„A nagyböjt lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.” (Pilinszky János)

Számomra Pilinszkyt olvasni külön öröm, elkapni az általa vezetett fonalat szintén, és mindezen felül böjtben Pilinszkyt olvasni ajándék. Pilinszky „együgyű” költő volt a szó játékos értelmében. Egy ügye volt, amely a költészetének fő motívuma is, a szenvedés, annak mindenféle szinonimája vagy megjelenési formája. Olyan ember volt, aki értett és megérzett valamit az emberlét súlyából, és bár nehéz, darabos megfogalmazással, de ezt a titkot meg akarta osztani az olvasóival.

A böjti időszak egy folyamatos tükörbe nézés. Ezen a hat héten át a keresztfa titkának tükrében egyre inkább meglátjuk a magunk csorbaságát, elesettségét és nyomorát. Mindezeken túl pedig, amikor ebbe a tükörbe tekintünk, a böjti időszak Krisztus által bennünk végzett munkáját, annak pozitív lecsapódását is felfedezhetjük magunkban, magunkon.

Öt évvel ezelőtt néhány teológustársammal együtt mozgássérült passiót szerveztünk, amely felölelte az egész nagyhetet virágvasárnaptól kezdve egészen nagypéntekig. Egy egyhetes passiójáték kapcsán intenzívebbek lesznek az érzések és közelibbek a találkozások. Pilinszky János füveskönyve, amely az esti áhítatok vezérfonalát adta, nagyban hozzájárult ezen találkozásaink sikerességéhez. Azon a passiókörúton tényleg mellénk telepedett az Isten, és abban, hogy ezeket az érzéseinket kifejezzük, segítségünkre voltak a költő szavai.

Úgy gondolom, a böjti időszak egy közös munka, egy hosszú, közös út mélységeinek és magasságainak a helye. Böjt bizony Isten és ember közös munkájának a tere, amelyet betetőz a húsvét hajnalban felkelő nap fénye. De vajon ebben az időszakban felismerjük-e a velünk tartó Istent? Tudunk-e szólni, vagy elnémít a saját magunkkal és az Úrral való találkozás döbbenete? Tudunk-e hálát adni az elmúlt idő örömeiért vagy éppen gyötrelmeiért? Észrevesszük-e, hogy pirkad?

Ez az idő a kérdésfeltevések és a válaszkeresések ideje. Böjt elején keressük meg mi is a magunk temérdek ügye közül azt az egyet! Azt az egy ügyet, melynek elvégeztével ránk virrad Isten és ember közös hajnala!