– 2015. október 31-től a ceglédi evangélikus templomban Bach műveiből sorozatot indít, ami egyben egy felkészülés a reformáció 500. évfordulójára. Honnan jött az ötlet, hogy Johann Sebastian Bach összes orgonaművét előadja?

– Régóta terveztem, hogy Bach összes orgonaművét egy gondosan megszerkesztett sorozatként eljátsszam. Minden évben heteket töltök el olyan történelmi orgonákon Németország türingiai, illetve szászországi területén, amik erősen megidézik Bachot, hiszen maga is játszott ezeken a hangszereken, vagy az ő életének idejéből valóak. Bach összes orgonaművet repertoáromon tartom, így valamilyen kontextusban már mindent játszottam, de sorozatba rendezve előadni nemcsak új feladat, hanem nagy kihívás is. A ceglédi Bach-orgona végre ideális médiuma ennek a zenének Magyarországon, ez is egy erős motiváció volt a teljes életmű hazai megszólaltatására.
A 2017-es ötszáz éves reformációi jubileum közeledtével gondolkodtam azon, hogy milyen egyéni programot tudnék saját, művészi területemen megvalósítani. Mivel Bach zenéje számára a lutheri reformáció az egyik alappillér, ezért egyértelmű volt, hogy az ő művein keresztül tudok magam részéről megfelelő ünnepet teremteni.

– A helyszínválasztás sem véletlen, hiszen a ceglédi orgona nemcsak itthon, hanem külföldön is híres arról, ahogy a Bach korabeli hangzásvilág felcsendül rajta. Az orgonaháztól a szerkezeti elemek kialakításán keresztül a billentyűméretezésig minden alkatrész a 18. század stílusában és kizárólag a korra jellemző anyagok felhasználásával készült. Az orgona tavalyi átadóünnepségén Fassang László orgonaművésszel adott közös hangversenyen szólaltatta meg a hangszert. Mit jelent Önnek ez a Magyarországon unikális orgona?

– Ez a hangszer nem véletlenül lett Magyarországon és külföldön is egy szempillantás alatt ismert, a híre futótűzként terjedt el az átadót követően. Egy új építésű orgonáról van szó, ami viszont minden technikájában követi a barokk kor tradícióját. Ilyen jellegű hangszereket bár a világon több felé építenek – a historizáló irányzatnak egyik jellemzője, hogy behozzuk régi korok hangzásvilágát, így ez nem új keletű dolog –, viszont egy ilyen projektet következetesen végigvinni és megvalósítani nemcsak nagy kihívás, hanem számos értelemben páratlan is. Cegléden a végeredmény nem egy utánzó, hanem valódi, inspiráló hangszer lett, ami olyan, mintha tényleg háromszáz éve készült volna el, ez az ami csak nagyon ritkán sikerül a mai orgonaépítőknek. Ez egyedülálló lehetőségeket teremt a magyar orgonaművészeknek, valamint a zene iránt érdeklődő hazai közönségnek, hiszen eddig ilyen hangzású hangszerért legalább ezer kilométert kellett utazni…

– A koncertsorozaton nemcsak megszólal Bach zenéje, hanem ismeretterjesztő előadás is megelőzi a művek bemutatását. Miért érezte fontosnak, hogy ne „csak” előadja az orgonaműveket, hanem azok keletkezéstörténetét, teológiai hátterét, valamint magát a korszakot is bemutassa?

– A kultúrának – azon belül a zenének is – a legfontosabb szerepe nemcsak abban van, hogy egyfajta kikapcsolódást nyújtson a közönségnek, hanem ismeretterjesztő, népművelő erővel is kell, hogy bírjon. A mai profitorientált világban nagyon nehéz helyzete van a zenészeknek. A komolyzene, mivel nehezen tud profitot termelni, ezért sokan csak legyintenek rá, elfelejtik azt, hogy alapvetően ez a műfaj nem ezért van. A zene azt szolgálja, hogy értelmet adjon a hétköznapjainknak, távolabb vigyen minket a gondoktól és olyan új impulzusokkal próbálja meg a lelkünket gazdagítani, amiket más terület nem tud megadni, csak a művészet! Bach művei a koncentráltságukkal, a teológiai mélységükkel olyan médiumot képeznek, amin keresztül nemcsak a kikapcsolódás, hanem egy igazi lelki impulzus adható át és élhető meg.
Azok számára kívánunk az előadásokkal segítséget nyújtani, akiket érdekel a művek keletkezéstörténete, esetleg intellektuális szinten is meg akarják érteni azokat. Miért van az, hogy ha ezt a zenét hallgatjuk, akkor az olyan, mintha „hipnózisban” lennénk? Sokan azt tapasztalják, hogy valami még van a művek mögött, ami hat rájuk, amiről viszont semmit, vagy csak keveset tudnak. Ezek az előadások azt szolgálják, hogy ezeket a háttereket igyekezzünk közösen feltérképezni és ez által még mélyebben behatolni a bachi zenei-, illetve teológiai szimbolikus nyelvezetbe.

– Utalt rá, hogy a reformáció közelgő 500. évfordulója inspirálta a sorozat megvalósítására. Mi az a benső tartalom, amiért fontosnak érzi, hogy az évfordulóval személyesen Önnek is foglalkoznia kell?

– Magam római katolikus vagyok, ezt a vallást gyakorlom, igyekszem hitelesen és mélyen megélni. Mindemellett a protestantizmussal már fiatal korom óta kapcsolatban vagyok. Miskolcon tíz éven keresztül voltam a vasgyári református templom kántora. Ott a kiváló lelkészen és gyülekezeten keresztül találkoztam először azzal, hogy mit jelent az, ha egy másik felekezet közegében testvérként tekintenek rám. A gimnáziumot a jezsuitáknál végeztem – a szó legpozitívabb értelmében – az ökumenizmus jegye alatt. Ezek nagyon fontos impulzusok voltak számomra. Úgy érzem, hogy azon keresztül, hogy ha valaki a másik vallását igyekszik megismerni, a saját hite erősödik és gazdagodik. Németországi tanulmányaim alatt egy tisztán evangélikus közegbe kerültem be, ott újabb ismereteket és tapasztalatokat szerezhettem, amik közül a korálok eredeti nyelven való éneklése adta a legmaradandóbb lelki élményeket. Természetesen arra is figyelmes lettem, hogy az a zene, amely nagy részét adja az általam játszott repertoárnak is, az a reformációban gyökerezik, azokra a tanokra épül – még akkor is, ha szerzőjük mélyen hívő katolikus volt, mint például Max Reger.

– A sorozat címe: „… Új utak Bachhoz...”. Lelki értelemben mit jelent ez?

– Úgy érzem, hogy a folyamatos megújulás a legfontosabb mind művészetem, mind saját hitem számára is. Képessé kell válni mindkét „fórumon” arra, hogy újra és újra átvizsgáljuk a tartalmat és megpróbáljunk mélyebbre jutni abban. „Evezz a mélyre”, hangzott az érettségi mottóm a jezsuitáknál, akkoriban nem gondoltam, hogy Jézus ezen szavai meghatározók lesznek az életem minden területén. Ez az, ami igazán a reformáció szellemi tartalmában vonz és ezért is tartottam fontosnak, hogy erre az évfordulóra – annak ellenére, hogy másik felekezetben vagyok aktív – valamit tennem kell.

– A koncertek díjtalanul látogathatóak. Várható, hogy ez a sorozat ne csak elhangozzék, hanem kiadásra is kerüljön?

– Ez a sorozat kimondottan a személyes akusztikai élményre épít. A sorozat készülődés jellege azáltal is érvényesül, hogy újra és újra meg kell tenni az utat Ceglédre, hogy átélhessük a következő koncertet. A célom az – és ezért is ingyenesek a koncertek –, hogy a népművelés karaktere korlátlanul rendelkezésre állhasson mindenki számára. Ugyanakkor tervben van, hogy a sorozat több részét a médián keresztül is elérhetővé tegyük majd a nagyközönségnek, így aki kíváncsi, de nem tud eljönni Ceglédre, az adathordozón is megismerheti majd a páratlan hangzásvilágot.

Az „… Új utak Bachhoz...” sorozat programja:

2015. október 31. 18:30 – Az ifjú Bach

2016. március 20. 18:00 – Arnstadti kihágások

2016. április 10. 18:00 – A mesterek útján járva

2016. május 29. 18:00 – A weimari virtuóz

2016. szeptember 18. 18:00 – Kamarazene kézzel-lábbal

2016. október 30. 18:00 – A weimari egyházzenész

2016. december 18. 18:00 – „Mennyből jövök most hozzátok”

2017. január 15. 18:00 – „A kő, amelyet az építők félredobtak...”

2017. március 19. 18:00 – Mi van a paróka alatt?

2017. április 23. 18:00 – Hogy hegedül egy orgonista?

2017. május 14. 18:00 – Orgonapróba

2017. június 11. 18:00 – A Tamás templom karnagya

2017. szeptember 17. 18:00 – „Trónusod elé járulok”

2017. október 31. 18:00 – Catechismus sonorus

Szabó Balázs életrajza:

Szabó Balázs, 1985-ben született Miskolcon, 15 évesen kezdett zenét tanulni szülővárosában. Tanulmányait a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (Zeneakadémia) végezte, ahol 2008-ban kiváló minősítéssel MA diplomát szerzett. Ezt követően Würzburgban, Trossingenben és Rómában tanult tovább. Würzburgban Prof. Dr. h. c. Christoph Bossert irányításával 2010-ben szerezte meg a Meister der Orgel hangszeres szólista címet és az egyházzenész diplomát. A mesterosztállyal párhuzamosan a Vatikán védnöksége alatt álló OrganExpert nemzetközi orgonaszakértői Master képzést is kiváló minősítéssel végezte el. 2015-ben az utrechti egyetemen zenetudományi PhD fokozatot szerzett. Szabó Balázs rangos nemzetközi orgonaversenyek díjazottja, többek között 2007-ben a svájci St. Maurice-ban, 2009-ben a franciaországi Biarritz-ban, 2011-ben pedig első magyarként Nürnberg-ben az ION orgonaversenyen nyert első díjat. A 2009-es wiesbadeni Bach-verseny többszörös díjazottja, az „orgonisták olimpiájaként” ismert Chartres-i versenyen 2014-ben második díjat nyert. Hazánkban több kitüntetéssel is honorálták művészeti tevékenységét, 2008-ban „az év embere Miskolcon” címet kapta, 2010-ben pedig Miskolc város Nívódíjával és Junior Prima-díjjal tüntették ki. 2011 szeptemberétől a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, 2013 januárjától a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola orgonatanára, 2014-ben pedig a würzburgi Zeneművészeti Főiskola helyettes orgonatanára volt. Rendszeresen tanít nemzetközi mesterkurzusokon Európa különböző pontjain.
Kiváló ismerője a történelmi orgonáknak, a különböző stílusok alapos ismeretéből felépített hang-interpretáció elmélyültséggel és drámai kifejezőerővel párosul játékában. Orgonaművészként Európa szerte hangversenyezik, emellett virtuóz játékosa az egyik legritkább billentyűs hangszernek, a Mustel-féle mesterharmóniumnak. Orgonaszakértőként ő irányítja a Zeneakadémia Voit-orgonájának rekonstrukcióját, több, nemzetközi figyelmet kiváltó orgonaprojekt fűződik nevéhez.