelését-oktatását ellátó létesítménynek voltam az igazgatója Cegléden tizenegy évig, ahol a korai fejlesztéstől a szakképzésig kísértük végig a diákokat. Ezek a tapasztalatok rendkívül hasznosak az intézményeinknek való segítségnyújtásban, a szervezeti struktúra kialakításában, egy nagyobb és összetettebb intézmény működtetésében, a vezetési rendszerben. A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karán végeztem emberi erőforrások szakon, ugyanis az intézményigazgatás külön szakma; ezt az EPSZTI-ben a hálózati együttműködések terén is jól tudom majd hasznosítani. Nagy örömmel és érdeklődve jártam végig az egyház országos irodájának osztályait, szívügyem az intézmények megfelelő működése és a gyerekek minél jobb és színvonalasabb ellátása.
– Az EPSZTI tavaly szeptemberben kezdte meg munkáját. Milyen feladatokat és terveket lát a közeljövőben?
– A megnyitás után egyre-másra kerültek elő a megoldásra váró feladatok, s hamar láthatóvá vált, hogy nagy szükség volt az intézet megalapítására. Elsődleges célunk, hogy a kiemelt szakmai kérdésekben segítsük az intézmények munkáját. A pedagógus-továbbképzés, a szakmai előadások, tréningek előkészítése már zajlik; mindezek nemsokára hozzáférhetővé válnak intézményeink számára. Az, hogy 2015 a reformáció és az oktatás éve, nagy kihívást jelent. Szeretnénk olyan rendezvényeket, pályázatokat lebonyolítani az iskolákkal, óvodákkal karöltve, melyek révén a gyerekek és a pedagógusok még mélyebben megismerhetik az ötszáz évvel ezelőtti eseményeket, illetve azt, hogy milyen hatással volt az oktatásra a reformáció. Most együtt munkálkodunk az intézményekkel, tantárgygondozóinkra támaszkodva tematikus programokat és versenyeket szervezünk. A rendezvénysorozat nyitánya az evangélikus történelemtanárok második konferenciája volt. Az év programjában szerepelnek még szakmai konferenciák, szakmai napok, továbbképzések is. Szeretnék megemlíteni egy fontos felhívást, remélve, hogy minél több testvérünkhöz eljut: várjuk azoknak az evangélikus elkötelezettségű tanároknak, tanítóknak, óvodapedagógusoknak és a közművelődésben, szociális területen dolgozó szakembereknek a jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az evangélikus pedagógusok szakmai közösségéhez.
– Lehet-e evangélikus nevelésről, oktatásról beszélni? Miben nyilvánulna meg a tantervekben, tankönyvekben az evangélikus hit, szellemiség?
– Mindenképpen érvényesülni tud az evangélikus szellem a nevelésben. Vannak dédelgetett terveink, de nem árulhatok el semmit, mert még csak az előkészítésnél tartunk. A tervezéssel egészen 2017-ig, a reformáció elindulásának ötszázadik évfordulójáig előretekintünk; amikor elkészül a teljes koncepció, és jóváhagyják, részletesen beszámolunk róla. Régi nagy nevelési-oktatási intézményeinkben az evangélikus szellemű nevelés nagyon jól érvényesül, és a hitéletre is hatással van. Az iskolalelkészek jelenléte tovább erősíti ezt. Hosszú folyamat előtt állunk, de az EPSZTI ebben is sokat tud segíteni.
– Hogyan látja a pedagógusok és tanulók helyzetét az evangélikus oktatási intézményekben?
– Intézményeink jelenleg jó pozícióban vannak; elmondhatjuk, hogy helyzetük stabil, egyházunk biztosítani tud mindent, ami a színvonalas nevelő-oktató munkához kell. Pályázatokon keresünk lehetőségeket a további fejlesztésekre, és szerencsére vannak támogatók is. Az EPSZTI hatáskörébe negyvenkét önálló intézmény és hetvenhárom alegység tartozik, több mint tizenötezer tanulóval és ezernégyszázhuszonöt pedagógussal. Természetesen vannak problémák, megoldásra váró szakmai kérdések, szervezetfejlesztési feladatok. Óriási lehetőség számunkra, hogy egymásjó gyakorlatait megismerve, hálózati működést kialakítva tanuljunk egymástól. Minden intézménynek van olyan erőssé- ge, amelyet érdemes a többieknek megmutatni. Törekvések voltak erre a múltban is, ezeket az EPSZTI szakmai alapon kívánja felkarolni, szélesíteni és támogatni.