Torzsa Tamás gyülekezeti lelkész köszöntő szavai és liturgikus szolgálata után Záborszky Csaba elszavalta Reményik Sándor Kövek zsoltára című versét. A mély, figyelmes csendben a gyülekezet hálás szívvel emlékezett.

Szabó András, a nógrádi egyházmegye esperese igehirdetésében (alapige: Lk 14,1-11) kiemelte, hogy „35 éve szinte csoda volt az, hogy megépülhetett ez a templom, de Istennek ma is vannak ilyen csodái. Isten az ő közösségébe hív és gyűjt bennünket, mert közösség nélkül nincs gyülekezet, a hit megéléséhez is hívő közösség kell. Istennek kegyelme, hogy vagyunk, és őrizhetjük az őrlángot. Isten házában a bűneinket letehetjük, bajainkat megoszthatjuk egymással, imádságban a mi Mennyei Atyánkkal."

A gyülekezetek presbiterei és tagjai, a Patvarcról elköltözött, de erre az alkalomra meghívott hívek és a jelenlévő népes közösség örömmel hallgatta a szolgálatokat. 

Az istentisztelet után az örvendező közösség átvonult a gyülekezeti házba, ahol megtekinthették a gyülekezet történeti kiállítását. Az ünnepélyes megnyitó után a régi és az új imaházat, a szolgálókat, az elmúlt 35 év konfirmandusait, a gyülekezetből származó lelkésznők szentelési és első istentiszteleti ünnepeit, illetve a presbiteri, gyülekezeti és ifjúsági alkalmakat bemutató kiállított fényképeket nézhették meg a résztvevők. A hálaadást szeretetvendégség követte.

Isten a múltban, de a jelenben is hordozta, hordozza az ő maroknyi, de hű népét Patvarcon. Hála legyen érte!