Invenció, azaz találékonyság, leleményesség, ötletesség. Ez a választott szaktudomány művelése iránt elkötelezett, kutatást kezdő vagy folytató egyetemisták számára a legfontosabb képesség. Bibliai értelemben talentum, melyet Istentől kaptunk. Feladatunk és felelősségünk azonban, hogy jól bánjunk vele, magunk és mások építésére, meggazdagítására. 

A megnyitón dr. Fábri György, a szakkollégium ötletgazdája, az Északi Egyházkerület felügyelője két fontos üzenetet hangsúlyozott. Elsőként az egyházi oktatásügyről beszélt: korszerű és széleskörű képzéseket kínáló tudományközi intézményeket kell létrehozni. Ezután a teológia korszerű kommunikációjának fontosságát hangsúlyozta: a más diszciplínákkal való tudományos párbeszédkészség nélkülözhetetlenségét. 

A tudomány fenegyerekei mindent az invencióval kezdtek – mondta dr. Béres Tamás rektorhelyettes, aki az Evangélikus Hittudományi Egyetem nevében köszöntötte a résztvevőket. Példának a cambridge-i Crist’s Collegeról beszélt, ami a tudományok és a teológia művelőinek egyik fontos műhelye. Innen olyan tudósok kerültek ki, mint William Paley, akinek a kollégiumi szobáját az ifjú Charles Darwin „örökölte” meg, s itt kezdett először érdeklődni a botanika és geológia iránt. 

Barthel-Rúzsa Zsolt, a Luther Szakkollégium igazgatója köszöntőjében a szakkollégiumi konferencia majdnem harmincéves hagyományáról beszélt, hiszen az első alkalmat a ’90-es években a Luther Kollégiumban tartották. Elmondta, hogy egy ilyen esemény célja – a diskurzus mellett – a kapcsolatépítés is a két kollégium között. 

Dr. Szabó B. András, a Melanchthon Szakkollégium igazgatója rámutatott, hogy bár a reformátor munkatársak, Luther és Melanchthon, ötszáz évvel ezelőtt dolgoztak együtt, ennek az örökségnek a továbbélését jelenti, hogy a két kollégium ma is találkozhatott, a fiatalok ma is élő párbeszédet folytatnak a reformátortársak nevét viselő intézményekben. 

A köszöntők után kezdődtek el a szekcióülések Juhász Zoltán András és Lehoczky Kristóf, a konferencia főszervezőinek elnökletével. A szakkollégiumi hallgatók egyéves munkájukat, tudományos kutatásukat mutathatták be. A hat szekció huszonnégy előadója és hat posztere a legkülönfélébb szakterületeketről érkeztek. Volt szó törvényekről, marketingről, karrierről és valódi történelmi hősökről, pedagógiáról és spektroszkópiáról, népekről és kultúrákról a Baltikumtól a Közel-Keletig, valódi érzelmekről és érdekkapcsolatokról, álomról és társadalomról, sőt egy desszertező készletről is. 

Az előadásokat nemcsak hallgatta a közönség, hanem egy visszajelző-cédulán pontozta is. A pontok mellé természetesen dicséretek, megjegyzések, kritika is kerülhetett, fontos visszajelzéseket kaphattak az előadók. Több mint hatszáz szavazócédula gyűlt össze. A három legjobb előadó és a legszebb, legérdekesebb poszter díjat kapott. 

A két kollégium együttműködése, a közös konferenciaszervezés 2018-ban indult, hagyományteremtő szándékkal. A két intézmény felváltva évenként szervezi meg a konferenciát. Az esemény a Hittudományi Egyetem kertjében faültetéssel, állófogadással zárult. Idén a Melanchthon volt a házigazda, jövőre a Luther Szakkollégium szervezésében várnak minden érdeklődőt! 

A legjobb előadónak George Akfalit választotta a konferencia, aki jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem anglisztika szakán tanul, a Melanchthon Szakkollégium hallgatója. Előadásában szír keresztyénként hazájáról, a Közel-Kelet kultúrájáról és kulturális kapcsolatokról beszélt elsősorban a költészet tükrében. Második lett Somogyvári Júlia, aki az ELTE lengyel szakán tanul, s nyelvi „gyorstalpalóval” varázsolta a hallgatóságát Lengyelországba. A harmadik díjat Hegedüs Klára kapta, aki Ide süss! címmel OTDK pályamunkáját, egy almasütő desszertező-készletet mutatott be, nagy sikert aratva a hallgatóság körében.  Szarka Orsolya kapta a negyedik díjat, aki a pszichológia szakdolgozatának műhelytitkaiba vezette be az érdeklődőket. Témája a PMS-ről, a premenstruációs szindrómáról és ennek zavarai, azaz – ahogyan előadásában fogalmazott – arra keresi a választ, hogy „mi áll a háttérben annak, amikor egy zűrös nap után úgy döntünk: végül megbocsátunk kedvesünknek”.  

A szerző a Melanchthon Szakkollégium elnöke.