– A tantestület tagjaival beszélgetve a nyitottságot, az elfogadást és a keresztény szellemiséget említették leginkább az iskolával kapcsolatban. 2011-ben lett evangélikus az intézmény. Miként lehetett ilyen rövid idő alatt ennyire meghatározó intézményi szellemiséget kialakítani?

– A hatodik tanévemet kezdem itt, de az érdem nem csak a mostani vezetésé. Azt gondolom, hogy az Úristen munkálkodik közöttünk. Kezdetektől valljuk, hogy intézményünket meghatározza a misszió iránti elköteleződés is, hiszen közel ezer gyermek van ránk bízva. Ehhez olyan munkatársi közösségnek kell itt szolgálnia, amelynek a tagjai felelősségteljesen, szívvellélekkel együtt tudnak dolgozni. Munkánk egyik visszajelzése, hogy egyre több család választja a mi intézményünket. Ebben az eredményben a tantestület, a gazdasági vezető, a takarítóink és műszaki munkatársak lelkisége, szakmai tudása és lelkesedése is visszatükröződik.

– Mitől igazán evangélikus ez az intézmény?

– A keresztény szellemiség határozza meg az itt dolgozók életét. Nem mindenki evangélikus, tantestületünkben református, katolikus, baptista és pünkösdi testvérek is vannak, ők is elfogadják egyházunk törvényeit, és tiszteletben tartják. A reformáció indulásának ötszázadik évfordulója ebben a vonatkozásban is nagyon sokat adott intézményünknek. Számos programot szerveztünk, amik által egyre jobban el lehetett abban mélyedni, mit is jelent az evangélikusság.

– Hogyan alakul ki egy több tagintézményből álló, nagy létszámú oktatási központból valódi közösség?

– Nagyon nehezen. Folyamatosan van ez ügyben tennivaló. Nehézség, hogy a három intézményegységünk fizikailag is távol van egymástól, így több kilométeres távolságot kell áthidalnia a közös szellemiségnek, de vannak közös programjaink.

– A csendespercek az óvodában, az általános iskolában és a gimnáziumban egyaránt bevett gyakorlat.

– Ezeket a napkezdő alkalmakat az óvodában a csoportvezetők, az iskolában az osztályfőnökök vezetik. Nemcsak imádkozás, éneklés van ilyenkor, hanem rövid beszélgetés is. Ezáltal lelki és szellemi közösséggé formálódnak az osztályok. A napi rendszeresség pedig hozzájárul ahhoz, hogy idővel megszokják a fiatalok, hogy lehet imádsággal, rövid igemagyarázattal indítani a napot. Több diákunk nem hívő, sok gyermek nálunk találkozik először a Bibliával, imádsággal, de ők is mondják, hogy fontosak számukra ezek az alkalmak.

– Elmondható, hogy a Sztehlo-intézményt „missziói központnak” is látja?

– Hiszem, hogy az elhintett mag idővel szárba szökken. Különleges lehetőségünk, hogy két és fél éves kortól tizennyolc éves korig lehetnek nálunk a növendékek. A Sztehlóban azon dolgozunk, hogy ne csak a tudást, hanem a hitet is átadjuk a ránk bízottaknak. Ezért bízunk abban, hogy az itt tanulók idővel templomban fognak házasodni, keresztelni viszik majd a gyermekeiket, és aktív tagjai lesznek egy-egy gyülekezetnek.

– Miben nyilvánul meg az intézmény névadójának, Sztehlo Gábornak a szellemisége?

– Példaértékű Sztehlo Gábor élete és tevékenysége. El se tudom képzelni, hogy azokban a borzalmas, élelmiszerhiányos években miként lehetett nap mint nap megszervezni, hogy kétezer gyermek és számos gondozó ételhez jusson. Minden évben meghívjuk az intézményünkbe az egykori Sztehlo-gyermekeket. Őáltaluk diákjaink megismerhetik Sztehlo Gábort, de azt is megtapasztalhatják, hogy a Sztehlo-gyermekek miként őrzik a szívükben az őket megmentő lelkészt. Sztehlo nem hálát várva mentette az embereket, hanem azért, mert érezte, hogy Isten ezt a feladatot adta neki. Mi is a befogadással, a mindenki felé nyitott és barátságos légkörrel és keresztény identitásunkkal igyekszünk a szellemiségét képviselni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2020. december 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.