Az első gerendási szolgálati hely után 38 év aktív gyülekezetépítő pilisi szolgálat következett, majd a nyugdíjba vonulásuk után 16 évet Kőszegen éltek, szolgálattal, egyháztörténeti kutatással, előadások megtartásával gazdagítva. Az elmúlt években a Sarepta Nyugdíjas Lelkészotthon lakói lettek, ahonnan Laci bácsi még mondhatjuk, nyugdíjas lelkészként is aktív lelkészi szolgálatot lát el.
A 60 éves házassági évfordulót az ünnepeltek és a család Isten kegyelmi ajándékaként élik meg. Három leányuk családjaikkal – az unokákkal és a dédunokával – június 26-án délután a pesthidegkúti evangélikus templomban úrvacsorai istentisztelet keretében ünnepeltek. Ezen az istentiszteleten az igehirdetés és az úrvacsorai liturgia szolgálatát Krámer György, volt pilisi lelkész, az Országos Iroda igazgatója látta el feleségével, és e sorok írójával együtt.
Az igehirdetés alapigéje 2Tim 1,7 volt: „Nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Az igehirdetés a következő szavakkal zárult: „Veletek ünnepelünk ma. Benneteket ünnepelünk, de valójában rajtatok keresztül azt a csodát ünnepeljük, ami Isten csodája. Az ő teremtő erejét, az ő mindenekfelett való szeretetét, az ő józanságát, Isten országának valóságát. És arra figyelünk, akire ez a csoda, ez a jel mutat. Jézus Krisztusra, az ő Fiára, akiben ez a teremtő erő, ez a szeretet, az Isten országának teljessége valóság lett, és aki bennünket is elhívott a Vele való közösségre. Ma mindenek mélyén azt a Krisztusba vetett hitet ünnepeljük, amit ajándékba kaptatok, amit megharcoltatok, megőriztetek, amiben Isten megtartott benneteket. Mindennek mélyén ez a legfontosabb!”
A pilisi szolgálatban is elődökként a Keveházi házaspár igazi példát és mintát adott hitből, elkötelezettségből, az egyház és a gyülekezet szeretetéből. Jó volt az ő szolgálatuk után lelkésznek lenni, mert mindent átjárt az a békesség és az a nyugalom, ami az ő Istenre hagyatkozásukból és az evangélium üzenetéhez való ragaszkodásukból fakadt.
A nagy család a szülőkért, a nagyszülőkért, a dédszülőkért adhatott ma hálát – mindazért a szép családi életért és közösségért, amelyben mind a mai napig példát és reménységet adnak. Istennek legyen hála, hogy közöttünk lehetnek, erőt meríthetünk szeretetükből, szerénységükből és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükből.