- Az 1950-es évek közepe óta nem látogatott el Magyarországra az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Hogyan került mégis sor arra, hogy Ön most eljött hozzánk?

- Dr. Fischl Vilmostól meghívást kaptam, hogy részt vegyek az itteni 70. évforduló megünneplésében. Nagyon érdekel az, hogy a magyarországi egyházak hogyan fejlődnek, és szeretném a kapcsolatokat ezekkel az egyházakkal a továbbiakban meg is erősíteni. Ezért aztán szívesen fogadtam ezt a meghívást és a lehetőséget, hogy ide jöhetek.

- Sok egyházi vezetővel és politikussal találkozott. Milyen benyomásokat szerzett?

- Először is Magyarország több mint húsz évvel a rendszerváltás után van, és a lehetőségek megvannak arra, hogy egyházakként működjenek egy nyitott társadalomban, a realitások újraértékelése mégis nagyon nehéz. Másodsorban pedig értesültem arról, hogy az egyház és állam közötti viszonyokat megpróbálják revideálni. Ezt a javaslatot nagyon érdekesnek találom, beszélnek erről, és megpróbálják a nemzet tagjainak oldaláról a vallás és az egyházak elismertetését elérni, anélkül, hogy a vallási közösségek között megkülönböztetést tennének. Hiszen ezeknek azonos jogaiknak és azonos támogatásuknak is kell lenniük. Harmadszor pedig úgy találom, hogy itt az ökumenikus munka nagyon erős, élénk ökumenikus viszonyok, kapcsolatok vannak, és ezt nagyon inspirálónak és bátorítónak tartom.

- Nemrégiben az egyházakkal kapcsolatban parlamenti döntés született. Ebben a kérdésben sikerült tájékozódnia? 

- Figyelemmel kísértem azt a párbeszédet, amely a revideált egyházügyi törvénnyel kapcsolatban folyt. Úgy gondolom, hogy fontos az, hogy az egyházak és az állam közötti viszonyokat jól szabályozzák, hogy a nyilvánosan is elfogadott egyházakat azonos bánásmódban részesítsék, és hogy értelmes kritériumokat szabjanak meg és fejlesszenek ki a vallási közösségek számára. Meg tudom érteni ennek a javaslatnak a logikáját, és remélem, hogy részleteiben is fel fogják ezt dolgozni, hogy valóban jó lehetőséget biztosítson az állam és egyházak közötti további viszonyok kiépítésére.

- Nemsokára ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. Hogyan készül erre az Egyházak Világtanácsa?

- A lutheránus egyházak előkészületeiről folyamatosan értesülünk, és reméljük, hogy ez az alkalom ökumenikus megmozdulást is jelent majd. Fontos, hogy elismerjük egymást egyházként, és erre az elmúlt 500 évre ne csak az egyházszakadás tragédiájaként tekintsünk, hanem az evangélium új értelmezéseként is ünnepeljük ezt az alkalmat.
Az ökumenikus párbeszédek egyértelműen megmutatták, hogy a római katolikus egyházban is elismerik Luther teológiai munkásságát abban az értelemben, hogy ő valóban az egyház tanítója volt, és azon munkálkodott, hogy az evangéliumot az emberek jobban megértsék. Remélem, hogy ez az 500 éves ünnepség nem győzelmi ünnep lesz, hanem sokkal inkább közös imádság arra nézvést, hogy Isten a mi korunkban is képes az egyházakat megújítani és megreformálni.

- Idén lesz az Egyházak Világtanácsának nagygyűlése Busanban, Koreában. Épp a napokban olvastam az Ön nyilatkozatát, amely arról szólt: a jelenlegi szituációban lehetséges, hogy át kell gondolniuk a nagygyűlés helyszínét. Ha a háborús helyzet fokozódik, akkor is megtartják a találkozót?

- Nem tudok hipotetikus kérdésekre egyértelműen válaszolni. Amit most tudunk, az az, hogy az előkészületeket tovább végezzük. Nagyon fontos, hogy ez a nagygyűlés létrejöjjön Koreában. Imádkozunk az egyházakért, az emberekért Észak- és Dél-Koreában, hogy jobb helyzetben éljenek, és novemberben jobb helyzetben legyenek.